Omega 50: tavaszi  jubileumi szimfonikus koncertsorozattal ünnepli a legendás zenekar fennállásának 50. évfordulóját “Álmodtam, vagy igaz talán?” alcímmel, melynek első állomása, mintegy főpróbája március 9-én volt Egerben a Kemény Ferenc Sportcsarnokban. Mecky mondta, hogy szeretnének a koncert idejére jó hangulatot varázsolni az emberek lelkébe ebben az elkeseredett világban. Laci már a próbára is bejutott, így láthattok arról is pár fotót a lenti linken. Teltház, zsúfolt nézőtér, hatalmas jókedv, együttringás, együtt éneklés. Fantasztikus hangulat volt. Három részre oszlott a műsor: Szimfónia, Rapszódia és Nosztalgia. A Szimfonikus részben a Danubia Szimfónikus Zenekart hallhattuk Benkő Laci felvezetőjével, az Óbudai Danubia Zenekar a legfiatalabb hivatásos magyar szimfonikus együttesnek tekinthető, 1993-ban alapította a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola akkori növendékeiből Héja Domonkos.

Benkő Lacival, Cikivel, az eddás Gömöry Zsoltttal kiegészülve, klasszikus Omega számokat játszottak szimfonikus hangszerelésben, csoda jó volt hallgatni ezt a finom hömpölygést, a Nyári éjek, a Kemény játék egyvelegét, a Fekete Pillangót, amit együtt lélegzett és énekelt a közönség, majd a Nem tudom a neved motívumaira ismerhettünk. Nem tudom máshogy kifejezni: ünnepélyesség, méltóság, tisztelet, áhitat.

A Rapszódia részben egyik kedvencem, Szekeres Tamás gitáros és Katy Zee (Szöllössy Kati) (UK) basszusgitárosnő lépett a színpadra s nagy üdvrivalgással Kóbor János, azaz Mecky is színpadra robbant, és szimfónikus kísérettel modernebb felfogásban hallhattuk az Omega Rhapsody, 2010-es albumuk dalait.

A Nyitány után az Égi harangok, majd Babylon és Éjféli koncert.

Itt nagy derültségre bemondta valaki nagy hangosan, hogy Petróleumlámpa, de hát még korán volt ahhoz Jaj nagyon lenyűgöztek a lézerfények, oda vagyok az ilyesmiért, szemkápráztató. Következtek a Napot hoztam, csillagot megható percei. Ekkor az X-Faktorban is elhangzott Child In Your Arms (Hallgatag szív) angolul és magyarul vegyesen következett, mivel Mecky színpadra szólította a basszusgitárosnő zenekarának a Junkstarnak az énekesét: Jc Conningtont (UK).

Ezután egy olyan szám következett angolul, amit még színpadon nem játszottak idegen nyelven, még pedig a Minden könnycseppért kár, angolul: Break The Chain. Majd Mecky azt mondta, hogy ha van Omega szám, ami a kedvence, akkor az a Mozgó világ. Ezután A kereszt-út vége következett.

Majd a harmadik blokk, amit Nosztalgiának is lehet nevezni, az 1971 óta állandó felállás: Kóbor János, Benkő László, Molnár György, Mihály Tamás, Debreczeni Ferenc ötöse játszotta a nagy Omega számokat. A Léna dallamaira Elefánt lépett nagy üdvrivalgás közepette fehér öltönyben, cilinderrel a fején a színpadra, ezután az Életfogytig rock and rollt nyomták.

Míg Mecky pihent egy kicsit, Mihály Tamás énekelte szólólemezéről a Jégmadarat.

Következett az Addig él, amely a turné mottója is lehetne: “Addig menj, amíg menni tudsz!”, láthatóan van igény az Omegára, bizonyította ezt a teltház is. Az Őrültek órája után jött a nagyonvárt Petróleumlámpa, amelyet az egész csarnok énekelt. Ekkor a színpadra újra feljöttek a szimfonikusok és hömpölygött a Gyöngyhajú lány, majd zárásképp a Régi csibészek.

A hangzás és a látványvilág is nagyon jó volt, tetszett a koncepció, hogy három blokkra osztották a kb. 2 és félórás koncertet, így változatos volt, lekötötte a figyelmet végig.

A próba fotóit Márkus Laci készítette, köszönöm Liz Molnar fotóit, amit felhasználtam a cikkhez, aki mázlistaképp a második sorból élvezte a koncertet, a távoli, homályosakat pedig én csináltam, a fotók: itt.