Hangtárnok

“Finally, cimbalom is rock’n'roll. Watch out for these Hungarians!’ (Thierry Sartoretti).

Karácsony előtt jelenik meg a Cimbaliband új lemeze a Fonó Budai Zeneház gondozásában. A megjelenés alkalmával nagyszabású koncertet tartanak remek vendégekkel. Unger Balázs hív minket szeretettel:

“A népzene tehát a természet tüneménye” – mondta Bartók Béla, és lekapcsolta gramofonját mellyel éppen Pest-megyei Tura község határában rögzítette az Ablakimba, ablakimba című népdalt. Gyűjtőútjai során rengeteg muzsikát hallott, de legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy a modern civilizáció milyen hatással lesz majd a népzenére. Ahogy a gramofonból száz év alatt mp3 rögzítő lett, úgy módosult a népdal fogalma is napjainkra. A Cimbaliband utazásai során számtalan országban járt, még ha nem is végzett mindenhol népzenei gyűjtést, mint ahogyan Bartók tette, viszont a banda tagjai együtt muzsikáltak az évek során magyarokkal, románokkal, spanyolokkal, szerbekkel, olaszokkal, és még folytathatnám a népek, és műfajok sorolását, szinte a végtelenségig. Mindenhonnan hoztak magukkal egy kis szuvenírt, zene formájában. Így a mostani lemezbemutatón a cimbalom nem csak megszokott környezetében, hanem latinos bossa-novában, vagy török dallamban, vagy akár rock’n’rollban is megszólal, így talán még találóbb lehet az újságírók által Unger Balázsra aggatott titulus, “a cimbalom Chuck Berryje“. Nem szabad elfejeltkezni a banda többi tagjáról sem, akik egyre kiforrottabb stílustban muzsikálnak, garantálva ezzel az eredeti Cimbaliband hangzást. A korongon pedig igazi uniqum Ferenczi Gyuri blues-szájharmonika játéka, a páratlan lüktetésű balkáni zenében, vagy a varázslat melyet a Csík zenekar fúvósának Makó Péternek köszönhetünk a lemez több összeállításában. A Millenáris Fogadóban tartandó lemezbemutatójukat színesíteni majd a Fricska Táncegyüttes fergeteges koreográfiája, Tóth Gergely virtuóz brácsajátéka, a fiatal hegedűs tehetség Solymosi Máté “Rigó”, Farkas Zsolt roma énekes, és természetesen a Makó Péter szaxofonon. Előzenekaruk is lesz az estén, a fiatalok körében méltán híres Tárkány Művek. A fenti összetevőket fűszerezzük még egy pohár igazi testes magyar borral, Gere Attila pincészetének köszönhetően, valamint egy kupica Panyolai Elixírrel, melyeket a közönség kényére-kedvére kóstolgathat a koncert szüneteiben. Aki kíváncsi, hogy milyen is a fenti összetevőkből kikevert, eredeti kelet- európai cimbalom rock’n’roll, annak feltétlenül ott a helye a Cimbaliband lemezbemutatóján!

Időpont és helyszín: 2011. december 3., Millenáris Fogadó, Kapunyitás 19.30

Web: www.cimbaliband.hu
Facebook:  www.facebook.com/cimbaliband

(via Unger Balázs)

Azt hiszem, rég nem látott színvonalú népzenei koncertet láthatott az egri közönség október 16-án a Gárdonyi Géza Színházban. A megjelentek láthatóan számítottak erre, mert telt ház volt, s még a teljes városvezetés is ott volt. Nem csak a Gajdost ismerik jól az egriek, hanem a többi meghívott fellépőt is, így jogos volt a felfokozott várakozás. Bár az eredeti Gajdosból már alig maradtak, utána sokáig stabil felállásban működött az együttes, így többségüket volt módunk megismerni. 2000 környékén még kéthetenként tartottak táncházat, így minden népzene iránt érdeklődő tudta, kik a zenekar tagjai. Tudtuk, hogy egy több szempontból is sokoldalú zenekarról van szó, ahol a legtöbb zenész több hangszeren játszik, többségük jól is énekel, s a játszott zenei dialektusok sokfélesége is szembetűnő volt. Azonkívül már kezdetektől fogva nem csak népzenét játszottak, hanem feldolgozásokat is. Tehát esetükben a „sokoldalú” jelző mindenképpen indokolt. Régebbi híveiknek nem volt újdonság Okos Tibor számos hangszeren való jártassága, Horváth Attila szép, mélyen zengő hangja vagy hangszertudása, de már Kerekes Polgár Lilla gyönyörű hangja is jó néhány éve ismert előttünk. Mivel azonban megszakadtak a rendszeres táncházak, s többnyire csak egyes városi rendezvényeken láthattuk őket mostanában, azokon is általában a régebbi számokat hallhattuk tőlük, ezért magam is kíváncsian vártam, mivel rukkolnak elő jubileumi koncertjükön.
A polgármester és a moderátor köszöntője és visszatekintője után előbb egy rövidfilmet láthattak a nézők az előző 25 év képeiből és filmjeiből, majd következett mindjárt az első nagy siker. A szilágysági összeállítás szólóját Szabó Adrien olyan virtuozitással játszotta, hogy valószínűleg sokan felfigyeltek rá. Ráadásul később nem csak az autentikus népzenében, de a feldolgozásokban is remekelt, s egész lényéből sugárzott, hogy mennyire élvezi a játékot. A továbbiakban részben az új lemez számainak bemutatása folytatódott, részben a zenekar történetének felelevenítése, s a hangverseny újból és újból csúcspontokra érkezett. A következő nagy ováció akkor tört ki, amikor az együttes korábbi, legstabilabb táncházi összeállításában (Okos Tibor – Szabó Attila – Horváth Attila – Király Tibor) bonchidai táncokat adott elő, s ez felidézte sokakban Szabó Attila felejthetetlen prímási produkcióit. Egykori énekesük, Maczkó Mária szintén eljött, de csak egy rövidebb köszöntőre vállalkozott, mert a hangja nem volt teljesen rendben. A Gajdos folytatta mostani felállásában, s újabb látványos pontja volt az estének, amikor a nógrádi dudanóták játszása közben bevonult a Magyar Dudazenekar, s további két számot is játszottak együtt, felidézve a korábbi egri dudástalálkozókat, melyekben Okos Tibor is érintett volt, s maga a zenekar neve is „dudás”-t jelent.
Míg a műsor első részét az autentikus népzene dominálta, addig a második részben a feldolgozások voltak túlsúlyban. Kezdte a Gajdos régi és új számokkal. Első hallásra nagyon szépnek tűntek Horváth Attila feldolgozásai, a Sirass, anyám! és a Fújdogál a szellő. Polgár Lilláéknak sikerült megénekeltetni a közönséget is; a nők és a férfiak két különböző magyar népdalt énekeltek egyszerre, meglepően sikeresen.
A műsor utolsó blokkjában következett a másik vendég: a Csík együttes. Ez elég veszélyes, de ugyanakkor logikus választás volt. Veszélyes, mert a Csík minden bizonnyal pillanatnyilag a legnépszerűbb magyar népzenei/világzenei együttes, s lehetett attól tartani, hogy – ahogy az angol mondja – „ellopják a showt” az ünnepelt elől. Ez az aggodalom nem volt alaptalan, ugyanakkor a két zenekart összekötő Szabó Attila (aki a koncert előtt kapta meg a Dobó kardja-díjat) személyén kívül egyéb kötődések is vannak a két zenekar között, mint például az, hogy tavaly a Csík kezdeményezésére Eger lett A magyar dal napjának első fővárosa, s az is közös, hogy mindkét együttes egyaránt játszik autentikus népzenét és feldolgozásokat is.
Egy olyan szám közben lépett színpadra a Csík, amely mindkét zenekar repertoárjában megtalálható: egy összeállítás Eger környéki boros dalokból. Utána a Csík első önálló produkciója mindjárt óriási siker volt; legutolsó lemezükről a „Te majd kézen fogsz és hazavezetsz” című számban egy bonchidai forgatóst és Presser Gábor dalát kombinálták össze. De ízelítőt adtak a heteken belül elkészülő új lemezükből is a Széki Hobó című számmal, ahol egy széki négyest és Hobó dalát hozták össze. Elsősorban Szabó Attila kezdeményezésére választanak ki populáris dalokat, amiket nagyon jó ízléssel elegyítenek népzenével, úgy hogy szinte észrevétlenül megy át a dallam egyik műfajból a másikba. Kár, hogy ezen a koncerten kiváló énekesük, Majorosi Marianna kicsit háttérbe szorult.
A Csík blokkja után egy kalotaszegi (bogártelki) összeállítás közben aztán újra összeállt a Gajdos és a Csík, s ez a rész is óriási tetszést aratott. A fináléban az est valamennyi zenésze és énekese egyszerre volt a színpadon, majd zárásként még az ünnepelt Gajdos egyedül adta elő búcsúzóul az „Adjon Isten jó éjszakát!” dalt.

Abkarovits Endre

TV Eger híradása: itt

Tavasszal gyűjteményünkben a hagyományőrző szakkörön lépett fel és tanította nagy szeretettel és hozzáértéssel a gyerekeket rendhagyó óráján a Gajdos Zenekar, egyébként kedvenc tesztkérdésem szokott lenni, hogy mit is jelent a gajdos szó. Október 16-án (vasárnap) 18 órától a Gárdonyi Géza Színházban jubileumi és lemezbemutató koncerttel ünneplik fennállásuk 25. évfordulóját. Vendégeik lesznek a Csík Zenekar, a Magyar Dudazenekar, valamint egykori Gajdos-tagok: Maczkó Mária, Király Tibor és Szabó Attila. Jegyárak: elővételben: 1800 Ft, helyszínen: 2200 Ft. A jubileumi koncertre új CD-vel is jelentkeznek. Egy kis ízelítő:

Mára Magyarországon eléggé hozzászokhattunk, hogy az eredetileg autentikus népzenét játszó együttesek idővel stílust váltanak, a népzenét rockkal teszik szélesebb hallgatóság számára fogyaszthatóvá, vagy ellenkezőleg, eredetileg rock számokat adnak elő népzenei hangszereken (pl. Ghymes, Csík). Ha a népzenéből indulnak ki, van, amikor jóformán csak a szöveg marad meg az eredetiből, van, amikor a dallam is, némileg áthangszerelve és a ritmust megváltoztatva. Az is egyre elterjedtebb, hogy az eredetileg rock vagy folk számokat szimfonikus zenekari kísérettel adják elő.
Nem magyar jelenségről van szó csupán, más országokban is lezajlottak hasonló folyamatok. Talán az írek kezdték még a hatvanas években. Bár a szót nem igazából sikerült még senkinek meghatároznia, jobb híján világzenének nevezik azokat a különböző zenei irányzatokat, amiknek valamilyen népzenei gyökere van, akár a szöveg, akár a dallam, akár a hangszerek vonatkozásában. Ilyen értelemben ugyan már a nagy zeneszerzők is világzenét csináltak, amikor népi dallamokat dolgoztak fel, mint nálunk Liszt, Bartók vagy Kodály, a cseheknél pedig Dvořak vagy Smetana…
Az általam ismert világzenei együttesek közül az egyik legjobbnak tartom a cseh-morva Čechomort. Ők 1988-ban alakultak. Első lemezük 1991-ben jelent meg. Az eredeti együttesből már csak František Černỳ gitáros és énekes maradt meg. A kilencvenes évek óta tagja már az együttesnek a másik frontember, Karel Holas is, aki énekel, gitározik és hegedül.
Kezdetektől főleg népzenét dolgoznak fel, hol kevésbé, hol jobban eltávolodva annak eredeti hangzásvilágától.
Eddigi talán legnagyobb sikerüket a 2001-es Promĕny (Átváltozások) című lemezükkel érték el, ahol szimfonikus kísérettel adták elő feldolgozásaikat. Gyönyörű dalok születtek ilyen módon, a lemez szinte valamennyi dala sláger.

Máskor viszont jellemzőbb rájuk a rockosabb hangzás, mint az idén megjelent Místečko esetében is, amely már júliusra aranylemez lett.
Bár a világ számos országában koncerteztek már, leggyakrabban természetesen Csehországban és Szlovákiában lépnek fel. Magyarországon sajnos kevéssé ismertek, pedig itt is szerepeltek már a Kaláka Fesztiválon. Lemezeik sajnos nem kaphatók nálunk, de aki szeretne megismerkedni velük, az ezt a youtube segítségével könnyen megteheti, különösen a honlapjukról (www.cechomor.cz) indítható klippeket ajánlom. Ismerkedésül talán elsőként a Velické harangjai (Velické zvony), az Átváltozások (Promĕny) és az új, Egy kis hely (Místečko) számokat tudnám ajánlani.

Eddig – cseh és szlovákiai útjaimon – csak a lemezeiket gyűjthettem, de most szeptemberben alkalmam volt a késmárki vár udvarán élőben is hallani őket. Elmondhatom, hogy élőben hozzák ugyanazt a színvonalat, amit a lemezeikről megszokhattam. Az esemény egyéb érdekes összehasonlításokra is alkalmat adott. Közvetlenül indulásom előtt szerepelt Egerben Erdély két legnevesebb, professzionális táncegyüttese, a Hargita és a Háromszék. A Háromszék előadását a színházba szervezték, s mikor erről ismerőseimet értesítettem, többen visszajeleztek, hogy hol van nekik 3500 forintjuk erre a célra? Késmárkon kb. 3000 ember váltotta meg a 15 eurós jegyet, s jó ha a fele kapott ülőhelyet is ezért a pénzért, s még így is aggódni kellett, hogy a már a kezdés előtt egy órával történő sorban állás után sikerül-e belépőt kapni. (Az elővételben kapható jegyek addigra mind elfogytak.) Az emberben felmerül a kérdés, ennyivel jobban élnek a szlovákok, vagy ennyivel jobban becsülik a rokonnemzet (nemzettárs) kultúráját, esetleg mindkettő???

Abkarovits Endre

Djembe (forrás: Népzenetár)

Az afrikai mondák szerint a kovácsok voltak a legelső emberek a földön. Nem hiszitek? Akkor olvassátok el: A kovácsok, az erők forgatói, avagy a dobok szerepe a mande társadalomban c. szócikket. Nagy örömmel böngészem a Népzenetár-at, mely a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Zenei Gyűjteményének wiki alapú zenei alportálja, mely célja szerint “a Föld népeinek zenéit mutatja be rendszerezetten, közérthető formában. Anyagát zenei szakemberek készítették, jól alkalmazható oktatási és önművelődési célokra egyaránt. Lassan halad a világ népzenéjének tudományos feltárása, mely magyar nyelven alig hozzáférhető. Gyűjteményünk létrehozásával motiválni szeretnénk, mind a kutatómunkát, mind a szakirodalom magyar nyelvű elterjedését. Weboldalunk korlátozás nélküli hozzáférést biztosít a tartalomhoz. A MédiaWiki szoftver alkalmazása könnyű és gyors kezelhetőséget biztosít a felhasználók számára.”  Eddig kb. 60 népcsoport anyaga készült el, melyben a népcsoport bemutatása, hangszerek, zenei jellemzők találhatók. A navigáció a Wikipédián edzett felhasználóknak egyszerű, van keresője, de böngészhetünk kategóriák, alkategóriák szerint is. Fotók, zenei részletek, beágyazott videók színesítik a szócikkeket, belső és külső hivatkozásokat egyaránt találunk.  Katt ide: http://nepzenetar.fszek.hu

“A mai fiatal népzenész generációnak kevésnek bizonyul az előttük járó nemzedék zenélési stílusának a másolása és folytatása, ezért új utakat keresnek…a Folk Error zenekar nevéből is sejthető, hogy valami történik a népzenével…”
Katt a “Play” gombra, vagy a meghallgatni kívánt szám címére és máris indul a lemezjátszó!

Teltház előtt adott nagy sikerű koncertet a Csík Zenekar, valamint Ferenczi György és a Rackajam vasárnap este, a Hotel Egerben. A XI. Egri Tavaszi Fesztivál záróakkordjaként megrendezett eseményen a hazai folk sztárjai közös produkciójában a zenészek mellett a magyar népzene, a rhythm and blues, a funky, a rock és a jazz elemei adtak egymásnak randevút.

Immár tizenegyedik alkalommal rendezték meg a Tavaszi Fesztivált március 15. és április 3. között Egerben. Az összművészeti fesztiválon egyaránt helyet kapott a komoly- és könnyűzene, dráma és történelmi játék, énekverseny. Az eseménysorozat zárásaként az utóbbi években szinte minden korosztály körében népszerű Csík Zenekart láthatta a közönség, méghozzá a szájharmonikás Ferenczi György bandájával a Rackajammel karöltve, a Hotel Eger Konferencia termében.
A „Népzenétől a rock and roll forradalomig” című előadáson a két zenekar megszámlálhatatlan hangszerrel foglalt helyet a színpadon, miközben a megszámlálhatatlan közönség minden helyet elfoglalt a nézőtéren.

A Csík alaposan bekezdett:

A koncert szellemét a Little Wing, egy Hendrix szám zenei alapja adta meg, amire a Kaszárnya, kaszárnya című népdal hangzott fel Ferencziéktől, mintegy programadóként jelezve a földrészeket, korokat és műfajokat átívelő kulturális hidakat a világ zenéi között.

Ez a mottó szépen végig is vonult a koncerten, amelyen mindkét zenekar megcsillogtatta képességeit a saját- és a partner zenei birodalmában is. Hát volt is mit, hiszen tolongtak a virtuózok, egyéniségek a színpadon.

A Rackajam zsákjából a hazai folklór elemei mellett az irodalom darabkái is előkerültek, Ady Endre, Weöres Sándor, majd Petőfi Sándor alakjaiban, a hangszerkavalkádból pedig a nagyon finomra hangolt szólamok a reneszánsz kori hajdútánccal és Ferenczi Gyuri fantasztikus herfliszólóival. A nagy tetszést aratott „hungarian country”-ban elmosódtak a műfaji határok, a költői gondolatok között nem is érezte az ember hol van.

Mezőségi, majd kuruc kori zenével kezdte kalandozását a Csík Zenekar, megadva az alaphangulatot, de a batyuból hamar előkerült a gitár is, s egészen groteszk képbe fordult az este. Annak ellenére, hogy az együttesben egri illetőségű hegedűst tisztelhetünk Szabó Attila személyében, viszonylag ritkán látható kedvelt városunkban a banda.

A Csík Zenekar képes volt arra, amire már sokan törekedtek az elmúlt évtizedekben. A hagyomány tiszteletét össze tudta egyeztetni a modernitással a fejlődéssel. Az elfajulásnak az egri koncerten is rockandroll lett a vége, s két zenekar fúziójában Ferenczi is hegedűre kapva, hárman húzták el az ohioi szaporát, a chicagoi csárdást, a kentucky frisset.

A vérforraló muzsika nem a kényelmet szereti, ám a Hotel Eger olyan hely, ahol csak a színpadon tűrik meg a rock and rollt, ami egyébként szétfeszítené kereteket. Az intézményben csak szépen szabad szórakozni, hiszen már álló hely sem nagyon maradt. De ha megfogjuk az ördögöt, az visz magával, nincs mit tenni.

Az akusztikus szívtiprás nótacsokorral folytatódott, ha a lábakat nem is, de a füleket alaposan megdolgozta a kellemes vasárnap este.

A kétnapos Ethno Funk Fesztivál legkülönlegesebb előadásán a Nigériából Egerbe látogató Oleku Band és a 15 éves Kerekes Band jubileumi koncertjén tombolt a közönség szombat este a Hotel Egerben.

Néhány órára a Hotel Egerbe költözött Afrika hangulata szombaton. Hat nigériai muzsikus, azaz az Oleku Band csábította táncra a közönséget, az egyébként koncertekre is kiválóan alkalmas konferencia teremben. Igaz a rendezők a hely szellemét tiszteletben tartva ülő koncertre számítottak, ám sok lelkes fiatal engedve a fekete kontinens csábításának, lelkesen átadta magát a lüktető ritmusoknak.

Az afrobeat és highlife stílust képviselő világzenei csapat mélyről jövő örömöt hozott a fesztiválra, melynek közönsége a második napon is nagyra értékelte a különleges muzsikát. Nem lehetett ülve maradni a hangok hallatán, s a felszabadult lelkek megtanulhattak néhány eredeti tánclépést a koncert alatt. Aki esetleg lemaradt a buliról, az májustól meghallgathatja az Oleku Band lemezét a zenei könyvtárban.

A nigériai zenekar hosszú témákkal, hömpölygő ritmusokkal, jazz-rockos fúvós betétekkel bombázta a füleket. Nem csoda, hogy az idő oly észrevétlenül szaladt el az önfeledt mulatozás közben.

A révületből felocsúdva hamarosan már a legújabb lemezére készülő Kerekes Band másfél évtizedes történetének jubileumi ünnepségébe csöppent a koncertlátogató, melyen hangok és fények orgiája kápráztatta az eleinte itt is ülésre kárhoztatottakat. A fesztivál zárására időzített koncerten vibráló fények között, színes ködökből bukkant elő a csángó boogie és a névadó ethno funk, ami szintén erőteljesen megmozgatta végtagokat, már nem csak a színpad mellett. Az utóbbi évek egyik legsikeresebb hazai világzenei bandájának zenéje lépésről lépésre nyerte el mai formáját, és a jelek szerint nincs megállás, tovább halad az elektronika és a hagyomány mezsgyéjén. A folklór elemei közül nemcsak a hazai ihletésért hajolnak le az egri betyárok, a táguló körben a rock and roll, a blues, a funk és egyre inkább a modern elektronikus irányzatok is teret nyernek mind ama kellékkel együtt, ami a stílus jegyet erősíti. A 15. évfordulón sztárvendégként a funk zene egyik hazai emblematikus figurája, Pély Barna erősítette a csapatot a színpadon.

Az Ethno Funk Fesztivál, még ha egyfajta rétegigénynek tűnhet első nekifutásra, végre hozott egy kis pezsgést a városba. Jó volt látni a Bartakovicsban nyüzsgő, s a Hotel Egerben fesztelenül táncoló fiatalokat. És a fesztelen zenészeket, amint elmerülnek a hangok mámorító tengerében, miközben persze más rendezvények, az Eger Rally mellett könnyűzenei koncertek is zajlottak párhuzamosan. Az sem lenne baj, ha a szervezést egyeztetve nem zsúfolnák egyetlen hétvégére ezeket a bulikat.

Vannak olyan egri zenekarok, akik a plakátra sose férnek fel, mégis felléptek ingyenesen az Ethno Funk fesztivál keretében Etanol Funk elnevezéssel április 2-án a Zenepavilonban.
Ragyogó jó idő, kellemes hangulat, kisgyerekes szülők, kutyás nézelődők, rajtaütésszerűen béközepes egri focirajongók, ahogy Bálint fogalmazta, tiszta Magyar Dal Napja fílingje volt a délutánnak, jómagam is kispárnával, bejáratós fényképezőgéppel (bocs a felvételek nem túl jó minőségéért)  kiültem.

Az első fellépő a Behavazott +- (ejtsd: behavazottpluszminusz), Gyetvai Zsombor (ének, gitár), Gyarmati Balázs (basszusgitár), Borbás Dániel (dob) triója, róluk bővebben a Popméteren mau-Ugly tollából: itt.

N Son Masc, nem tudom mit jelenthet ez a nehezen megjegyezhető név, viszont örömmel fedeztem fel, hogy elektromosgitár-klubunkat is látogató Nagy József a frontember, a doboknál pedig Szilágyi Dani ül, aki régi ismerősünk fia, bár az új frizurájával alig ismertem fel. Kedvemre való gitártémák, jó szövegek és zenészek, bár még csak 5 és fél számuk van, de nagyon bízom a csapatban. A felállás: Nagy József (gitár-ének), Bárdos Péter (gitár-szintetizátor), Lajosházi Péter Prána (basszusgitár), Szilágyi Dániel (dob). A zenekar története saját szavaikkal a Facebookról:

“Petike és Józsika 2010 nyarán (pontos dátum nem létezik) kocsmásan találkoztak újra (mert hogy előtte már találkoztak) egy WC-ben. Csobogó hangok közepette megbeszélték értelmes emberi nyelven, hogy zenélni kéne (mert hogy ők zenéltek már akkor is, csak külön-külön). Ifiházban sufni zene, Gyászfársz (mert hogy ez egy számcím) fogantatása, Ifiház halála, próbahely keresés, próbahely találás, ilyesmik. Megjött Prána a bőgővel, hogy ő bőgőzik (basszusgitáros). Dob híján már két szám, aztán megjött Albacomp (az első dobosunk, aki meghalt 2011-ben egy kávébalesetben /ja, amúgy Albacomp egy laptop volt/). Kocsmásan manage-eltük magunkat olyan helyeken, ahol vannak emberek (kocsma), majd egyszercsak jött egy elektronikus levél, hogy – valami ilyesmi – : – Dani vagyok, dobolok, zenéljünk. Na aztán zenéltünk és azóta is muzsikálunk együtt.”

Tá-dám: és akkor a Buszkasi “akna-bigyó” rock and roll következett,

a képen bal szélen látható Hun harcos (ügynökneve: James Kund) kitart azon álláspontja mellett, hogy a basszusgitár nem annyira hangszer, mint inkább világnézet, ugyanezen harcos nyilvánosságra hozta, hogy születése óta 3/71-es beszervezett ügynök, kapcsolattartó tisztjének neve pedig nem más, mint Wahorn András, akivel mintegy húsz éve a megyei könyvtár zenei részlegén egy A.E Bizottság lemez hallgatása közben ismerkedett meg, ugye ugye
Harcosunk elárulta, nagyon bejön a pesti úri népeknek is ez az akna-bigyó, s csak hívogatják, hívogatják a Nagy Róbert, Ollé Zoltán, s az országban egyedülálló dobos alpolgármester Rázsi Botond trióját. A csapat most kiegészült Csarnó Ákos brácsással, Rostás Bea művésznő most nem tudott részt venni, mert külföldön farag.

Lassan beesteledett, a Zenepavilon hangulatát a rájuk jellemző és megszeretett ifjonti hévvel az Ethnofil zárta a Hej rozmaringgal, őket május 4-én a zenei gyűjteményben is láthatjátok.

Követelünk még ilyen rendezvényeket!!!!

Egri programok fotói: itt

Fergeteges Szászcsávási banzájjal kezdődött és hajnalig tartó tánccal folytatódott az Egri Tavaszi Fesztivál keretében rendezett Ethno Funk Fesztivál, melynek első napján a Nemjuci és a Zagar zenekarokra voltak kíváncsiak a legtöbben a Bartakovics Béla Közösségi Házban. A kétnapos találkozón magyar és egy nigériai zenekar szórakoztatja a hétvégén a világzene kedvelőit.

A világzene lényege, hogy nemcsak különböző népek, hanem stílusok, műfajok is jól megférnek egy színpadon egymás mellett, akár egy produkcióban is. Az első alkalommal megrendezett nagyszabású Ethno Funk Fesztivált a világot járt erdélyi Szászcsávási Zenekar nyitotta, megmutatva a tiszta forrást a ma gyermekei számára is.

A nemzetközi porondon is jól jegyzett zenekar a hagyományt legeredetibb, ugyanakkor bátor módon, szinte „rockandrollos” magabiztossággal képviseli szerte a világon.

Egerben is megmutatta, hogyan érdemes muzsikálni, s a koncert közben megszaporodott és a tánctérre letelepedett közönség nem is akarta leengedni a színpadról.

A Bartakovics Béla Közösségi Házban, ahol péntek éjfélig még tartott az Interaktív Líra irodalmi maratonja, örömteli látvány volt, hogy a nyugdíjasok helyett, újra fiatalok veszik birtokba az egyházi ingatlant, várva az este második fellépőjét Németh Juci zenekarát.

Az alternatív és pop és pörgős Nemjuci meg is mozgatta a tagokat rendesen, immár második alkalommal nekifutva az egri éjszakának.

A Magyar Dal Napján a rendőrség és valami nem éppen zenekedvelő lakó által „lekevert” csapat most hihetetlen energiával végigjátszhatta programját, nem kis örömet okozva ezzel rengeteg fiatalnak.
A mámor az elektronikus szférákban folytatódott, hiszen az éjszakába nyúló bulin, szintén sokak örömére az alternatív dance-elektro világa bontakozott ki.

A Zagar nem is kímélte a füleket, különleges színpadi produkcióval lepték meg az énekelni is hajlandó rajongókat.

Kozmikus ködök, fantasztikus effektek ereszkedtek az emberekre, mialatt egy emelettel feljebb éppen Posta Marcsi fogalmazta költeményekbe társadalom, művészet- és életmódkritikáját a 24 órás Líra előadássorozat végsőkig kitartó, fanatikus közönségének.

A zenés produkciókat Eger egyik vezető kísérleti művésze Szilágyi Rudolf vizuál anyaga egészítette ki, s bár az élő zenék elfogytak hajnalra, nem maradtak magukra a táncra és funky őrületre vágyó éber lovagok. A Belga zenekarból jól ismert Mégötlövés és Bauxit pedig lemezlovasként mutatkozott be a Bartakovicsban, ahol erre az alkalommal különböző korosztályok tagjai együtt csavarták csípőjüket.

Bóta Dianna fotói a Nemjuciról: itt

Bóta Dianna fotói Zagarról: itt