Egy kaposvári gyökerű, ma már a fővárosban élő zenekart ajánl nekünk Judit, az Illegal tagjai 1998-ban az akkori Tavaszi Szünet zenekar próbái utáni örömzenélés során kezdtek együtt muzsikálni, sorozatos tagcserék után a jelenlegi felállás 2009 nyarán alakult ki: Ladiszlai Réka (ének), Kovács István (dob), Farkas Csaba (basszusgitár), Németh János (gitár), Vincze Péter (szaxofon), Schán Balázs (konga), Főr Gábor (computer, szintetizátor), hangmérnökük pedig Szalóki Nóri. A zene stílusát tekintve behatárolhatatlan, éppúgy helyet kap benne az elektronikus hangzás mint a jazz futamok, illetve a torz gitár, mindez ötvözve drum and bass alapokkal.
A Krízis újra támad: ismét Egerbe látogat a hétvégén az 1988-ban Nagykátán alakult metal csapat. Az öttagú klasszikus rockbandát az év végi koncert-trilógia első állomásán 2011. november 19-én (szombaton) 20.00 órai kezdettel, a Sorompóban láthatja a közönség. Lassan véget ér az esztendő, a hideg estéken az emberek valami lélekmelegítőre vágynak. A zord időre kőkemény érzelmeket ajánlhatunk, zenében. A forró hangulatról ezúttal a Krízis együttes gondoskodik.
Négy albummal és rengeteg fellépéssel a hátuk mögött, ma is töretlenül tépik a húrokat a fiúk. Az év végi hajszában még háromszor lépnek színpadra. Elsőként itt Egerben mutatják meg, hogy milyen a metal 2011-ben. A zenekar új dalt is ígér a bulikra, nem fog csalódni, aki az előző egri koncerten is ott volt. Ismerkedjünk meg tavasszal megjelent új albumukkal!
Pesszimista asztronauták dühös jövőképe, avagy a válság hatása a tudatra
Különös dolog egy végtelen hosszú turné után a Marson landolni és feszes ritmusok kíséretében beleüvölteni a semmibe, hogy a sorsáért mindenki maga felel. A Krízis számára nincs lehetetlen, a vörös bolygón, – bár zord körülmények között – jól áll a kézben a gitár. A Nincs lehetetlen (2011) CD-ről sugárzik a világot, s az emberi viszonyokat ostorozó életérzés, hiszen az életben semmi sem az, aminek látszik, korunkban mindenki ördögöt játszik. A gonosz valóságra lövöldöző szövegeket egy-egy jól elhelyezett, ízletes gitárszóló támogatja meg. Az ötletes megoldásokkal tarkított zene keményen a szöveg alá dolgozik. Néhány perc riffjei kicsit a Metallicát és a Black Sabbathot idézik.
A kimunkált muzsika ellenére a Krízis nem a válság befejezését jött hirdetni, komor világot fest a jelenről, múltról, jövőről. A Nincs lehetetlen lemez egyik legnagyobb erénye, hogy lendületes módon reflektál a világra, megpróbálja a maga helyét kivívni a jelen zenei szcénában, ami valljuk be, szinte lehetetlen. Ám a 2011 tavaszán megjelent album hallatán rögtön kiderül, hogy a Stósz László – ének, Kovács Szabolcs – gitár, Nagy Tamás – gitár, Gyeniss György – basszusgitár, Kürti Krisztián – dob összeállítású csapat ma is a klasszikus metálzene egyik legelkötelezettebb képviselője hazánkban. A dalokat végighallgatva kitűnik, hogy a kőkemény alkotóerő öt pesszimista asztronauta dühét sugallja. A szellemi program az egyén sorsát, (kozmikus) magárahagyottságát elemzi, a hajtóerőt, ami mögött talán az elveszett hitet a földtől távol kell keresni. Mindenesetre meglehetősen sötét korrajz a földi életről, az emberi viszonyokról, ami szinte már a marsbéli felszínhez hasonlatos. Nem is véletlen a borító kozmikus utalása, hisz a világunk a dalok tanúsága szerint élhetetlen, hazug, ezért “mennem kell, mert senki nincs aki megértene”. Az élet küzdelem, semmi sem az, aminek látszik ám a Krízis vallja, hogy csak rajtad áll, hogy mivé lesz az életed. Az ember senki másra nem számíthat. A lemez harmadik száma már egy “Álom”, méghozzá a hazai rocktörténelem kiaknázatlan területéről bátran merítve. Az Edda szám a koncerteken is nagy kedvenc, ügyesen átszabott nóta.
A kézbe vehető CD formátum kapcsán mindenképpen meg kell említeni a lemezborítót. Manapság, a meglehetősen körülményes lemezkiadási helyzetben dicséretes, hogy a borítóra is adnak a zenekarok. Kétségtelen, hogy nem mindegy milyen csomagolásban kerül a fogyasztó kezébe a zene. A Krízis ebben nagyon jól áll, megkapó az űrben lebegő szkafander sisakján tükröződő vörös bolygó érzete. A srácok űrruhában feszítenek, és a szellemes asztronauták számára a dalok szövege is nagyon fontos, hiszen ezeket is tartalmazza a füzet, nagyon kellemes dizájnnal.
A Krízis honlapja szerint a közel 25 éves rock-metál zenekar 2006-os újjáalakulásával egy ütőképes, stabil felállás jött létre – amit az új lemez mindenképpen igazol. A Krízis egyike a nyolcvanas években elindult metál hagyomány folytatóinak, ugyanakkor a jelenre és előre is tekint. Az alapító, énekes frontember Stósz László a nehézségek ellenére töretlen hittel kormányozta zenekarát az elmúlt két évtizedben.
A fájl-letöltések korában, az internetes őrületben az is lehet, hogy az utolsó lemezek egyikét tartom a kezemben. Már a baráti körök tagjai is kezdenek leszokni arról, hogy elkészült albumuk egy példányát jó minőségű CD formájában kulturált megjelenéssel a kezembe adják. A CD immár kezd kimenni a divatból, ami a letöltésekkel, üzleti koncepcióval, a megváltozott technikával magyarázható. Na de azért laptopon közel sem olyan jó zenét hallgatni mint egy hi-fi cuccon. Maga a zene is olyan, ami szétfeszíti az elektronika kereteit. A Krízis is sokkal jobban szól egy jó lejátszón….
Szimler Bálint rendező és Rév Marcell operatőr új audiovizuális projektet indított Kodály Method címmel, ahol magyar zenekarokkal izgalmas filmetüdöket forgatnak s tesznek közzé, amelyek nemzetközi viszonylatban is megállják a helyüket, a project honlapja: www.kodaly-method.com. További részletek a Recorderen: itt és a prae.hu-n: itt.
Fantasztikusan jó a Turbo zenekar és a Waldorf kórus együttműködésében a City of satellites c. videó, feltétlen nézzétek meg:
Digitator igazi úriember, nem tud ellenállni a játékos kedvű hölgyek kívánságának, így a nagy sikerű Ezmiez 48. után itt az újabb asszociációs játéka, ahol nagyobb asszociációs készség kell majd a képrejtvény megfejtéséhez, játékra fel, a feladat kitalálni a magyar előadókat és számuk címeit! Katt a nagyobb képért: Ezmiez 49.
Itt van mindenki? Nagy sikere volt az Ezmiez 46-nak, ahol előadókat és dalcímeiket kellett kitalálni képrejtvény alapján. Felvetettem a magyar verzió készítésének ötletét. Közülünk talán a legcsavarosabb észjárású Digitator máris elkészítette nekünk a magyar verziót, de itt inkább asszociatív képességre van szükség, nem a hangzás játszik szerepet, ahogy az angol verziónál. Töprengésre fel, s mivel nem árulta el a megfejtést, én is játszom, néhányat tudok, annyira jó rejtvény. Imádok játszani! Veletek olyan jól lehet! A nagyobb képért katt: Ezmiez 48.
A Grand Mexican Warlocknevét Antonio Vázquezről, azaz a Nagy Mexikói Boszorkánymesterről kapta, aki létező személy, többek között jóslásokkal foglalkozik. Már egy ideje együtt zenéltek a srácok, amikor hallották a hírekben ennek a szakállas öregembernek a nevét, tehát a névadás inkább spontán volt, mint nagy létfilozófiai teóriákon alapuló rituális keresztelő. Nemrég jelent meg a debütáló anyaguk, ami egyáltalán nem olyan rövid, mint ahogy egy kezdő zenekartól várnánk. Ez a lemez nem egy szimpla demó, az Aeons elég merész indulás, tizenkét dalt tartalmaz, és nem rövideket, hiszen az anyag csaknem hetven perces. A Grand Mexican Warlock azért indulhatott ilyen magabiztosan, mert tagjai korántsem kezdők, legtöbbjük jól működő együttes kipróbált zenészeként vágott neki ennek a bandának. A zenekar alapításának ötlete az ex-Idorus, ex-Blind Myselfes, Jazzékieles Szabó Laszlónak köszönhető. Szabó Laci hozzáállását jól mutatja ez a kijelentése: “Egy zenekar akkor tud hosszútávon alkotni és együtt maradni, ha mindenki gyakorol a másik iránt alázatot.”, vagy ez: „A zenekar akkor jó, ha együtt lélegzik, és ha valaki csak a saját b..akodásaira képes figyelni, akkor semmit nem ér az egész.”.
Szabó Laci jelenleg a Jazzékielben dobol, előző zenekaraiban is mindig ütőhangszeres volt, a GMW-ban viszont vokálozik és gitározik, úgy véli, jelenleg jobban ki tudja fejezni magát gitárral a kezében, még akkor is, ha a kettő közül nem ez a hangszer az, amelyen magabiztosabban játszik. A másik gitáros, Reich Tamás a Subscribe-ból ismert, a billentyűs Hegyi Áron a Jazzékielből, a dobos Somló Dániel pedig az Esclin Syndo-ból. A basszusgitáros Mohácsi Mátyás lett (ex-Idoru, Shell Beach), az énekes pedig Bodóczy Zoltán, azaz Undos a My Small Community-ből. (forrás és folytatás: www.zene.hu)
Az ember olyan helyre jár szórakozni, ahol élő a zene. Ennek hiányában olyan helyre, ahol legalább egy zenegép van. Megszállottan dobálja az ötveneseket, hogy azt hallgassa, amit szeret. Figyelj, olyan jó ez a Deep Purple szám! Ekkor beelőz a másik asztal! Nekik több ötvenesük van, nem igazság, nem bírok még egy duccducc zenét végighallgatni! “Tudnál váltani pár ötvenest?”-kérleljük a pultust. “Sajnos mind elfogyott!” Ááááá….P. Mobilt akarok!…”nálam mindig két forint ez a dal”! Talán ismerős a képlet. Vagy ott egy házibuli, a laptopnál ölre menő harcok mennek, milyen zene szóljon. Talán nem is véletlen, hogy egy magyar fejlesztésben, mégpedig Márai László és Zsigó Dávid által alapított start-upban fantáziát látnak a befektetők.
Márai László és Zsigó Dávid
Kifejlesztettek egy okostelefon-alkalmazást, az ún. Noispot-ot, amely alkalmazás használatával a felhasználók, vendégek maguk szerkeszthetik a műsort, azaz az adott bárban, étteremben, szórakozóhelyen, kocsmában, ahol az ún. Noispot-állomást telepítették, szavazhatnak telefonjuk segítségével, hogy melyik szám legyen a következő a lejátszási listán. Ahogy Zsigó Dávid, a Noispot Kft. ügyvezető társalapítója nyilatkozta: “A vendégek a mobiltelefon segítségével eldönthetik, milyen zenéket szeretnének hallgatni, milyen sorrendben. Eközben jobban, komfortosabban érzik magunkat, ami a szórakozóhelyek tulajdonosai számára sem utolsó szempont, hiszen az elégedettebb vendég általában többet is költ”. Első ízben a Rézangyal Bisztróban indult a social pubbing, azaz közösségi kocsmázás, azóta terjed, amit nem is csodálok
A 
A dalokat végighallgatva kitűnik, hogy a kőkemény alkotóerő öt pesszimista asztronauta dühét sugallja. A szellemi program az egyén sorsát, (kozmikus) magárahagyottságát elemzi, a hajtóerőt, ami mögött talán az elveszett hitet a földtől távol kell keresni. Mindenesetre meglehetősen sötét korrajz a földi életről, az emberi viszonyokról, ami szinte már a marsbéli felszínhez hasonlatos. Nem is véletlen a borító kozmikus utalása, hisz a világunk a dalok tanúsága szerint élhetetlen, hazug, ezért “mennem kell, mert senki nincs aki megértene”. Az élet küzdelem, semmi sem az, aminek látszik ám a Krízis vallja, hogy csak rajtad áll, hogy mivé lesz az életed. Az ember senki másra nem számíthat. A lemez harmadik száma már egy “Álom”, méghozzá a hazai rocktörténelem kiaknázatlan területéről bátran merítve. Az Edda szám a koncerteken is nagy kedvenc, ügyesen átszabott nóta.
