Szabó Balázs hatvanhetünket tett boldoggá Pilinszky irodalmi estjével, a türelmes érdeklődők 2012. április 19-én a Zenei és Idegen Nyelvi Gyűjteményben a MÁRAI-KALEIDOSZKÓP – Pályázat a Márai-listára beválasztott könyvek olvasókkal történő megismertetésére és más irodalmi programok, valamint író – olvasó találkozók támogatására Heves megye könyvtáraiban rendezvény keretében a Nemzeti Kulturális Alap támogatásában láthatták.

Szabó Balázs gyermekkora óta zenél, énekel, hegedül, gitározik. A rá nagy hatást gyakorló verseket meg is zenésíti. A Suhancos zenekarban ismerhette meg a nagyközönség, majd névadóként a Szabó Balázs Bandája frontembere, mely idén tavasszal alakult újjá. Szólóban lírai estjeivel nyűgözi le a fogékonyakat. Színpadi fellépése miatt programunk csúszott egy órát, de a türelem meghozta gyümölcsét, fantasztikus produkciónak lehettünk fültanúi. Nem szívesen beszél, a versek ügyesebbek annál, hogy keresetlen szavakkal az élüket elüsse.

Nem csak Pilinszky János verseket hozott, műsorát egy határon túli költő, Szemlér Ferenc: Viselj rám egy kicsit gondot! szívet forraló soraival kezdte, odaszögezve a hallgatóságot a székekhez, akiknek nem is akaródzott órákig felkelnie “Jutalmad tán semmi lészen, csak én leszek, de egészen, fejtől lábig, szívtől szájig, minden birtokoddá válik. Elfeledném az anyámat s már csak téged akarnálak ébren, alva…szólva, némán…hogyha gondot viselnél rám.” Majd Weöres Sándor: Lányok, ó ti-val csigázta az idegrendszerünket, melyet esős időre, egyedülálló férfiaknak ajánlott vörösbor mellé.

Balázs elmesélte, hogy egyszerűsége és keménysége miatt szeretett bele a Pilinszky János versekbe. 19-20 évesen egy hideg albérletében a főbérlőnek volt pár könyve a szekrény tetején, az egyik egy Pilinszky verseskötet volt, egymásnak estek, a kötet és ő, s a kötet győzött, azóta van ez a szerelem gondolatisága iránt. Évről-évre mást jelentenek neki ezek a versek, ahogy vele is történnek a dolgok egy-egy régi vers újra és újra átértelmeződik. Ezért izgalmas és különleges. “Széken ülök. Üres az ágy”. Zsiri kedvence: A széken és az ágyon

Az “anyás” versei közül a Mégis nehéz súlyos szavai és az Anyám között a szerelem fájása szólt, azaz Váci Mihály: Nélküled – “Olyan csönd van így nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani”.

Szerelmes vers, egy kicsit máshogy, azaz Pilinszky János: Ne félj. “Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed. Nem érdekelsz, nem is szerettelek. Aludj nyugodtan, igyál és egyél, s ha értenéd is átkaim, – ne félj.” Dsida Jenő: Esti teázás-a után a gyönyörűséges Radnóti vers a Bájoló andalított el minket. Semmi nincs kőbe vésve, mindig a hely szelleme határozza meg, milyen verseket énekel egy-egy előadásán, most egy újabb “esős” Pilinszky vers következett, a Locskos utcák.

Lezárásképp következett Nagy László: Ki viszi át a szerelmet. Ez azért is nehéz vers, mert mindenkinek meg van a saját értelmezése, története, gondolata hozzá. Szerencsére rengeteg Pilinszky vers van a tarsolyában, ráadásként az Őszi vázlat-ot kaptuk. Mivel nehezemre esett lezárni ezt az elvarázsolt délutánt, jött a Mári néninek, s legvégül Radnóti Miklós: Eső esik, fölszárad. Apukája mondása, hogy “Legyél rövid és szeretni fognak”, az ő esetében nem igaz, hallgattuk volna napestig Egerben eddig vele csak jó dolgok történtek, s ez folytatódott ezen a délutánon is. Annyira remélem, hogy hamarosan láthatjuk újra. Addig is kölcsönözzétek ajándékba kapott CD-jét

Köszönöm Ádámnak a videókat, Szabó Áginak a fotóit: itt. Nagyon tetszett, mikor azt mondta, annyira lenyűgözte az előadó, hogy az első 10 percben elfelejtett fotózni

 Mi a titka? Meg kell fejteni. Meg kell hallgatni! Sokszor.