Judit bukkant erre a rendkívüli tengerparti szikla-, azaz rock étteremre, amely Afrika keleti partjainál lévő Zanzibár szigetén, nem messze a parttól, a Michanwi Pingwe strand mellett található, megközelítése a dagálytól függ: gyalogosan, úszva vagy hajóval. Mert a rock örök
Nicolas, a francia Mediamus blog szerkesztője vetette fel az ötletet, hogy különböző műfajokban ajánljam az 5 legjobb magyar, ő pedig az 5 legjobb francia zenekart s küldjük el a másik blognak, majd megjelentetés után átlinkeljük egymáshoz, így az olvasók egyrészt össze tudják hasonlítani a zenekarokat, másrészt megismerhetjük a másik ország zenéjét, ízlését különböző műfajokban. Abban állapodtunk meg, mivel ez elég szubjektív dolog, hogy azokat ajánljuk, amit úgy gondolunk, hogy egy külföldinek a legjobban tetszhet. Első választásunk a kortárs rockzenére esett (2000-2011). Feltette a kérdést Nicolas a Twitteren és a Facebookon, hogy egy külföldinek milyen francia rockzenekart ajánlanának, s az első válasz egy John Lennon idézet volt: “a francia rock olyan, mint az angol bor” (French rock is like English wine)
Nagy volt a tanácstalanság, mivel a francia rockzene három nagy alapon nyugszik: Noir Désir, Alain Bashung, Rita Mitsouko, s magában a Dole-i médiatékában a CD-ken belül is változatos a rockzene besorolása.
A három alapszikla tehát:
1. Noir Désir
A Noir Désir (1980-2010) a legismertebb és legkedveltebb rockzenekar volt évtizedekig Franciaországban. Bertrand Cantat énekes-gitáros énekest börtönbe zárták emberölés vádjával 2003-ban, a zenekar 2010-ben oszlott fel. (Magyar vonatkozása a dolognak, hogy Bertrand Cantat első felesége, két gyermekének anyja a magyar Rády Krisztina műfordító, kulturális szervező, a Párizsi Magyar Intézet (PMI) egykori művészeti vezetője volt, aki kiállt mellette végig, sajnos később öngyilkosságot követett el)
Dalszerzőként, előadóművészként és komikusként is jelentős figurája volt a francia sanzon és rock zenének. Sok mai fiatal zenészre gyakorolt hatást elegáns és titokzatos személyiségével Alain Bashung (1947-2009).
3. Rita Mitsouko
A Les Rita Mitsouko (1980-2008) duó tagjai Fred Chichin (gitár) és Catherine Ringer (ének) 1980-ban léptek fel először Párizsban, a Gibus Clubban. A Les Rita Mitsouko az 1980-as években hazájában a legnépszerűbb zenekarok közé emelkedett. Társa halála óta Catherine Ringer szólókarrierbe kezdett.
Les Rita Mitsouko en koncert avec l’Orchestre Lamoureux (2004)
Fajta (2007)
Ők voltak a nagy elődök, és most következzen +5 valódi kortárs francia rockzenekar, rajtuk kívül a következőket ajánlották még: Les Fatals Picards, Eiffel, Kid Bombardos, Dionysos, Mendelson, Françoiz Breut, Agressive Agricultor, Pin-Up Went Down, The Inspector Cluzo, Shaka Ponk, Archimède, AS Dragon, EZ3KIEL, Phoenix, Asyl.
1. Phoenix
A Phoenix populáris indie rock zenekar Versailles-ból, mely 1999-ben alakult, külföldön ismertebbek, mint Franciaországban.
Alphabetical (2004)
Wolfgang Amadeus Phoenix (2009)
2. A.S. Dragon
Az A.S. Dragon egy párizsi zenekar, akik a legismertebb francia írót, Michel Houellebecq-et (Elemi részecskék, a Csúcson, Egy sziget lehetősége) is kísérték.
Nicolas Boisnard énekes úgy néz ki, mint Liam Gallagher, ugye? A francia rock időnként a másolás kísértésébe esik, amúgy vidám és ironikus dalszövegek, jó zene jellemzi a zenekart.
Ajánlott album:
Il faut repeindre le monde… en noir (2005)
Én is a Facebookon, valamint ismerőseimtől, barátaimtól kérdezősködtem a legjobb magyar rockzenekarokról, akiket külföldieknek ajánlanánk, az eredmény a Mediamuson olvasható, azaz 3+5 magyar rockzenekar, amit ismerniük kell:
Zsolti látta meg a plakátot, ahol régi ismerőseinket, Moós Janit és Tanyi Sanyit ismerte fel, Moós Jani az Eger Bluest, Sanyi a békebeli Megállni Tilost erősítette anno. Frenky Hard néven a Sorompóban volt hirdetve ingyenes évnyitó rock-blues koncertként. Ha az idők végezetéig gondolkodom sem jövök rá, hogy mit jelent a nevük, mint kiderült a Kemény Ferenc Általános Iskolában próbáltak
Rock és blues zenekar, ami annyit takar, hogy két énekesnőjük van, az est egyik felében ismert rock számokat hallhattunk Bencze Mónika tolmácsolásában, a másik felében pedig bluesokat, illetve ismert számok bluesfeldolgozásait Vigh Évi előadásában, akit Holló Miki gitárkíséretében már hallhattuk a Lámpásban. A zenekar tagjai Molnár Gábor (gitár), Moós János (szájharmonika), Tanyi Sándor (basszgitár), Krattinger Ákos (dob), Marcis Tibor (ritmusgitár).
Bencze Mónika többek között olyan klasszikusokat énekelt két részletben a lelkes közönségnek, mint a Live Wire, You really got me, Sober, It’s a long way, Hound Dog, Are you gonna go my way, Allright now, vagy épp a Should I stay or should I go, amelyen Károly is kulturáltan szórakozott: itt
Következett a bluesos blokk ismét két részletben, jól érthető a zenekar koncepciója, ha megnézitek Vigh Évi előadásában is a Should I stayt, átblúzosítva: itt
Évi énekelt még Doors, Robben Ford, Jimmy Rogers, Tom Waits, Tina Turner és Janis Joplin számokat is. Nagyon tetszett a szépszámú, táncoslábú közönségnek a koncert, Egerben nem vagyunk elkényeztetve blues, blues-rock vonalon.
Jó kis este volt. Azt itt nem írom le, mit mondott Moós Jani, mikor megkérdezték tőle, milyen érzés szájharmonikázni
Judit a napokban hallotta először ezt a szerb pszichedelikus/progresszív rock zenét játszó zenekart, kiknek Igra Staklenih Perli a neve Hermann Hesse regénye alapján, magyarul Üveggyöngyjátékot jelent. 1976-1985 között működtek, s tavaly decemberben újjáalakult a zenekar. A férje egyik lemezgyűjtő haverjának ajánlotta az egyik lemezbörzén egy szerb férfi azzal, hogy olyan, mint a Pink Floyd, csak jobb. Valóban emlékeztet a Pink Floydra, de King Crimson utánérzése is van az embernek. Reméli, tetszenek majd ezek a számok:
Folytassuk a svéd rockzenekarok sorát, Judit új felfedezettje a svéd progresszív zenekar az Anekdoten, akikről azt szokták mondani, ők a válasz arra a kérdésre, mi lett volna, ha a King Crimson nem oszlik fel.
A bandát 1991-ben Anna Sofi Dahlberg, Nicklas Berg/Barker, Peter Nordins és Jan Erik Liljeström alapította Svédországban. Bemutatkozó albumuk 1993-ban jött ki “Vemod” címmel. Ami a kritikusok nagy örömére, már akkor is a prognak egy igen érdekes ágát képviselte, amit sokan azonnal elnevezetek RetroProg-nak. Abban az évben fel is léptek a Progfest ’94-en Los Angeles-ben…Zenéjüket nem nehéz befogadni. Teljes depresszió, tökéletes progretro feeling, amiben megjelenik az angol popújhullám elvontsága, a la Placebo, Coldplay és stb.. Mindezt egy teljesen sajátosan becsomagolt retro hangzással ellátva igen nagy élményt adnak a hallgatónak. Az egész vibrál, él. De mégis, főleg az énektől, annyira elvont, hogy nagyon sokszor kell végighallgatni, hogy az ember felfogja. Vagyis ez egy igazi progresszív borulás. Keménykedés, doom hangzás egy csöpp sincs benne. Végig laza dallamok, akusztikusabb hangszerek, borult ének. Vagyis aki a Porcupine Tree , Anathema, a Katatonia bandák hasonló lemezeit szereti az azonnal, és egy életre beleszeret a banda lemezeibe. (forrás és folytatás: Passzio.hu)
Vlatko Stefanovski egy zseniális macedón gitáros, aki az etno rock, etno jazz, sőt a blues területén is sikerrel veszi fel a versenyt bármely gitárossal. Böngészgetés közben akadt rá hazatérő, az az érzésünk, hogy valamelyik filmből lehetnek részletek az alábbi klipben, a kérdésünk, felismeri-e valaki, hogy melyik filmből?
1954. április 12. – Bill Haley: Rock Around The Clock c. dalának stúdiófelvételét tekintik a rock zene születési dátumának. Nézzük meg a rock családfáját azInfographics oldalán, hogy is fejlődött a deathcore-ig. Katt a képekre:
Ábécédé, rajtam kezdé…AB/CD, azaz Magyarország legjobb AC/DC tribute zenekarával az ismerkedést pár hete kezdtem Mezőkövesden Gabesz jóvoltából, csak akkor nem volt nálam fényképezőgép. Minden korosztály szereti és ismeri az AC/DC-t, két éve volt szerencsénk pesti koncertjüket élvezni. Tegnap a Sorompóba tette tiszteletét Kristó “Bránerdzsonzon” Laci (ének), Fángli Erik (gitár), Papp “Klaus Barbie” József (gitár), Molnár Tibor (basszusgitár), Nagy Viktor (dob) alkotta ötösfogat. Az előzenekar a mezőkövesdi Konnektor melegítette nagy erővel a közönséget. Aztán siettünk Csillussal az első sorba, később elmondom miért
Az AB/CD zenekar bevallott küldetése élőben eljuttatni az AC/DC zenéjét mindenkihez, ami maradéktalanul sikerül nekik, amit a nagy tömeg is igazolt. Laci hangja elképesztő, személyisége pedig egyszerűen lenyűgöző, Erik figurája, gesztusai, öltözködése megszólalásig Angus Youngé, a gitárosok, s a dobos nyomja mint a zavarodás.
Hatalmas showt és hangulatot varázsoltak színpadra, megszólaltak a legnagyobb slágerek, volt itt minden hihetetlen erővel, dinamizmussal, nem lehet ülve maradni: Dirty Deeds, Back In Black, Big Gun, Thunderstruck, T.N.T., Are you ready, The Jack (amit mindenki énekelt), You Shook Me All Night Long:
Highway to Hell, Hells Bells, több nem jut hirtelen eszembe, jah igen, szólt az én személyes kedvencem a Whole Lotta Rosie is. A legtöbb szám előtt poénos beszólások, a Rock and Roll Train külön ízét az adja pl., hogy Erik mozdonyvezető civilben, a frontember időnként a biztonsági ember nyakába pattant s körbevitette magát a termen, onnan énekelt, vagy épp ő vette a nyakába Eriket s a gitár nyakába applikált tűzijátékot meggyújtva lángcsóvát lövellve hordozta körbe a pokol tüzét.
Most csak a hölgyek figyeljenek, megmutatom miért az első sorba álltunk (különösen 2’10″-nél), Jailbreak, mmmmmmmmmmmmmmm:
Igen, nagyon szeretem az AB/CD-t
Nem lehet elmondani, mennyire jól érezte mindenki magát, az összes fáradtság, gőz, feszültség eltűnt belőlem! Köszönhető ez az AB/CD-nek, akik egy az egybe nyomják az AC/DC-t, mégis a mieink! Ki ne hagyjátok, ha jönnek tavasszal!
Ma ünnepli szülinapját Tom Waits, akinek olyan a hangja, “mintha Bourbon-whiskys tartályban áztatták volna, majd a füstölőben lógatták volna néhány hónapig, és végül a füstölőből kihozván áthajtottak volna rajta autóval.”:-)
Mai CD újdonságunk nemrég megjelent új stúdióalbuma a Bad as Me, erről szóljék a Satisfied:
Ezt a zenekart már a hétfői álmos felkelésre ajánlja nekünk Gábor, tiszta adrenalinbomba, tele erővel, dinamikával, az ausztrál Airbourneidőnként emlékeztet az AC/DC-re, de ez nem baj. Ne merje senki temetni a rock ‘n rollt, míg ilyen zenekarok bukkanak fel, még Lemmy mester is sofőrösködött náluk
Ugyanez fantasztikus koncertváltozatban: Runnin’ Wild (Live Wacken 2008). Akinek tetszett, a 2011-es Wacken Open Air fesztiválbeli teljes koncertjüket is megnézheti: itt.
Az alábbi klipben pedig Joel O’Keeffe énekes, gitáros hozza a dobosra és ránk a frászt, felmászik az állványra és ott gitározik tovább, gyengébb idegzetűek ne nézzék meg