Magyar Könyvtárosok Egyesülete 44. Vándorgyűlés
Győr, 2012. július 12.-14.
Stabilitás – Innováció – Inspiráció

Szekciónk számára a Széchényi Egyetemen az A2 előadó adott helyet. A Zenei Szekció két érdekes programja követte egymást egy közös főcím alatt: Hang, harmónia, összhangzás, léleképítés a változó világban: hogyan látjuk a könyvtár szerepét az értő zenehallgatáshoz vezető úton?

Moderátor a Zenei Szekció elnöke, Gulyásné Somogyi Klára volt. A résztvevők száma – 36 fő – csak néhány helyet hagyott szabadon az előadóban. Egy rövid játékkal kezdtünk. Zenehallgatás szerző, mű címe és előadója ismerete nélkül. Cél: az első megfogalmazódott érzelem, gondolat rövid megfogalmazása. Előtte felkészítés a testi-lelki ellazuláshoz: mély levegőt beszippantani, néhány másodperc benntartás után kiengedni. Vállkörzés, nyakbiccentés, újabb mélylégzés, végezetül szép dologra gondolás. Hat zenei részlet hangzott fel, melyeket az előadás végén a „játék” értékelésekor megismertünk szerzője és címe alapján is.
Egy új kiadvánnyal ismerkedtünk meg ezután. Képes magyar hanglemez-történet címmel jelentette meg a hanglemezkiadókat és kiadványaikat ismertető könyvet dr. Bajnai Klára és Simon Géza Gábor.

„Zene nélkül tévedés lenne az élet”. Ezzel a meghatározó Nietzsche-idézettel nyitott Bajnai Klára, aki nem könyvtáros, hanem jogász, és hatalmas lemezgyűjteménnyel rendelkezik. Mióta a világ fennáll, változik. Kevés filozófiai tény van, ami stabil. Azonban a zene változatlan, és mint ilyen, az emberrel egyidős. A műzenének három állandója ismert: zeneszerző, maga a mű szövege és az előadó. Honnan tudjuk a zeneszerző elképzelését az elkészült mű előadásáról? A hanglemez kialakulása óta a szerzők sokszor feljátszották saját műveiket. Többek között Bartók Béla, Hubay Jenő. Másik kategória, amikor a karmester saját művét vezényli, ilyen Lehár Ferenc, Pietro Mascagni. Egy újabb kategóriát alkotnak azok a felvételek, melyeken tanítványok játékában hangzik el a szerző elképzelése, miután a mester meghalt. Így kaphatunk képet Liszt Ferenc, Hubay Jenő, vagy Joachim József zenei elképzeléseiről.
De vajon mi volt a kottaírás előtt? Nem tudni. A kotta szövegének különböző értelmezése eltéréseket, változatosságot eredményez a mű megszólalásában is. Ha egy áriát más-más énekes mutat be, az adott mű sokféle variációja születik meg. De ide sorolható az is, amikor egy előadó elképzelése az évek múltával változik. Ennek legjobb példája Caruso. Bajnai gyűjteményének egyik legértékesebb darabja a Caruso által háromszor is felénekelt ugyanazon ária. Jól megfigyelhető a három elhangzásban az eltérő értelmezés. De változatosságot hoz a hangszerelés is, pl. Schubert Ave Maria dallama több, mint 100 féle hangszeres feldolgozásban ismert. A mű alapja állandó, stabil.
Egy érdekes kérdéssel folytatódott az előadás. Kiből lesz hanglemezsztár? A kezdeti időszakban fontos volt, hogy a tölcsérbe ki és hogyan énekelt. Túl nagy (hang)erő hatására a tű mély barázdát vájt a viaszba, ezért torz lett a felvétel. Caruso remek hangerővel és gazdag rezonanciával rendelkezett, ezért készült vele sok felvétel. Mario Lanzanak is sok lemeze van. Hangi képzetlensége miatt színpadon nem lépett fel, viszont a felvételeken gyönyörűen érvényesül előadói tehetsége. Ugyanez a helyzet helyzet Joseph Spitt-tel is, ő csak egy operában énekelt színpadon. Laudi Volpe szépen zengő tenor hangjáért az operaházak rajongtak. De a felvételei nem adják vissza az operaszínpadon átélt hangélményt. Lemezeit csak megszállott gyűjtők hallgatják, a hangereje miatt kevésbé élvezhetők a felvételei.
Bajnai Klára rávilágított arra, mi az egyik előnye napjainkban a hangfelvételeknek. A nagy sztárok élő előadásaira nem mindenki jut be, helyette a mai hangrögzítési technika maradéktalanul adja vissza a zenei élményt. Azonban komoly buktató az, hogy a modern hangfelvevő technikával készült felvétel javítható, a tökéleteshez közelítve, ám ehhez viszonyítva az élő előadást, csalóka lehet az eredmény. Placido Domingo kivételes személyiség ebben a kategóriában, hiszen Ő ugyanazt nyújtja élőben és felvételen egyaránt.
A hanglemez „minőségi gyűjtésének” felelőssége a könyvtárosoké. Nemcsak a kiadók szemszögéből, de tartalmilag is. A fiatalok felkészítése a sokféleségben rejlik. Bajnai előadását idézettel kezdte, a keretet egy újabb idézet adta meg, előadása végén: „A hang hallgatása művészet” (Böhm György)

A könyv társszerzője következett. Simon Géza Gábor 30 éve zenei könyvtáros, jazzkutató. Ő vállalta magára a könyv PR tevékenységét. A kötetben szereplő lemezek közül soknak kiadójaként is dolgozott, ezzel kapcsolatban osztotta meg a hallgatókkal az egyik érdekes következtetését. Éppen a Bartók-összkiadáson dolgoztak, mikor a Bartók-által megadott metronómszámoknak az előadók különböző megközelítésére figyelt fel. Elég nehéz betartani ezeket, hiszen Bartók „ketyeréje” (ez az előadó megnevezése) pontatlan volt, ezért sokszor megbízhatatlan műveinél a metronómszám betartása. A klasszikus zenével ellentétben, tudjuk, a cigányzenéhez vagy a népzenéhez eredetileg nincs kotta, csak felvétel. A felvételek elkészülésének időpontja közeledik napjainkhoz, és ebben jól felfedezhető egyfajta felgyorsulás, amit korunk hozott magával. Két népi tánctípus összehasonlításában Simon Géza Gábor megfigyelte, hogy a mai „hallgató” (lassú tánc) a régi „friss”(gyors tánc) tempójában szól.
Néhány éve kerültek elő Edison fonográfhengerek. Az ezeken hallható műveket később néger zenészek játszották fel a modern CD-lemezre. A néger előadók miatt ezt a stílust afro zenei gyökerekhez vezették vissza. Amikor az Edison hengereken meghallgatták ismét a műveket, kiderült, hogy ezek a skót népzene értékes darabjai. Szóba került egy másik érdekesség is. 15 lemezgyár, 15 különböző előadóval, 15 különböző címmel készített felvételt ugyan abból a műből. Bár minden zenei stílusnak megvan a maga vásárlói köre, mégis ez az eset őstörténeti lopásnak minősíthető. Ez jó példája annak, mennyire csak a mű lényeges általában a fogyasztónak. Az átlag zenehallgató nem vesz meg egy zeneművet több felvételen csak azért, hogy különböző előadó zenei elképzelésében gyönyörködjön.
Még egy különlegesség, ezúttal Németországból. Érdekes címen jelent meg egy könyv. Caruso miért volt popsztár? Ha sorba állítjuk a mai sztárság meghatározó elemeit, érdekes a válasz. Egy kedvelt előadó, akár slágerénekes is, mindent elénekel, ami a nagyközönség igénye. Leginkább a szórakoztatás a fő szempont. A sztár saját image-zsal rendelkezik, ez a felvételek csomagolásán is jól látható. Caruso valóban mindenfajta stílust elénekelt. Lemezeit vörös alapon arannyal díszítették, ez jelezte az ő előadói lemezeit.
A felvételek számának megnövekedésével és a lejátszók olcsóbbá válásával megnőtt az igény a hangfelvételek otthoni lejátszására. Ehhez ontották a különböző típusú és minőségű lemezjátszókat, amelyeket különböző árban adtak el. Rádiót nem volt szabad üzletben árulni az 1950-s években, lemezjátszót igen. Természetes folyamat lett, hogy a hangfelvétellel foglalkozó kereskedő lejátszó eszközt is értékesített. Egy megjelent lemezt elsőként értékesítő kereskedő egyben disztribútor is lett, hiszen üzletében lemezjátszót is eladott. Így segítette az előadóművész ismertségét.

A délután Sárközi Andrea (OIK) előadásával folytatódott: Utak: zenehallgatás társadalomtudományi kutatásokban. Más szóval: az antropológiai kutatások bemutatása: milyen módon vizsgálják a zene szerepét, hatását az emberre, mint egyénre. A vizsgálatok közben körvonalazódnak a társadalomban tapasztalható változások. A társadalomtudományi vizsgálatok fő szempontja, hogy milyen viszonyban van ember és a közösség a zenében. És természetesen visszafordítja a gondolatmenetet: a zene szerepe az emberre és környezetére. A társadalomtudományi vizsgálatok figyelik a kulturális minták terjedését, főleg az INTERNET világában. De természetesen kitérnek a könyvtárak, zeneműtárak olvasóinak „fogyasztási” változására. Ezen a téren elkerülhetetlen a pszichológia, pedagógia jelenléte a zenéről szóló kutatásokban. E tudomány keresi a kapcsolatot az ember, a kultúrák és a zene között. Feltérképezi a társadalom kulturális szerepét, melynek három fő jellemzője: összeköt, ismertet, közvetít.
A társadalom kulturális megnyilatkozási lehetőségei között kiemelkedik a kommunikációs forma. Az egyén lehet alkotó, előadó és befogadó. A társadalomtudomány alapvető kérdése: tanulmányozható-e az emberi viselkedés? E kérdésre adott igenlő válasz a leghatározottabb. Hiszen a társadalomtudományi alaptudományok – szociológia, politika, stb. – valamint az alkalmazott tudományok mind alkalmasak erre. Egy kis kitekintés, vajon mi alapozta meg a társadalmi antropológiát?
a) evolucionizmus: Darwin felesége zongorázott, a tudós az ő segítségével vizsgálta a gyűrűs férgek viselkedését erős zongorahang hatására. Negatív eredménnyel.
b) nyelvészet: a zene a nyelvi képesség egyik formája, a „véletlen” műve. (Miller, Pinker meghatározása).
c) kommunikáció: közösségi tevékenység, csoporttevékenység szinkronizációja.
d) orvostudomány: zene hatása az ember fizikai/fiziológiai állapotára. Mozart-effektus: sok a magas hang, serkenti a tevékenységet.
A kutató keres: egyén és/vagy közösségek és környezet kapcsolatát; emberi cselekedetek indítékát. Kulturális mintákat vizsgál, ezek kiterjesztése horizontális (a világon mindenhol) és vertikálisan (belföldön). Helyszínei fesztiválok, vagy a család.
A kutatás eszközei: leíró és magyarázó. Két másik besorolás szerint ’émikus’: ha a kutató részese a vizsgálatnak; és ’étikus’: ha a kutató saját szemszögéből vizsgál. A kutatási eredmények megjelenése szakdolgozatokban, szakfolyóiratokban található. Az eredmények variábilis hatással rendelkeznek: vallás, migráció, szubkultúra felé. Egy új fogalom a neotörzs, vagyis a szigeten néhány napra összeálló csoportosulás.

Következzék egy rövid felsorolás az e témában megjelent könyvekről:
1. Batta Barnabás: Médium, Hang, Esztétika.
2. Fehér Katalin: A walkmantól a (mobil) podcastig
3. Pulay Győző: Világzene vagy balkáni populáris kultúra
4. Gergely András: Zene és/vagy politika

Zenei ízlésközösségek összetartozásra serkentenek. Ennek helye internet, blog-világ. Az összetartozás óhatatlanul magával hozza az átalakító hatást: a zene elérhetősége formálja a közösségi hovatartozást. Elindul egy kulturális globalizáció. Az egyén részese lesz a számítógép által közvetített kommunikációnak.
Az előadás e gondolatát Gulyásné Somogyi Klára kiegészítette. A zenei blogokban is tetten érhetjük mai korunk zenei pluralizmusát. A sokféleséggel együtt kell éljünk. A blogok legtöbbje csak kezdeményezés marad, nem lesznek hosszú élettartamúak. Egyoldalú a kommunikáció, nem alakul ki párbeszéd.
Sárközi Andrea folytatta. Zeneműtárosoknak szükséges gyors reflexekkel rendelkeznie. Vajon mivel tudunk válaszolni az ízlésközösségek igényire? Ismét egy hármasság: anyagi forrás, technikai forrás, humán erőforrás szükséges. Összegezésként tegyük fel a legfontosabb kérdést. Képesek vagyunk-e az 5-7 évente történő generációváltozást követni??

Ezután következett az előadások előtt lezajlott zenehallgatással kapcsolatos felmérés elemzése. A teremben ülők közül 16 fő vett részt benne. Kiindulási alapként feltételezhető, hogy a résztvevők a nyugati zenei kultúrát ismerik. Az elhangzott 6 zenemű: gregorián, Bach, Mozart, Schubert, Bartók, Reményi Attila. Az érzelmek irányultsága: pozitív, negatív, nincs hatás.
A gyors elemzés statisztikája szerint:
- gregorián – pozitív 16
- Bach: 15 pozitív, 1 negatív
- Mozart: 13 pozitív, 2 pozitív-negatív, 1 nincs
- Schubert: 3 pozitív-negatív, 2 negatív
- Bartók: 16 pozitív
- Reményi: 15 negatív, 1 pozitív
Egyenként a zeneműveknél a következő eredmény alakult (a teljesség igénye nélkül).
GREGORIÁN – mennyei érzés, áhitat
BACH – isteni megnyugvás, szomorúság
MOZART – várakozó öröm, lélekvívódás
SCHUBERT – viharos szenvedély
BARTÓK – gyerekes játékosság
REMÉNYI – „fájdalmas szépség”

Péntek 13-a, az idén már másodjára. Visszatekintve a nap eseményeire, információban gazdag órákat töltöttünk Győrben.

Darvassi Andrea
MKE PR tag