Hangtárnok

Aki csajozni akar, menjen egyetemre. Aki viszont tanulni, az járjon könyvtárba. (Frank Zappa)

(forrás: frankzappa.blog.hu, fotók: Daily Zappa)

“On stage I make love to twenty five thousand people; and then I go home alone.”

41 éve ment el közülünk a rock and roll és blues királynője, Janis Joplin. Szeretnék egy vidámabb Janist is megmutatni:

Jó kis autó, mi? Nekem is lesz hamarosan, bár nem épp egy Mercedes Benz

Szeretem Janist.

A zene a művészet legtökéletesebb típusa. A zene sohasem fedi fel legvégső titkát. Így értjük meg a korlátozás értékét a művészetben. A szobrász könnyen lemond a színről, a festő a való méretről. Ezzel a lemondással elkerülhetik a valóságnak nagyon is érthető visszaadását, a csupasz utánzást és a gondolatoknak túlságosan érthető, értelemhez szóló ábrázolását. Éppen tökéletlensége által éri el a művészet a tökéletes szépséget. (Oscar Wilde)

Amíg a föld kerek, mindig lesznek rockerek, de mivel a föld ovális, jó nekünk a metál is.

Ma 34 éve, hogy elment a Király. Számos lemezt, filmet és könyvet kölcsönözhettek tőle, róla zenei gyűjteményünkből, legutóbb a Cartaphilus Kiadó Legendák élve vagy halva sorozatában megjelent Peter Guralnick: Elvis – Az utolsó vonat Memphisbe (Last train to Memphis) c. könyve érkezett, melyet szívből ajánlok.

„Ez a srác kijött veres nadrágban, zöld kabátban, rózsaszín ingben meg zokniban – emlékezett Bob Luman, a tizennyolc éves kilgore-i középiskolás, a későbbi country énekes –, a búráján meg ott volt az a jellegzetes vigyor, és csak állt a mikrofon mögött legalább öt percig, mielőtt megmozdult volna. Aztán levágott egy szólót, és mindjárt eltépett két húrt a gitárján. Bammeg, én tíz éve gitározom, de a tíz év alatt nem szakítottam el két húrt összesen. Na, szóval, ott állt, a leszakadt két húr meg összevissza lógott a gitárján, és semmi mást nem csinált, csak szaggatta tovább a húrokat, ezek a pisis gimnazista csajok meg ott sikoltoztak, meg ájuldoztak, meg rohantak fel a színpadra. Na, akkor meg elkezdte a csípőjét ringatni, nagyon lassan, mintha a gitárjával csinálná, érted…”

Ki ne ismerné Gene Simmons vagy Paul Stanley nevét? Na jó, azért nem minden egyes élő embernek fog A Démon és A Csillaggyermek eszébe jutni. De ha azt mondom KISS, akkor mindenkinek gondolkozás nélkül a négy kifestett arcú rock zenész fog bevillanni. Még annak is, aki nem szereti. A 38 éve fennálló banda történetét leíró könyvet, azaz a Szántai Zsolt-Váry Zoltán páros könyvét szeretném most bemutatni.

Csodálkoztam, hogy a remek könyveket megjelentető Cartaphilus kiadó még nem adott ki KISS-es könyvet. Megláttam a könyvesboltban ezt a mindössze 205 oldalas kis könyvet, egyből tudtam hogy meg kell vennem. Nem követtem el hibát, hisz egy jó könyvhöz sikerült hozzájutnom, ami azt hiszem magyarul és magyar szerzőktől az egyetlen Kiss könyv.

A könyvet, mint már említettem Szántai Zsolt és Váry Zoltán írták, az utóbbi Magyarország és talán a Világ legjobb KISS tribute bandájában, a KISS Forever Band-nek a frontembere. (A könyvben szó esik a tribute banda történetéről is.) A könyv a STB Kiadónál jelent meg, csupán egy puha borító védi a lapokat, bár a „DRESSED TO KISS” feliratot kidomborodva helyezték el, ami szerintem nagyon ötletes. A könyv teljes címe: Dressed to KISS : a „Csók”-tól a „Hangrobbanás”-ig : a Démon, a Csillaggyermek, az Űrpilóta, a Macskaember, meg a többiek.

A könyv előszavában Váry Zoltán ír a Kisshez fűződő kapcsolatáról, majd a zenekar történetét ismerjük meg korszakokra bontva, a banda történetén kívül az oldalakat idézetek színesítik, mind a zenekar tagjaitól: “Nem tudok kottát olvasni, azt viszont bárkinek megtanítom, hogyan tudja füstöltetni a gitárját” – írja Ace Frehley, mind híres zenészektől a Kissről, mint Ozzy, Lenny Kravitz, Brian May, Ian Gillan, John Paul Jones: “A Kiss óriási show-t csinál ezekkel a sminkekkel. A Kiss koncertek események…az emberek azért járnak Kiss koncertre, hogy jól érezzék magukat”.

Visszatérve, ha a történetben egy lemez kiadásához érünk, le van írva az album számlistája, persze a könyv vége felé lapozva egyben megtaláljuk a KISS-discography-t. Ha ez nem lenne elég, a könyv legvégén van egy zenei függelék, mely a rock and roll történetét írja le pár oldalban Blues, rock, glam rock címmel.

Nekem nagyon tetszett a könyv, főleg, hogy másfél éve KISS-rajongó vagyok, jó volt részleteket is megtudni a banda történetéről, bár szívesen vennék egy sokkal részletesebb életrajzot is ekkora legendáról. Elbúcsúzásnak küldeném mindenkinek azt a számot, amely megszerettette velem a maszkos fickókat: „You gotta lose your mind in Detroit Rock City!”

Összeállítottam egy dalszövegíró játékot, ha van hozzá kedvetek. Zsiri adta az ötletet egy Facebookon küldött levelével, két éve indult egy mém a neten, amit eredetileg Peggy Wang talált ki, a Wikipedia, az Idézetek honlapja és a Flickr random funkcióját használva, véletlenszerűen generált egy együttest, albumot, albumborítóval együtt. Ezt kicsit magyarosítottam, módosítottam s elkészítettem Ezmiez csapatunk első demo CD-jét, még pedig így:

1. Katt a Wikipédián a “Lap találomra” hivatkozásra. A cikk címe az együttes neve.

2. az idézeteket tartalmazó Wikidézet oldalon  katt a “Lap találomra” és a megjelenő szerzőtől vagy címből a legelső idézet utolsó 4-5 szava az első album címe.

3. a Wikimedia Commons oldalon katt a “Random file” hivatkozásra, majd a fotó letöltése.

4. végül valamelyik képszerkesztővel összeállítani mindezeket.

Tehát zenekarunk neve: Oldamur, első demo CD-nk címe:  Ekkora várakozással hegyeződnek a fülek, s itt a borító:

A feladat az lenne, hogy a három számos demónk szövegeit megírjuk közösen a Zeneszöveg.hu oldalt felhasználva, megadom dalok címét, s első sorukat is, szintén a Wikidézetet használva, ti keressetek a Zeneszöveg.hu oldalon a meglévő magyar dalszövegekből erre rímelő sort, majd a következő játékos folytatja egy sorral, majd jöhet a következő sor s így tovább…legyen az első számunk négyszer négysoros. A többi számot megbeszéljük. Folyamatosan frissítem ezt a bejegyzést a közösen írt dalszöveggel. Mit szóltok?

Oldamur: Ekkora várakozással hegyezdődnek a fülek (demo)

Kiadó: Hangtárnok

megjelenés éve: 2011

zene és dalszöveg: Ezmiez team

Tracklist:

1. Nem marad semmid

2. Hajlamos vagyok a mások iránti jóindulatra

3. A többi meg megy magától

Dalszövegek:

1. Nem marad semmid (zene és szöveg: Ezmiez team)

Egy gazdag férfi nem lehet ronda,
Csak nevetgél, hogy neki nincsen gondja,
És, ha szólok, rámmorog:
A lopott robot egy vidám robot.

Balra, jobbra, előre, hátra,
Önfeledten együtt táncolva,
Megpróbáltam nem nézni hátra,
A gyilkos bugyi is tudja, hogy mi a dolga.

Nem kell lőnöd, mondj egy verset!
Elátkoztam azt a percet,
Ha megdöglök, azt se bánom,
Azért vagyunk-e ezen a világon,

Én elmegyek és Ti itt maradtok,
Gőgös az arcotok, a falnak rohantok,
Vitáztok, háborúztok, míg végleg fel nem robbantok,
Köszönöm, hogy itt voltatok.

2. Hajlamos vagyok a mások iránti jóindulatra (zene és szöveg: Ezmiez team)

(Nem látom a kezeket

Letépem magamról a maszkot,
fékcsíkok és keresztek, ti is szevasztok,
Ahol voltam, ott már csomagolnak,
Ahol leszek, nem vár oda senki.

Mégis az ember néha érzi,
egy árva szív nézi,
Amíg a halál el nem viszi,
élőből holtá változol, keresed hová tartozol.

Nagyon kedvesek vagytok,
Kik szöveget írtok…
Nagyon kedvesek vagytok,
Kik szöveget írtok…

Ugyan mit számít, hogy mit mondanak rólad,
Ha tudtam volna, nem csináltam volna,
A két ököl a zsebben már ronggyá rohadt,
Ezért kérlek többé ne segíts, ha nem nagyon muszáj!

3. A többi meg megy magától (zene és szöveg: Ezmiez team)

Ha eleged van magadból néha,
tépd el a láncaim ordítva, kettéhasítva,
vétkesek közt cinkos aki néma,
agyamban kopasz cenzor ül, minden szavamra ezer fül.

Szíved oly kemény, csupa kiáltás,
Ócska ez a szerelem, ez az utolsó felvonás.
Szavakat kiáltok, amiket kívántok
Fura ez a kérdés, amire választ várok.

Már megint csak őrája gondolok,
Állok a pusztában, gatyám lobog,
Ha nem kapom meg, meghalok.
Ha nem kapom meg, meghalok.

Fantasztikus levelet kaptam, képzeljétek, Digitator megzenésítette a közös dalunkat, itt vannak az akkordok, kéri, ha van valaki, aki le tudja játszani, és tud énekelni is, adja elő, én nagyon szeretném, ha Digitator előadná s megosztaná velünk, szerintem fantasztikus:

A többi meg megy magától (zene: Digitator, szöveg: Ezmiez team)

1.
Am G
Ha eleged van magadból néha,
Am G E Am
tépd el a láncaim ordítva, kettéhasítva,
Am G
vétkesek közt cinkos aki néma,
Am E F E
agyamban kopasz cenzor ül, minden szavamra ezer fül.

Refrén:
F G Am
Már megint csak őrája gondolok,
F G Am
Állok a pusztában, gatyám lobog,
F G C
Ha nem kapom meg, meghalok,
F G Am
Ha nem kapom meg, meghalok.

2.
Am G
Szíved oly kemény, csupa kiáltás,
Am G E Am
Ócska ez a szerelem, ez az utolsó felvonás.
Am G
Szavakat kiáltok, amiket kívántok
Am E F E
Fura ez a kérdés (ez a kérdés), amire választ várok.

Refrén:
F G Am
Már megint csak őrája gondolok,
F G Am
Állok a pusztában, gatyám lobog,
F G C
Ha nem kapom meg, meghalok,
F G Am
Ha nem kapom meg, meghalok.

“A hit az elektromosság révén jut el az emberekhez. Ezért játszunk olyan hangosan…Azt akarjuk, hogy hangunk egyenesen az emberek lelkét érintse meg. Így aztán egyszerűen kiderül, hogy van-e valami bennük, van-e valami a fejükben, amit fel lehet ébreszteni. Mert sok ember voltaképpen csak alszik egész életében.” – Jimi Hendrix

Amerikaiak…

Chicagoban egy külföldi zenekar hangversenyzett. Beethoven-műveket adott elő. Hangverseny után bankett. Az ünnepi szónok elkezdte beszédét:

“Ladies and gentlemen! Valamennyien hatása alatt állunk Beethovennek (angolosan így ejtette: Bíszófn). Chicago, ami a sertéshízlalást és bőrgyártást illeti, egyedül áll a világon. De úgy hiszem, nem túlozok, ha azt állítom, hogy városunkban talán húsz ember sincs, aki ilyen szimfóniát tudna komponálni…” (Közli az újság 1936. június 23-i számában)

(forrás: Ráth-Végh István: Az emberi butaság, Bp : Gondolat, 1962)

A 19. században mindennapok kultúrájának megszokott eseménye volt a nyilvános hangverseny. Sok zeneszerző lett ismert saját műveinek előadójaként.

Az érzelmek kifejezésének kényszere jellemző a romantikus korszakra. Chopin (Fryderyk, „Franciszek”) francia apa és lengyel anya gyermekeként Varsóban nevelkedett, de már fiatalon hangversenykörutakra indult, hogy majd 1831-ben Párizsba telepedjen le.

Származását tekintve a zeneszerző félig lengyel, félig francia volt, de muzsikája kizárólag lengyel.

Chopin születésének napja körül vannak homályos foltok: míg a születési bizonyítványban és a keresztlevélben 1810. február 22. szerepel, maga Chopin március elsejét adta meg születési dátumaként, és ma a legtöbb forrás ezt tartja valószínűnek.

Játéknak érzékenysége, kifejező szerzeményei, már éltében, rajongói tábort vont köré.

Szerzeményeit szinte kizárólag szóló zongorára írta.

Liszt Ferenc számos írásai közül a Chopinről írtak összegződtek könyvvé.

Hankiss János jegyezte meg egy helyütt: – „ a közvetett és mélyen költői jellemzés, amelyet Liszt barátjáról, Chopinről írt, azért nagyon érdekes mert Chopint, barátain keresztül jellemzi”. Hallgassuk csak…

„Zenedélután Chopinnél…

Delacroix az akkori romantika Rubense, ámulva és elmélyülten ült a jelenések előtt, amelyekkel mintha tele lett volna a levegő, – hallani lehetett suhogásukat. Talán azt kérdezte magától, milyen ecseteket milyen vásznat kellene vennie, hogy művészete sajátos életével ruházza fel őket.

Azt kérdezte magától, hogy Arachné szőtte vásznat kell-e feltalálnia erre a célra, – tündérpillákból kötött ecsetet, a szivárvány páráitól befogott palettát? Vagy talán mosolygott magában ezeken a föltevéseken s egészen átadta magát annak az alap benyomásnak, amelyből származtak, annak a vonzásnak, amelyet egyik- másik nagy tehetség érez a velük szögesen ellentétes tehetségek iránt?

Egy karosszékben süllyedve s a tükörasztalra könyökölve ült George Sand.

Kíváncsian figyelt, s bájosan megigézettnek látszott.

Lángoló zsenije egész fényét átadta ennek a zenedélutánnak.

Meg volt róla győződve, hogy zsenijének megadatott az a néhány választott számára fenntartott ritka képesség, hogy a szépet a művészet és természet minden alakjában észrevegye.

Juttassuk eszünkbe, – figyelmeztet Liszt, Chopinről szóló írásában, – a dórok antik imáját, amelynek egyszerű szövege oly áhítatosan költői volt, mikor arra kérte az isteneket, hogy adják meg nekik a Jót a Szép által!-

Ahelyett hogy annyit  törnénk magunkat, hogy a tömegeket magunkhoz vonzzuk,, s mindenáron tessünk nekik, inkább tegyünk úgy mint Chopin,: azon igyekezzünk, hogy égi visszhangját hagyjuk magunk után, annak amit éreztünk, szerettünk, és szenvedtünk!

Végül tanuljuk meg tőle, s a példából, melyet örökül hagyott ránk,  hogy azt követeljük magunktól, ami rangot ad  a művészet misztikus köztáraságában, -  inkább, minthogy  jelentől kérjük, tekintet nélkül  a jövőre   – a könnyű koszorúkat, amelyek alig halmozódnak föl, máris elhervadnak feledésbe mennek…  „