Header image alt text

Hangtárnok

Hangtárnok : Az egri Bródy Sándor Könyvtár zenei részlegének blogja

Népzenétől a rock and roll forradalomig

Posted by Holló Miklós on 2011. április 05. kedd
Posted in Egerrendezvény  | Tagged With: , , , , , , , , | 1 Comment

Teltház előtt adott nagy sikerű koncertet a Csík Zenekar, valamint Ferenczi György és a Rackajam vasárnap este, a Hotel Egerben. A XI. Egri Tavaszi Fesztivál záróakkordjaként megrendezett eseményen a hazai folk sztárjai közös produkciójában a zenészek mellett a magyar népzene, a rhythm and blues, a funky, a rock és a jazz elemei adtak egymásnak randevút.

Immár tizenegyedik alkalommal rendezték meg a Tavaszi Fesztivált március 15. és április 3. között Egerben. Az összművészeti fesztiválon egyaránt helyet kapott a komoly- és könnyűzene, dráma és történelmi játék, énekverseny. Az eseménysorozat zárásaként az utóbbi években szinte minden korosztály körében népszerű Csík Zenekart láthatta a közönség, méghozzá a szájharmonikás Ferenczi György bandájával a Rackajammel karöltve, a Hotel Eger Konferencia termében.
A „Népzenétől a rock and roll forradalomig” című előadáson a két zenekar megszámlálhatatlan hangszerrel foglalt helyet a színpadon, miközben a megszámlálhatatlan közönség minden helyet elfoglalt a nézőtéren.

A Csík alaposan bekezdett:

A koncert szellemét a Little Wing, egy Hendrix szám zenei alapja adta meg, amire a Kaszárnya, kaszárnya című népdal hangzott fel Ferencziéktől, mintegy programadóként jelezve a földrészeket, korokat és műfajokat átívelő kulturális hidakat a világ zenéi között.

Ez a mottó szépen végig is vonult a koncerten, amelyen mindkét zenekar megcsillogtatta képességeit a saját- és a partner zenei birodalmában is. Hát volt is mit, hiszen tolongtak a virtuózok, egyéniségek a színpadon.

A Rackajam zsákjából a hazai folklór elemei mellett az irodalom darabkái is előkerültek, Ady Endre, Weöres Sándor, majd Petőfi Sándor alakjaiban, a hangszerkavalkádból pedig a nagyon finomra hangolt szólamok a reneszánsz kori hajdútánccal és Ferenczi Gyuri fantasztikus herfliszólóival. A nagy tetszést aratott „hungarian country”-ban elmosódtak a műfaji határok, a költői gondolatok között nem is érezte az ember hol van.

Mezőségi, majd kuruc kori zenével kezdte kalandozását a Csík Zenekar, megadva az alaphangulatot, de a batyuból hamar előkerült a gitár is, s egészen groteszk képbe fordult az este. Annak ellenére, hogy az együttesben egri illetőségű hegedűst tisztelhetünk Szabó Attila személyében, viszonylag ritkán látható kedvelt városunkban a banda.

A Csík Zenekar képes volt arra, amire már sokan törekedtek az elmúlt évtizedekben. A hagyomány tiszteletét össze tudta egyeztetni a modernitással a fejlődéssel. Az elfajulásnak az egri koncerten is rockandroll lett a vége, s két zenekar fúziójában Ferenczi is hegedűre kapva, hárman húzták el az ohioi szaporát, a chicagoi csárdást, a kentucky frisset.

A vérforraló muzsika nem a kényelmet szereti, ám a Hotel Eger olyan hely, ahol csak a színpadon tűrik meg a rock and rollt, ami egyébként szétfeszítené kereteket. Az intézményben csak szépen szabad szórakozni, hiszen már álló hely sem nagyon maradt. De ha megfogjuk az ördögöt, az visz magával, nincs mit tenni.

Az akusztikus szívtiprás nótacsokorral folytatódott, ha a lábakat nem is, de a füleket alaposan megdolgozta a kellemes vasárnap este.

Afrika hangjai és a Kerekes az Ethno Funk Fesztiválon

Posted by Holló Miklós on 2011. április 04. hétfő
Posted in Egerrendezvény  | Tagged With: , , , , , , , , | 4 Comments

A kétnapos Ethno Funk Fesztivál legkülönlegesebb előadásán a Nigériából Egerbe látogató Oleku Band és a 15 éves Kerekes Band jubileumi koncertjén tombolt a közönség szombat este a Hotel Egerben.

Néhány órára a Hotel Egerbe költözött Afrika hangulata szombaton. Hat nigériai muzsikus, azaz az Oleku Band csábította táncra a közönséget, az egyébként koncertekre is kiválóan alkalmas konferencia teremben. Igaz a rendezők a hely szellemét tiszteletben tartva ülő koncertre számítottak, ám sok lelkes fiatal engedve a fekete kontinens csábításának, lelkesen átadta magát a lüktető ritmusoknak.

Az afrobeat és highlife stílust képviselő világzenei csapat mélyről jövő örömöt hozott a fesztiválra, melynek közönsége a második napon is nagyra értékelte a különleges muzsikát. Nem lehetett ülve maradni a hangok hallatán, s a felszabadult lelkek megtanulhattak néhány eredeti tánclépést a koncert alatt. Aki esetleg lemaradt a buliról, az májustól meghallgathatja az Oleku Band lemezét a zenei könyvtárban.

A nigériai zenekar hosszú témákkal, hömpölygő ritmusokkal, jazz-rockos fúvós betétekkel bombázta a füleket. Nem csoda, hogy az idő oly észrevétlenül szaladt el az önfeledt mulatozás közben.

A révületből felocsúdva hamarosan már a legújabb lemezére készülő Kerekes Band másfél évtizedes történetének jubileumi ünnepségébe csöppent a koncertlátogató, melyen hangok és fények orgiája kápráztatta az eleinte itt is ülésre kárhoztatottakat. A fesztivál zárására időzített koncerten vibráló fények között, színes ködökből bukkant elő a csángó boogie és a névadó ethno funk, ami szintén erőteljesen megmozgatta végtagokat, már nem csak a színpad mellett. Az utóbbi évek egyik legsikeresebb hazai világzenei bandájának zenéje lépésről lépésre nyerte el mai formáját, és a jelek szerint nincs megállás, tovább halad az elektronika és a hagyomány mezsgyéjén. A folklór elemei közül nemcsak a hazai ihletésért hajolnak le az egri betyárok, a táguló körben a rock and roll, a blues, a funk és egyre inkább a modern elektronikus irányzatok is teret nyernek mind ama kellékkel együtt, ami a stílus jegyet erősíti. A 15. évfordulón sztárvendégként a funk zene egyik hazai emblematikus figurája, Pély Barna erősítette a csapatot a színpadon.

Az Ethno Funk Fesztivál, még ha egyfajta rétegigénynek tűnhet első nekifutásra, végre hozott egy kis pezsgést a városba. Jó volt látni a Bartakovicsban nyüzsgő, s a Hotel Egerben fesztelenül táncoló fiatalokat. És a fesztelen zenészeket, amint elmerülnek a hangok mámorító tengerében, miközben persze más rendezvények, az Eger Rally mellett könnyűzenei koncertek is zajlottak párhuzamosan. Az sem lenne baj, ha a szervezést egyeztetve nem zsúfolnák egyetlen hétvégére ezeket a bulikat.

Etanol Funk

Posted by Trinity on 2011. április 04. hétfő
Posted in Egerrendezvény  | Tagged With: , , , , , , , , , , , | 2 Comments

Vannak olyan egri zenekarok, akik a plakátra sose férnek fel, mégis felléptek ingyenesen az Ethno Funk fesztivál keretében Etanol Funk elnevezéssel április 2-án a Zenepavilonban.
Ragyogó jó idő, kellemes hangulat, kisgyerekes szülők, kutyás nézelődők, rajtaütésszerűen béközepes egri focirajongók, ahogy Bálint fogalmazta, tiszta Magyar Dal Napja fílingje volt a délutánnak, jómagam is kispárnával, bejáratós fényképezőgéppel (bocs a felvételek nem túl jó minőségéért)  kiültem.

Az első fellépő a Behavazott +- (ejtsd: behavazottpluszminusz), Gyetvai Zsombor (ének, gitár), Gyarmati Balázs (basszusgitár), Borbás Dániel (dob) triója, róluk bővebben a Popméteren mau-Ugly tollából: itt.

N Son Masc, nem tudom mit jelenthet ez a nehezen megjegyezhető név, viszont örömmel fedeztem fel, hogy elektromosgitár-klubunkat is látogató Nagy József a frontember, a doboknál pedig Szilágyi Dani ül, aki régi ismerősünk fia, bár az új frizurájával alig ismertem fel. Kedvemre való gitártémák, jó szövegek és zenészek, bár még csak 5 és fél számuk van, de nagyon bízom a csapatban. A felállás: Nagy József (gitár-ének), Bárdos Péter (gitár-szintetizátor), Lajosházi Péter Prána (basszusgitár), Szilágyi Dániel (dob). A zenekar története saját szavaikkal a Facebookról:

“Petike és Józsika 2010 nyarán (pontos dátum nem létezik) kocsmásan találkoztak újra (mert hogy előtte már találkoztak) egy WC-ben. Csobogó hangok közepette megbeszélték értelmes emberi nyelven, hogy zenélni kéne (mert hogy ők zenéltek már akkor is, csak külön-külön). Ifiházban sufni zene, Gyászfársz (mert hogy ez egy számcím) fogantatása, Ifiház halála, próbahely keresés, próbahely találás, ilyesmik. Megjött Prána a bőgővel, hogy ő bőgőzik (basszusgitáros). Dob híján már két szám, aztán megjött Albacomp (az első dobosunk, aki meghalt 2011-ben egy kávébalesetben /ja, amúgy Albacomp egy laptop volt/). Kocsmásan manage-eltük magunkat olyan helyeken, ahol vannak emberek (kocsma), majd egyszercsak jött egy elektronikus levél, hogy – valami ilyesmi – : – Dani vagyok, dobolok, zenéljünk. Na aztán zenéltünk és azóta is muzsikálunk együtt.”

Tá-dám: és akkor a Buszkasi “akna-bigyó” rock and roll következett,

a képen bal szélen látható Hun harcos (ügynökneve: James Kund) kitart azon álláspontja mellett, hogy a basszusgitár nem annyira hangszer, mint inkább világnézet, ugyanezen harcos nyilvánosságra hozta, hogy születése óta 3/71-es beszervezett ügynök, kapcsolattartó tisztjének neve pedig nem más, mint Wahorn András, akivel mintegy húsz éve a megyei könyvtár zenei részlegén egy A.E Bizottság lemez hallgatása közben ismerkedett meg, ugye ugye :-)
Harcosunk elárulta, nagyon bejön a pesti úri népeknek is ez az akna-bigyó, s csak hívogatják, hívogatják a Nagy Róbert, Ollé Zoltán, s az országban egyedülálló dobos alpolgármester Rázsi Botond trióját. A csapat most kiegészült Csarnó Ákos brácsással, Rostás Bea művésznő most nem tudott részt venni, mert külföldön farag.

Lassan beesteledett, a Zenepavilon hangulatát a rájuk jellemző és megszeretett ifjonti hévvel az Ethnofil zárta a Hej rozmaringgal, őket május 4-én a zenei gyűjteményben is láthatjátok.

Követelünk még ilyen rendezvényeket!!!!

Egri programok fotói: itt

Tánc és buli hajnalig – Péntek esti Ethno Funk

Posted by Holló Miklós on 2011. április 03. vasárnap
Posted in Egerrendezvény  | Tagged With: , , , , , | No Comments yet, please leave one

Fergeteges Szászcsávási banzájjal kezdődött és hajnalig tartó tánccal folytatódott az Egri Tavaszi Fesztivál keretében rendezett Ethno Funk Fesztivál, melynek első napján a Nemjuci és a Zagar zenekarokra voltak kíváncsiak a legtöbben a Bartakovics Béla Közösségi Házban. A kétnapos találkozón magyar és egy nigériai zenekar szórakoztatja a hétvégén a világzene kedvelőit.

A világzene lényege, hogy nemcsak különböző népek, hanem stílusok, műfajok is jól megférnek egy színpadon egymás mellett, akár egy produkcióban is. Az első alkalommal megrendezett nagyszabású Ethno Funk Fesztivált a világot járt erdélyi Szászcsávási Zenekar nyitotta, megmutatva a tiszta forrást a ma gyermekei számára is.

A nemzetközi porondon is jól jegyzett zenekar a hagyományt legeredetibb, ugyanakkor bátor módon, szinte „rockandrollos” magabiztossággal képviseli szerte a világon.

Egerben is megmutatta, hogyan érdemes muzsikálni, s a koncert közben megszaporodott és a tánctérre letelepedett közönség nem is akarta leengedni a színpadról.

A Bartakovics Béla Közösségi Házban, ahol péntek éjfélig még tartott az Interaktív Líra irodalmi maratonja, örömteli látvány volt, hogy a nyugdíjasok helyett, újra fiatalok veszik birtokba az egyházi ingatlant, várva az este második fellépőjét Németh Juci zenekarát.

Az alternatív és pop és pörgős Nemjuci meg is mozgatta a tagokat rendesen, immár második alkalommal nekifutva az egri éjszakának.

A Magyar Dal Napján a rendőrség és valami nem éppen zenekedvelő lakó által „lekevert” csapat most hihetetlen energiával végigjátszhatta programját, nem kis örömet okozva ezzel rengeteg fiatalnak.
A mámor az elektronikus szférákban folytatódott, hiszen az éjszakába nyúló bulin, szintén sokak örömére az alternatív dance-elektro világa bontakozott ki.

A Zagar nem is kímélte a füleket, különleges színpadi produkcióval lepték meg az énekelni is hajlandó rajongókat.

Kozmikus ködök, fantasztikus effektek ereszkedtek az emberekre, mialatt egy emelettel feljebb éppen Posta Marcsi fogalmazta költeményekbe társadalom, művészet- és életmódkritikáját a 24 órás Líra előadássorozat végsőkig kitartó, fanatikus közönségének.

A zenés produkciókat Eger egyik vezető kísérleti művésze Szilágyi Rudolf vizuál anyaga egészítette ki, s bár az élő zenék elfogytak hajnalra, nem maradtak magukra a táncra és funky őrületre vágyó éber lovagok. A Belga zenekarból jól ismert Mégötlövés és Bauxit pedig lemezlovasként mutatkozott be a Bartakovicsban, ahol erre az alkalommal különböző korosztályok tagjai együtt csavarták csípőjüket.

Bóta Dianna fotói a Nemjuciról: itt

Bóta Dianna fotói Zagarról: itt

Sirtos: Görög táncok

Posted by Abkarovits Endre on 2011. március 14. hétfő
Posted in CD újdonságoknépzene, világzene  | Tagged With: , , , , | No Comments yet, please leave one

Bár a lemez már 2008-ban megjelent, a Bródy Sándor Könyvtár Zenei gyűjteményének most nyílott alkalma beszerzésére. Valójában nem is egy lemezről van szó, hanem egy cd-ről és egy dvd-ről. Tavaly láthattunk ilyesmit először a Csík zenekartól, de igazából ez megelőzte azt és egy másik különbség is van. A dvd-n nem koncert vagy egyáltalán csak zene van, hanem tánctanítás! Mind a két lemez újszerű és kellemes meglepetést okozott!
A Sirtos nem új együttes, ellenkezőleg! A Magyarországon 1972-ben elindult táncházmozgalomnak egyik jellegzetessége, hogy a magyar mellett más népek zenéjére is hamar beindultak táncházak. Különösen a balkáni zenék voltak kezdetektől népszerűek. (Gondoljunk csak a délszláv népzenéket játszó Vujicsicsra és táncházaikra!)
A Sirtos is már 1980-ban megalakult, s azóta is folyamatosan vannak táncházaik. De nem csak Magyarországon lettek népszerűek, hanem különösen a mediterrán országokban, Portugáliától Görögországig. Már 1986-ban megjelent első lemezük. Hogy a több mint 30 éves tevékenykedés ellenére miért nem ismertebbek, különösen vidéken? Feltehetően pont a kevés számú lemezük miatt. Eddig összesen négy jelent meg, a mostanit megelőző utolsó 1995-ben. Ennek okát nem ismerem, de biztos nem a repertoárjuk szegénysége az. Igaz, az együttes eléggé kicserélődött: a kezdeti görög csapatból, ahol csak egy magyar zenész volt, Juhász Katalin, ma már magyar együttes lett, s csak a buzukin játszó Andreas Lehoudis maradt meg a görögök közül.
A görög zenével bizonyára sokan első ízben a Zorba, a görög című filmben találkoztak, ahol Zorba tánca, Mikis Theodorakis zenéje, ami igazából egy szirtaki, azonnal világhírű lett. Azóta is szerepel szinte minden görög lemezen, mert a legtöbb turista ezt keresi. De Görögországban a népzene nem a turisták szórakoztatására mesterségesen fenntartott folklór, hanem a mindennapi görög élet szerves része. (Bár az előbbit is ügyesen felhasználják. Görögországban járva az ember gyakran tapasztalja, hogy még az élelmiszerboltok pénztárainál is ki van téve a turistáknak szánt görög zene. Vajon mikor lesz ilyesmi nálunk?)

Mint tudjuk, szemben például a magyarság táncainak a többségével, ahol a páros táncok dominálnak, az egész Balkánon az ősibb, s ezért egyszerűbb, talán néha primitívebbnek gondolt lánctáncok az uralkodók, ahol a két nem külön vagy vegyesen, egymással sorokban összekapaszkodva járja táncait. Hogy ezek az első látásra talán monotonnak, vagy túl egyszerűnek tűnő táncok mennyire nem azok, arról pont a jelen kiadvány dvd-je győzhet meg minket, ahol az egyes táncokba fokozatosan vezetnek be. A táncok nevei nem mindig egyszerűek, ahogy a görög nyelv írása és hangzása is meglehetősen eltér más nyelvekétől. (Nem véletlen, hogy amire a magyar, ha nehezen érthető, azt mondja, hogy „Ez nekem kínaiul van!”, arra az angol azt mondja: „Ez nekem görög!”)

A görög zene magával ragadó! Dallamos, ritmusos, érzelmes! Akármilyen sokszínű is, ha görög zenét hallunk, azonnal felismerhetjük. Ez nem annyira természetes más balkáni népeknél. Egy laikusnak nem mindig könnyű megkülönböztetni a horvát, szerb, macedon stb. zenét. De részint sajátos, általában nagyon feszes ritmusa, részint hangszerei miatt viszonylag könnyen felismerhetjük, ha görög zenét hallunk. A hangszerek közül különösen a buzuki az, amely négy páros húrjának erőteljes hangzásával hamar kelti bennünk ezt az érzetet. (Bár meg kell jegyezni, hogy a hatvanas évek óta annyira elterjedt egy-két országban, hogy például olyan természetességgel szól ír népzenei vagy világzenei dalok előadásakor, mintha legalábbis valami ősi kelta hangszer lenne.)
A görög világ mindig hatalmas volt, s mivel kereskedő népek voltak, mindig sok más néppel folytattak kulturális árucserét is. Azonkívül a görögök, akik meghatározták egész Európa kultúráját, később maguk is sokáig el voltak nyomva a török uralom idején, így helyenként a török zene is erős hatással volt népzenéjükre. De mivel a görögség a kezdetektől az északi Makedóniától és Trákiától kezdve egy hatalmas szigetvilágon át egész Kis-Ázsiáig elterjedt, a más népektől jövő kulturális hatások – s ennek megfelelően a sok zenei dialektus – természetesek. A különböző táncokon ez jól érezhető, mégis mindegyiknek van egy görögös íze. Azt persze nehéz megállapítani, hogy mi abból az ősi, vagy esetleg csak néhány évtizedes. Akárcsak a magyar népzene esetében, a beleillőt egy idő után befogadja a folklór, az oda nem illőt kiveti magából. A táncok magyarázatánál kapunk több példát is, melyek mutatják, hogy annyira a közelmúlthoz tartozik egyik-másik, hogy még emlékszenek kialakulásának pontos történetére is.
A Sirtos lemezét ajánlom mindazoknak, akik közelebbről meg akarnak ismerkedni a görög táncokkal, de azoknak is, akik csak szeretnének kapni egy általánosabb képet arról, hogy miként működnek a ritmusok és a lépéskombinációk, de azoknak is, akik csak egyszerűen szívesen hallgatnak görög zenét.

Abkarovits Endre

A zenekar honlapja: http://www.sirtos.hu

Az INFOTÉKA című uniós pályázat keretében indult Hagyományőrző szakkörünk második foglalkozására március 2-án került sor. Vendégünk a Gajdos Népzenei Együttes volt, akik a Dobó István Gimnázium, a Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnázium, a Sancta Maria Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és a Szent Imre Katolikus Általános Iskola diákjainak tartottak rendhagyó ének órát.

A több mint 50 diák lába rögtön meglódult az igazi szatmári muzsika dallamaira, amire rázendítettek kezdésként.

Okos Tibor a hangszereket ismertette fel a gyerekekkel: 2 hegedű, cimbalom, brácsa, nagybőgő alkotja a zenekar gerincét. Bemutatta zenei példákkal a dűvő és felelgetős kíséretmódokat.

Egy népzenei utazás következett, melynek első állomása Moldva volt, bemutatásra került a koboz, a 6 lyukú pásztorfurulya s egy igazi moldvai tánczenét adtak elő. Visszafelé a térben a Kárpátokon át Ghymes következett, Csíkszereda s egy felcsíki zenét játszottak, ahol bemutatták élesben az ütőgardon működését.

Székelyföldön Magyarpéterlakán időztünk, s a cimbalom került terítékre, Andrássy Ferenc hangszere mintegy 60 kg,  kb. 130 húros, s egy híres pozsonyi cimbalomkészítő, Schunda Venczel József alkotása kb. 1892-ből. Nagyon optimista, vidám zenét hallhattunk.

A Mezőség, Szék következett, ahol a sóbányászat miatt sokáig virágzott az élet, 3 fős zenekar volt a jellemző és egy rejtett hangszer: az énekhang, a széki népdalokat Polgár Lilla csodás hangján élvezhettük.


Átléptünk Magyarországra, az Alföld két jellegzetes hangszerével a klarinéttal és a tekerőlanttal ismerkedtek meg a diákok, akik ügyesen fel is ismerték ezeket.

Palócfölddel kapcsolatosan a dudát vettük szemügyre, felépítését, hangzását, egész közel jártunk, hiszen Felnémet már palóc falu volt, természetesen dudanóták következtek.


Befejezésül Dél-Dunántúl, azon belül is Somogy következett s a zenekar a gyerekekkel való közös énekléssel (Hej Dunáról fúj a szél)  zárta lélekemelő műsorát.

Fotók (Magyar Balázs): itt


Az INFOTÉKA című uniós pályázat keretében indult Hagyományőrző szakkörünk első foglalkozására február 23-án került sor. Gyermekkönyvtárunk vezetője, a kitűnő mesemondó Luzsi Margó és Dsupin Pál népzenész Fonóhangulatban címmel varázsolta el a Dobó István Gimnázium, a Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnázium, a Sancta Maria Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és a Szent Imre Katolikus Általános Iskola diákjait.

Luzsi Margó bevezetőként körüljárta, hogy mi is a mese, idézte Boldizsár Ildikó gondolatait, s a magyar népmese jellegzetességeit is bemutatta. Elsőként A szegényember és a halál c. népmesével szögezte oda a hallgatóságot a székekhez. Dsupin Pál folytatta, beszélt egy Eger környéki tanyáról való családról, a Novák család őseiről, mivel juhász család volt, sok időt töltöttek az állatokkal, bemutatta, hogyan furulyáztak pihenőidőben.

Elfurulyázott egy történetet, amelyből a gyerekeknek kellett kitalálni, hogy milyen mese lehetett ez: a János vitéz jutott eszébe egy kislánynak, bizony ez így van, hisz ez a dallam is az életről szólt, melyben vannak vidám és szomorú részek is. Ezután a furulya történetéről mesélt, majd a különböző bodzából készült furulyákat a gyerekek is kézbe vehették, kipróbálhatták.

Láttunk palóc, somogyi, tolna megyei, emberfejes, kanász-, hosszú- sétafurulyákat, nádsípot. Következett a kanásztánc:

Majd egy ugrós dallamról kellett kitalálni, mi lehet a szövege: ez a “Hej Dunáról fúj a szél” kezdetű népdal volt, melyet el is énekeltünk. A duda bemutatása következett, bemutatta felépítését, megszólaltatta, s még Erkel Ferencről is elmesélt egy történetet.

Margó egy tündérmesével zárta a fonóhangulatot, A boszorkány lányai c. mesén nagyon jól szórakoztak a gyerekek, s jómagam is hangosan kacagtam több helyen is.  Végezetül a Hajnalcsillag jaj de régen vándorolsz kezdetű népdalt énekelte el nekünk Dsupin Pál kíséretével. Végtelenül meghitt hangulat volt végig. Jó lenne több ilyen ebben a rohanó világban.

Fotók (Magyar Balázs): itt