Kedvelem ezeket a filmes párbajokat, nézzük időrendben a szerintem top3-at:
A Crossroads(1986, rend. Walter Hill) című filmben a tehetséges gitárszakos hallgató, Eugene Martone (Ralph Macchio) nyomozásba kezd példaképe Robert Johnson után s rálel egy öregotthonban zenésztársára, Blind Willie Brownra (Joe Seneca). A legendás blueskirály rövid élete során 29 szerzeményt készített, de a legenda szerint létezik valahol egy 30. dala is, a srác ezt szeretné megtalálni s lemezre játszani. Elindulnak hát, szert tesznek egy ősrégi Fender Telecaster-re is, a végén kiderül, hogy az öreg is alkut kötött az ördöggel a tehetségéért cserébe…
Az ördög alkut ajánl: a srác (”gitárhangja” Ry Cooder – aki a film zenéjét is szerezte) vívjon párbajt az ördög gitárosával (Steve Vai) s ha megnyeri, az öreg megszabadul az átoktól, vesztés esetén a gyerek is a pokolra kerül.
Lássuk a párbaj végét: Fender Telecaster a metálgitárral szemben, a blues a hideg technikai fölénnyel:
Az óceánjáró zongorista legendája (1998, rend. Giuseppe Tornatore): A luxushajó fűtője elhagyott újszülöttet talál az egyik kabinban. Mivel az új évszázad első napja van, a gyereket elnevezi 1900-nak. Danny elrejti a kicsit a hajó gyomrában és ő lesz a nevelőapja. Nem meri a fiút a szárazföldre kivinni, nehogy kitoloncolják az országból. Amikor a fűtő halálos balesetet szenved, mások is felfedezik a fiút. A kapitány megszánja és nem adja át a hatóságoknak. 1900 kilenc éves, amikor talál egy zongorát. Játszani kezd rajta és kiderül, milyen tehetség rejtőzik benne. Bár próbálják a szárazföldre csábítani, csak a tengeren érzi magát biztonságban. A film legendás jelenete a zongorapárbaj, amikor a jazz egyik emblematikus alakja, Jelly Roll Morton hívja ki a hajón egy párbajra 1900-at: itt és itt. A második klipben láthatjátok, hogy olyan gyorsan játszik, mintha legalább 10 keze volna, s a végén a felforrósodott zongora húrjain meggyújtott cigit a letaglózott Jelly szájába nyomja.
Tenacious D, avagy a kerek rockerek (2006, rend. Liam Lynch): A két jó barát, JB és KG arról álmodozik, hogy karriert csinál a rock világában. Minden vágyuk, hogy a zenekarjukkal – a világ legőrültebb rockbandájával – mindenkit lemossanak a zenei palettáról, és rocktörténelmet írjanak. Ahhoz azonban, hogy sikerrel járjanak, először is meg kell találniuk a “végzet pengetőjét” – a varázserejű gitárpengetőt, amely a kutyaütő zenészből is képes megasztárt csinálni. Megszerzéséért képesek tűzön-vízen átgázolni, rendőrökkel szembeszállni. A nagy nehezen megszerzett pengetőt, ami gyakorlatilag a Sátán szarvából készült, a Sátán megkaparintja, s egy végső rock párbajban harcolnak érte, a Sátánt Dave Grohl alakítja frenetikusan:
Jon Schmidt egy német származású amerikai zongorista és zeneszerző, aki stílusát “New Age Classical”-ként jelöli meg, zenéjében a New Age, a klasszikus és pop elemei keverednek, szívesen készít mashupokat. Már 11 éves korában szerzett zenét, legnagyobb hatással Mannheim Steamroller, Billy Joel és Beethoven volt rá. Nagy sikert aratott a Coldplay és Taylor Swift mashupjával zongorára és csellóra (Love Story meets Viva a Vida), Pacelbel és a U2 elegyével (Pachelbel meets U2), ütős a Rachmanyinov zongorára és rock zenekarra, viccesen szólva ROCKmaninoff (Rock meets Rachmaninoff), és itt van Michael Jackson és Mozart zongorára, elektromos és akusztikus csellóra, lábdobra, közreműködik Steven Sharp Nelson:
Az Egri Lengyel Települési Kisebbségi Önkormányzat és a Gárdonyi Géza Színház tisztelettel meghívja Önt és barátait “A középszert még érinteni sem óhajtanám…” : Fryderyk Chopin története c. kiállítás megnyitójára 2011. január 14-én (péntek) 18 órára a Gárdonyi Géza Színházba (Eger, Hatvani kapu tér 4).
A varsói Narodowy Instytut Fryderyka Chopina (Nemzeti Fryderyk Chopin Intézet), az Országos Idegennyelvű Könyvtár és a Lengyel Intézet által megrendezésre kerülő vándorkiállítás fakszimile dokumentumokat vonultat fel a halhatatlan zeneszerző és zongoravirtuóz életéből.
A kiállítás 14 tematikus „szigetre” épül. A „szigetek” tetszőleges sorrendben tekinthetők meg. A tárlat látogatása során a nézőnek lehetősége nyílik arra, hogy konvencionális ismereteket meghaladóan tekintsen Fryderyk Chopin személyére, megismerje alkotómunkájának sajátosságait, zongoraművészetének eredetiségét, személyiségének titkait. A kiállítást multimédiás tartalmak egészítik ki, zenei illusztrációval kísérve, valamint a zeneszerző kéziratos kottáinak 14 kötetes fakszimile kiadását is láthatják az érdeklődők.
Köszöntőt mond: Csizmadia Tibor, a Gárdonyi Géza Színház igazgatója, Saárossy Kinga Eger MJ Város alpolgármestere. A kiállítást megnyitja Katarzyna Sitko, a budapesti Lengyel Intézet igazgatóhelyettese. Zene: Baran Grzegorz, Unzelmann Marianna.
A kiállítás anyagát a varsói Nemzeti Fryderyk Chopin Intézet és a budapesti Országos Idegennyelvű Könyvtár bocsátotta rendelkezésre.
A kiállítás ingyenesen megtekinthető 2011. január 28-ig.
Biztosan emlékeztek még az Interjú a vámpírral bombasztikus befejezésére a Guns N’ Roses: Sympathy for the Devil feldolgozásával. De most nem ez a kérdés, ezt csak a Guns N’ Roses miatt
Mindannyiunkat megfertőzött a Twilight őrület, de vannak, akik nem felejtkeznek el a klasszikusokról sem. Nemrég adta le a ViaSat ezt a filmet s utána egyik olvasónk érdeklődött a zenei gyűjteményünkben azután a darab után, amit Lestat (Tom Cruise) zongorázik, mikor visszatér a mocsárból, ahová Louis és Claudia süllyesztette. Jól emlékeztem a jelenetre, de nem tudtam pontosan kinek a műve, ugyanis a filmzene albumon nem található. Utalások voltak több netes oldalon, de megerősítést az IMDb-n kaptam.
A Lestat szonátájaként elhíresült darab eredete Joseph Haydn: Esz-dúr szonátája (Hob.XVI: 49), annak is a második tétele, az Adagio cantabile. A film számára George Fenton dolgozta át jelentősen s Joanna Leach adja elő.
Joseph Haydn 1789-90 között készítette ezt a zongoraszonátát, mely a köztudatban Genzinger-szonáta néven szerepel, ugyanis gyakran keresett baráti megértést, vigaszt s ihletet rosszul sikerült házassága miatt Bécsben, Marianne von Genzinger Esterházy herceg háziorvosának a felesége (amatőr énekesnő és zongorista) otthonában, ami a művészek találkozóhelye volt egyben. A második, lassú tételt Genzingerné zenei képmásának szánta.
Hallgassuk meg Vladimir Horowitz hogyan is játssza:
Bartók Béla (1881-1945) Allegro Barbaro (Sz. 49, BB 63) című zongoraművét 1911-ben írta, címét utólag adta, valószínűleg saját művészete paródiájának szánta – a kritikusok ugyanis túl barbárnak minősítették a zenéjét, erre válaszul készült. A 20. századra jellemző ritmuszene, mely Sztravinszkij műveiben is utolérhető. Az Allegro Barbaro kifejezés egyfajta tempójelzés = erősen, gyorsan, „barbárosan” adandó elő. A mű témája a népdal illúzióját kelti, súlyos és kíméletlen, pörölycsapásként lezuhanó akkordok jellemzik.
A Muzsikás együttes Allegro Barbaro című előadása és az alkalmat rögzítő DVD-jük Bartók Béla és a népzene kapcsolatát járja körül. Előadják az Allegro Barbarót is, a zongoránál Jandó Jenő:
Az Emerson, Lake & Palmer angol progresszív rock zenekar bemutatkozó albumán Emerson, Lake & Palmer (1970) az első szám rögtön a The Barbarian, mely Bartók művét dolgozza fel, bár először lehagyták a zeneszerző nevét (talán szerzői jogi megfontolásból?), mindenesetre elvitathatatlan érdemük Bartók Bélának és zenéjének megismertetése, népszerűsítése angolszász területen.
Ludwig van Beethoven (1770 – 1827) német zeneszerző Opus 27, no. 2: Zongoraszonáta No. 14 cisz-moll „Sonata quasi una fantasia” „Holdfény” (1801) művét Holdfény szonáta néven ismerjük.
A szonáta három tételből áll:
I. Adagio sostenuto
II. Allegretto
III. Presto agitato
Az első, lassú tétel a legismertebb, Pándi Marianne Hangverseny kalauzában olvassuk:
Giulietta Guicciardi grófnő, akinek a „Holdfény”-szonáta ajánlása szól, egy ideig úgy szerepelt a Beethoven-irodalomban, mint a híres „halhatatlan kedves” megtestesítője. A valóságban a fiatal grófnőnek – aki egy ideig Beethoven tanítványa volt – éppoly kevés köze volt e sokat emlegetett eszményképhez, mint magának a cisz-moll szonáta alkotójának a mű híres melléknevéhez. Az 1801-ben keletkezett szonáta első tételét Ludwig Rellstab, a költő a holdfényes Vierwaldstätti tóhoz (Luzerni-tó) hasonlította, innen származik a kompozíció nagy keletnek örvendő mellékneve. Kevésbé ismeretes a szonáta első tételének az a másik interpretációja, amely állítólag magától a zeneköltőtől származott (egy elveszett levelében utalva erre): eszerint J. G. Seume Die Beterin (Az imádkozó leány) című költeménye ihlette a második „fantáziaszonáta” Adagióját. Úgy tartják a szonáta magyar földön készült, még pedig Brunsvikék korompai parkjában.
Néhány más előadás:
Horowitz: itt
Daniel Barenboim : itt
Glenn Gould: itt
Jandó Jenő: itt
Liszt így jellemezte az első a tételt: „Virágszál két szakadék között“.
Míg a „második szakadék” a mű harmadik tétele, igazi viharzene:
Feldolgozás:
Az első tételt feldolgozta többek között a 60-as évekbeli lánycsapat: a The Shangri-Las (1966): Past, Present and Future c. számukban, a Beatles (1969): Because c. száma is ezen alapszik, állítólag Lennont az ihlette meg, mikor Yoko Ono zongorázta a Holdfény szonátát, az újabb feldolgozások közül Alicia Keys (2001): Piano & I című számát választottam:
A sokarcú, szellemes sorozat összekötő Séta (Promenade) című tételeiben a zeneszerző mintegy önmagát rajzolta meg, amint a kiállítás különböző hangulatú képei között járkál. A ragyogó zongoradarab adekvát zenekari feldolgozásaMaurice Ravel (1922) nevéhez fűződik.
Gnóm (Groteszk-fájdalmas rajz az esetlenül mozgó törpéről);
Ódon kastély (trubadúr zengi szerenádját az olasz várkastély ablaka alatt, dallamának az olaszos ritmika ellenére is keleties ízét a bővített másodhangközök kölcsönzik);
Tuileriák (a téren játszadozó gyermekek);
Bydlo (nehézkesen baktató ökrösszekér);
Kis csibék tánca a tojáshéjban (ezt a rajzot Szerov Trylby című balettje ihlette);
Samuel Goldenberg és Smüle (egy gazdag és egy szegény lengyel zsidó tragikomikus párbeszéde);
A limoges-i piac (civakodó kofák vidám zsibongása);
Katakombák (a katakombák kísérteties látomása, a képen Hartman önmagát is ábrázolta, lámpással kezében a sírok között);
Halottakkal a halottak nyelvén (Hartman sorra szólítja a koponyákat, amelyek belsejében fény gyullad fel);
Baba Jaga kunyhója (az orosz népmesék vasorrú bábájának kacsalábon forgó háza és a lármás boszorkányszombat);
A kijevi nagykapu (diadalmas orosz népi hangú finálé).
(Forrás: Pándi Marianne: Hangversenykalauz)
Feldolgozás:
Feldolgozta többek között Isao Tomita japán szintetizátorművész: itt (1975), vagy gitárra a szintén japán gitár virtuóz Kazuhito Yamashita: itt (1999)
Az Egri Lengyel Települési Kisebbségi Önkormányzat és a Gárdonyi Géza Színház tisztelettel meghívja Önt és barátait “A középszert még érinteni sem óhajtanám…” : Fryderyk Chopin története c. kiállítás megnyitójára 2011. január 14-én (péntek) 18 órára a Gárdonyi Géza Színházba (Eger, Hatvani kapu tér 4).
Bartók Béla
hasonlította, innen származik a kompozíció nagy keletnek örvendő mellékneve. Kevésbé ismeretes a szonáta első tételének az a másik interpretációja, amely állítólag magától a zeneköltőtől származott (egy elveszett levelében utalva erre): eszerint J. G. Seume Die Beterin (Az imádkozó leány) című költeménye ihlette a második „fantáziaszonáta” Adagióját. Úgy tartják a szonáta magyar földön készült, még pedig Brunsvikék korompai parkjában.
