A téma: Bevezetés a zenetudományi forráskutatásba és az új Liszt-összkiadás.
1. A “zenei kézirat” és formái, elsősorban Liszt zeneszerzői működésének dokumentumain keresztül.
A Liszt-múzeum kéziratainak bemutatása (Gulyásné Somogyi Klára)
2. Liszt műveinek összkiadásai (Kaczmarczyk Adrienne egyetemi adjunktus, az új Liszt Összkiadás főszerkesztője)
Egy kaposvári gyökerű, ma már a fővárosban élő zenekart ajánl nekünk Judit, az Illegal tagjai 1998-ban az akkori Tavaszi Szünet zenekar próbái utáni örömzenélés során kezdtek együtt muzsikálni, sorozatos tagcserék után a jelenlegi felállás 2009 nyarán alakult ki: Ladiszlai Réka (ének), Kovács István (dob), Farkas Csaba (basszusgitár), Németh János (gitár), Vincze Péter (szaxofon), Schán Balázs (konga), Főr Gábor (computer, szintetizátor), hangmérnökük pedig Szalóki Nóri. A zene stílusát tekintve behatárolhatatlan, éppúgy helyet kap benne az elektronikus hangzás mint a jazz futamok, illetve a torz gitár, mindez ötvözve drum and bass alapokkal.
A Krízis újra támad: ismét Egerbe látogat a hétvégén az 1988-ban Nagykátán alakult metal csapat. Az öttagú klasszikus rockbandát az év végi koncert-trilógia első állomásán 2011. november 19-én (szombaton) 20.00 órai kezdettel, a Sorompóban láthatja a közönség. Lassan véget ér az esztendő, a hideg estéken az emberek valami lélekmelegítőre vágynak. A zord időre kőkemény érzelmeket ajánlhatunk, zenében. A forró hangulatról ezúttal a Krízis együttes gondoskodik.
Négy albummal és rengeteg fellépéssel a hátuk mögött, ma is töretlenül tépik a húrokat a fiúk. Az év végi hajszában még háromszor lépnek színpadra. Elsőként itt Egerben mutatják meg, hogy milyen a metal 2011-ben. A zenekar új dalt is ígér a bulikra, nem fog csalódni, aki az előző egri koncerten is ott volt. Ismerkedjünk meg tavasszal megjelent új albumukkal!
Pesszimista asztronauták dühös jövőképe, avagy a válság hatása a tudatra
Különös dolog egy végtelen hosszú turné után a Marson landolni és feszes ritmusok kíséretében beleüvölteni a semmibe, hogy a sorsáért mindenki maga felel. A Krízis számára nincs lehetetlen, a vörös bolygón, – bár zord körülmények között – jól áll a kézben a gitár. A Nincs lehetetlen (2011) CD-ről sugárzik a világot, s az emberi viszonyokat ostorozó életérzés, hiszen az életben semmi sem az, aminek látszik, korunkban mindenki ördögöt játszik. A gonosz valóságra lövöldöző szövegeket egy-egy jól elhelyezett, ízletes gitárszóló támogatja meg. Az ötletes megoldásokkal tarkított zene keményen a szöveg alá dolgozik. Néhány perc riffjei kicsit a Metallicát és a Black Sabbathot idézik.
A kimunkált muzsika ellenére a Krízis nem a válság befejezését jött hirdetni, komor világot fest a jelenről, múltról, jövőről. A Nincs lehetetlen lemez egyik legnagyobb erénye, hogy lendületes módon reflektál a világra, megpróbálja a maga helyét kivívni a jelen zenei szcénában, ami valljuk be, szinte lehetetlen. Ám a 2011 tavaszán megjelent album hallatán rögtön kiderül, hogy a Stósz László – ének, Kovács Szabolcs – gitár, Nagy Tamás – gitár, Gyeniss György – basszusgitár, Kürti Krisztián – dob összeállítású csapat ma is a klasszikus metálzene egyik legelkötelezettebb képviselője hazánkban. A dalokat végighallgatva kitűnik, hogy a kőkemény alkotóerő öt pesszimista asztronauta dühét sugallja. A szellemi program az egyén sorsát, (kozmikus) magárahagyottságát elemzi, a hajtóerőt, ami mögött talán az elveszett hitet a földtől távol kell keresni. Mindenesetre meglehetősen sötét korrajz a földi életről, az emberi viszonyokról, ami szinte már a marsbéli felszínhez hasonlatos. Nem is véletlen a borító kozmikus utalása, hisz a világunk a dalok tanúsága szerint élhetetlen, hazug, ezért “mennem kell, mert senki nincs aki megértene”. Az élet küzdelem, semmi sem az, aminek látszik ám a Krízis vallja, hogy csak rajtad áll, hogy mivé lesz az életed. Az ember senki másra nem számíthat. A lemez harmadik száma már egy “Álom”, méghozzá a hazai rocktörténelem kiaknázatlan területéről bátran merítve. Az Edda szám a koncerteken is nagy kedvenc, ügyesen átszabott nóta.
A kézbe vehető CD formátum kapcsán mindenképpen meg kell említeni a lemezborítót. Manapság, a meglehetősen körülményes lemezkiadási helyzetben dicséretes, hogy a borítóra is adnak a zenekarok. Kétségtelen, hogy nem mindegy milyen csomagolásban kerül a fogyasztó kezébe a zene. A Krízis ebben nagyon jól áll, megkapó az űrben lebegő szkafander sisakján tükröződő vörös bolygó érzete. A srácok űrruhában feszítenek, és a szellemes asztronauták számára a dalok szövege is nagyon fontos, hiszen ezeket is tartalmazza a füzet, nagyon kellemes dizájnnal.
A Krízis honlapja szerint a közel 25 éves rock-metál zenekar 2006-os újjáalakulásával egy ütőképes, stabil felállás jött létre – amit az új lemez mindenképpen igazol. A Krízis egyike a nyolcvanas években elindult metál hagyomány folytatóinak, ugyanakkor a jelenre és előre is tekint. Az alapító, énekes frontember Stósz László a nehézségek ellenére töretlen hittel kormányozta zenekarát az elmúlt két évtizedben.
A fájl-letöltések korában, az internetes őrületben az is lehet, hogy az utolsó lemezek egyikét tartom a kezemben. Már a baráti körök tagjai is kezdenek leszokni arról, hogy elkészült albumuk egy példányát jó minőségű CD formájában kulturált megjelenéssel a kezembe adják. A CD immár kezd kimenni a divatból, ami a letöltésekkel, üzleti koncepcióval, a megváltozott technikával magyarázható. Na de azért laptopon közel sem olyan jó zenét hallgatni mint egy hi-fi cuccon. Maga a zene is olyan, ami szétfeszíti az elektronika kereteit. A Krízis is sokkal jobban szól egy jó lejátszón….
Szimler Bálint rendező és Rév Marcell operatőr új audiovizuális projektet indított Kodály Method címmel, ahol magyar zenekarokkal izgalmas filmetüdöket forgatnak s tesznek közzé, amelyek nemzetközi viszonylatban is megállják a helyüket, a project honlapja: www.kodaly-method.com. További részletek a Recorderen: itt és a prae.hu-n: itt.
Fantasztikusan jó a Turbo zenekar és a Waldorf kórus együttműködésében a City of satellites c. videó, feltétlen nézzétek meg:
Digitator igazi úriember, nem tud ellenállni a játékos kedvű hölgyek kívánságának, így a nagy sikerű Ezmiez 48. után itt az újabb asszociációs játéka, ahol nagyobb asszociációs készség kell majd a képrejtvény megfejtéséhez, játékra fel, a feladat kitalálni a magyar előadókat és számuk címeit! Katt a nagyobb képért: Ezmiez 49.
Itt van mindenki? Nagy sikere volt az Ezmiez 46-nak, ahol előadókat és dalcímeiket kellett kitalálni képrejtvény alapján. Felvetettem a magyar verzió készítésének ötletét. Közülünk talán a legcsavarosabb észjárású Digitator máris elkészítette nekünk a magyar verziót, de itt inkább asszociatív képességre van szükség, nem a hangzás játszik szerepet, ahogy az angol verziónál. Töprengésre fel, s mivel nem árulta el a megfejtést, én is játszom, néhányat tudok, annyira jó rejtvény. Imádok játszani! Veletek olyan jól lehet! A nagyobb képért katt: Ezmiez 48.
A Grand Mexican Warlocknevét Antonio Vázquezről, azaz a Nagy Mexikói Boszorkánymesterről kapta, aki létező személy, többek között jóslásokkal foglalkozik. Már egy ideje együtt zenéltek a srácok, amikor hallották a hírekben ennek a szakállas öregembernek a nevét, tehát a névadás inkább spontán volt, mint nagy létfilozófiai teóriákon alapuló rituális keresztelő. Nemrég jelent meg a debütáló anyaguk, ami egyáltalán nem olyan rövid, mint ahogy egy kezdő zenekartól várnánk. Ez a lemez nem egy szimpla demó, az Aeons elég merész indulás, tizenkét dalt tartalmaz, és nem rövideket, hiszen az anyag csaknem hetven perces. A Grand Mexican Warlock azért indulhatott ilyen magabiztosan, mert tagjai korántsem kezdők, legtöbbjük jól működő együttes kipróbált zenészeként vágott neki ennek a bandának. A zenekar alapításának ötlete az ex-Idorus, ex-Blind Myselfes, Jazzékieles Szabó Laszlónak köszönhető. Szabó Laci hozzáállását jól mutatja ez a kijelentése: “Egy zenekar akkor tud hosszútávon alkotni és együtt maradni, ha mindenki gyakorol a másik iránt alázatot.”, vagy ez: „A zenekar akkor jó, ha együtt lélegzik, és ha valaki csak a saját b..akodásaira képes figyelni, akkor semmit nem ér az egész.”.
Szabó Laci jelenleg a Jazzékielben dobol, előző zenekaraiban is mindig ütőhangszeres volt, a GMW-ban viszont vokálozik és gitározik, úgy véli, jelenleg jobban ki tudja fejezni magát gitárral a kezében, még akkor is, ha a kettő közül nem ez a hangszer az, amelyen magabiztosabban játszik. A másik gitáros, Reich Tamás a Subscribe-ból ismert, a billentyűs Hegyi Áron a Jazzékielből, a dobos Somló Dániel pedig az Esclin Syndo-ból. A basszusgitáros Mohácsi Mátyás lett (ex-Idoru, Shell Beach), az énekes pedig Bodóczy Zoltán, azaz Undos a My Small Community-ből. (forrás és folytatás: www.zene.hu)
Az ember olyan helyre jár szórakozni, ahol élő a zene. Ennek hiányában olyan helyre, ahol legalább egy zenegép van. Megszállottan dobálja az ötveneseket, hogy azt hallgassa, amit szeret. Figyelj, olyan jó ez a Deep Purple szám! Ekkor beelőz a másik asztal! Nekik több ötvenesük van, nem igazság, nem bírok még egy duccducc zenét végighallgatni! “Tudnál váltani pár ötvenest?”-kérleljük a pultust. “Sajnos mind elfogyott!” Ááááá….P. Mobilt akarok!…”nálam mindig két forint ez a dal”! Talán ismerős a képlet. Vagy ott egy házibuli, a laptopnál ölre menő harcok mennek, milyen zene szóljon. Talán nem is véletlen, hogy egy magyar fejlesztésben, mégpedig Márai László és Zsigó Dávid által alapított start-upban fantáziát látnak a befektetők.
Márai László és Zsigó Dávid
Kifejlesztettek egy okostelefon-alkalmazást, az ún. Noispot-ot, amely alkalmazás használatával a felhasználók, vendégek maguk szerkeszthetik a műsort, azaz az adott bárban, étteremben, szórakozóhelyen, kocsmában, ahol az ún. Noispot-állomást telepítették, szavazhatnak telefonjuk segítségével, hogy melyik szám legyen a következő a lejátszási listán. Ahogy Zsigó Dávid, a Noispot Kft. ügyvezető társalapítója nyilatkozta: “A vendégek a mobiltelefon segítségével eldönthetik, milyen zenéket szeretnének hallgatni, milyen sorrendben. Eközben jobban, komfortosabban érzik magunkat, ami a szórakozóhelyek tulajdonosai számára sem utolsó szempont, hiszen az elégedettebb vendég általában többet is költ”. Első ízben a Rézangyal Bisztróban indult a social pubbing, azaz közösségi kocsmázás, azóta terjed, amit nem is csodálok
Az AIBM Magyar Nemzeti Csoportja 2011. 10. 04-én tartotta ülését az Országos Széchényi Könyvtárban az MKE Zenei Könyvtárosok Szervezetével közösen. Eléggé izgalmasra sikeredett az út, mivel csőtörés miatt nemzeti könyvtárunk bezárt, hazaengedtek mindenkit, alig tudtam bejutni, de csak sikerült, mivel egyrészt előadó voltam, másrészt egyik olvasónknak én vittem haza a könyvtárközi kölcsönzésben kért fénymásolatot, ezúton köszönöm Mikusi Balázs és a kedves zenei könyvtáros kolléganő segítségét. A bezárás miatt csak délig volt áram, így rövidre kellett fognunk az előadásokat.
Találkozónk témája: A Zenei Könyvtárak Nemzetközi Szövetsége (IAML/AIBM) keretében folyó munkák és beszámoló az idei konferenciáról.
Először elnökünk, Gócza Julianna beszélt prezentációval kísérve a Zenei Könyvtárak Nemzetközi Szövetsége (IAML/AIBM) tevékenységéről, szervezeti felépítéséről, a nemzeti ágazatokról, az R-Projectekről, amit a szövetség honlapján tanulmányozhattok: http://www.iaml.info. Majd az AIBM Magyar Nemzeti Csoport tevékenységét, történetét, terveit foglalta össze. Legkiemeltebb tevékenység most a Zenei könyvtári ismeretek című tanfolyam, mely akkreditáltatás alatt áll, 120 órás lesz 3 modulban: zenei könyvtári ismeretek (30 óra), zenei alapok (30 óra), zenei feltárás, zenei tájékoztatás (60 óra).
Ezután rövid beszámoló következett az IAML/AIBM 2011-es, Dublinban rendezett konferenciájáról, melyen Gócza Julianna és Mikusi Balázs vett részt. A konferencia fő témája a megújulás volt, az ún. Best practice. Számomra úgy szűrődött le, hogy ha egy zenei könyvtárost delegálnak a számunkra nem túl olcsó konferenciára, hazamegy s az ott hallottak alapján úgy alakítja át a könyvtár szolgáltatásait, hogy az háromszor olyan jó lesz, akkor biztos hogy a könyvtár szívesebben elengedi a legközelebbi konferenciára is munkatársait. Jövőre Montrealban kerül megrendezésre, a 2013-as Dániában lett volna, de mivel a szervezőt időközben elbocsátották állásából, érthető módon nem vállalta a szervezést, így egy évvel előbbre került Bécs, ahol 2013-ban rendezik.
A következő előadó Mikusi Balázs volt, az OSZK Zeneműtárának vezetője, akinek gratulálunk bibliográfiai bizottsági kinevezéséhez. Összefoglalta prezentációval kísérve Magyarország részvételét a RILM és a RISM munkálataiban, amelynek az az előzménye, hogy a két évvel ezelőtti moszkvai konferencián felkérték egy előadás tartására a témában és akkor állította össze a két project magyarországi történetét.
Zárásként jómagam tartottam egy képes beszámolót a Magyar Nemzeti Csoport bécsi tanulmányútjáról. Jó volt felidézni a tavaszi szakmailag roppant gazdag tanulmányút emlékeit.
Ezen a napon hunyt el legnagyobb zeneszerzőnk, Bartók Béla, szóljék tiszteletére egy kissé elfeledett progresszív magyar rock zenekar, a Panta Rhei egyik kitűnő feldolgozása Bartók c. albumukról.
A 
A dalokat végighallgatva kitűnik, hogy a kőkemény alkotóerő öt pesszimista asztronauta dühét sugallja. A szellemi program az egyén sorsát, (kozmikus) magárahagyottságát elemzi, a hajtóerőt, ami mögött talán az elveszett hitet a földtől távol kell keresni. Mindenesetre meglehetősen sötét korrajz a földi életről, az emberi viszonyokról, ami szinte már a marsbéli felszínhez hasonlatos. Nem is véletlen a borító kozmikus utalása, hisz a világunk a dalok tanúsága szerint élhetetlen, hazug, ezért “mennem kell, mert senki nincs aki megértene”. Az élet küzdelem, semmi sem az, aminek látszik ám a Krízis vallja, hogy csak rajtad áll, hogy mivé lesz az életed. Az ember senki másra nem számíthat. A lemez harmadik száma már egy “Álom”, méghozzá a hazai rocktörténelem kiaknázatlan területéről bátran merítve. Az Edda szám a koncerteken is nagy kedvenc, ügyesen átszabott nóta.
