66 éve született minden idők legnagyobb magyar gitárosa, Radics Béla. Egész életét Angyalföldön a “Tripolisz”-ban élte le, egy földszinti lakásban édesanyjával. 1959-ben kapta első gitárját, ‘64-ben már a Sanko Groupban játszott. 1967-ben a a Pannonia együttes, majd az Atlantisz következett. Őstehetség volt, de igazán naggyá a rengeteg gyakorlás, a megszállottság, a Hendrix és Cream-imádat tette. 1968-ban alakította első saját együttesét, a SakkMatt több mint 1o.ooo ember előtt mutatkozott be az Ifjúsági Parkban, frenetikus sikerrel. Feje fölé emelt gitárral, foggal gitározott, fantasztikus show-t produkált. 197o-től a Tűzkerék következett Som Lajossal, Váradi Lászlóval, Demjén Ferenccel. Nagy sikerei ellenére a hivatalos média nem foglalkozott vele, sőt ahol lehetett gáncsolták, féltek a nagy tömegeket mozgató, irányítást nem tűrő zenésztől.
1972-ben megalakult a Taurus, amely Béla legnagyobb lehetősége volt, itt is együtt játszott a régi barát Sommal, valamint Balázs Fecóval és Brunner Győzővel. A hanglemezgyári ármánykodások végén Som helyére Zorán érkezett és ez véget vetett a szépen induló karriernek. Innét már lefelé vezetett az út, kisebb bandák, a Nevada és az Alligátor majd az új felállású Tűzkerék következett, és az önpusztító, reményt vesztett életmód, amely a csodálatos gitáros korai halálához vezetett.
Az újpesti temetőben kísérte utolsó útjára a magyar zenésztársadalom, sírján ez a felirat áll:” Itt nyugszik minden idők legnagyobb magyar gitárosa. Legyen neki könnyű a föld!”
Kis híján ő lett a Led Zeppelin énekese, csak irigy menedzserén múlott, hogy mégsem. A Kis Arcokból Sunnyogó lett, de a koncerttermeket és a lemezjátszók hangszóróit majd szétvetette a hangja. Szörnyű halállal halt 44 évesen, és még mindig csak 65 éves lenne Steve Marriott, a brit rock egyik nagy „üvöltője”.
Stephen Peter Marriott 1947. január 30-án született Londonban, koraszülött volt, alig több mint két kilóval jött a világra – később sem lett túl nagy, mindössze 160 cm-re nőtt – valószínűleg ezzel függött össze gyerekkori hiperaktivitása. Szerencsére jóra használta, korán kiderült énekesi tehetsége, közben gitározni tanult, sőt, 13 évesen egy éven át játszotta a londoni West End New Theater-jében az Oliver! című musicalben Artful Dodger szerepét. (Érdekes, hogy ugyanezt a szerepet játszotta egy időben Phil Collins is, aki ugyancsak január 30-án született, csak négy évvel később, mint Steve). Mindössze 16 éves volt, amikor szerződtette őt a Decca lemezcég, és felvételeket is készített a The Moments nevű együttessel.
Az igazi nagy dobás azonban 1964-ben következett be, amikor hozzá hasonló „törpékkel”, Ronnie Lane-basszusgitárossal, Kenney Jones dobossal, majd Ian McLagan billentyűssel megalakította a Small Faces-t.
Hamarosan új kedvenccel gyarapodtak a londoni „modok” a The Who és a The Kinks mellett, a Small Faces agresszív, mégis dallamos zenéjével. Ráadásul kaptak egy nem kevésbé kemény menedzsert, Don Ardent, akit Londonban csak „a pop Al Caponéja” néven emlegettek. Arden a fiúk öltözködésére is nagy figyelmet keltett, hogy a modok divatikonjai legyenek. A lényeg persze a zene volt, és egymás után születtek a nagy Small Faces-slágerek, a “Sha-La-La-La-Lee, az All or Nothing, talán legismertebb daluk, amelyet Chris Farlowe is sikerre vitt, a Here Comes The Nice, az Itchycoo Park, a Tin Soldier és a Lazy Sunday. A rythm-and-blues, a brit pop és a pszichedelia remek ötvözetéből született meg 1968-ban legkiemelkedőbb albumuk, az Ogdens’ Nut Gone Flake. Ez volt az utolsó közös munkája a csapatnak, hamarosan szétváltak.
Ekkortájt próbálta megszerezni Steve-et Jimmy Page a „New Yardbirds”-höz, de Ardentól kapott egy üzenetet, mely szerint nem egészséges dolog törött ujjakkal gitározni. Így került a képbe Robert Plant, aki mellesleg Marriott nagy rajongója volt, és amikor a II. Zep-albumon a Whole Lotta Love-ot énekelte, bizony, jócskán merített Steve-nek a You Need Lovin’ című dalának előadói stílusából…
Mindez nem mentette már meg a Small Faces-t, mert 1968 végén Marriott új bandát hozott létre, az előzőnél jóval keményebbet, amely ma már a brit hard-rock egyik gyöngyszemének számít. Ez volt a Humble Pie. (A többiek együtt maradtak The Faces néven, Ronnie Wooddal és Rod Stewarttal, de ez egy másik történet…).
Mi ez a név? Állítólag egy középkorból származó húsos tésztát jelent, de a „to eat humble pie” jelentése „elsunnyogni”, „meghunyászkodni”. Hát éppen ez az, amit Marriott csapata nem tett meg, sőt, a gitáros maga mellé vett egy nem kevésbé kiváló másik gitárnyűvőt, Peter Framptont a The Herd együttesből, hogy még brutálisabban szóljanak, továbbá Greg Ridley basszusgitárost a Spooky Tooth-ból. (Ez a két csapat is megérne egy misét..) Őket egészítette ki az akkor alig 17 éves Jerry Shirley dobos. Első kislemezük, a Natural Born Boogie akár programzenének is tekinthető volt.
Bár a korai Humble Pie-lemezek, az As Safe az Yesterday, a Town and Country (1969) és az erotikus borítójú Humble Pie (1970) még tartalmaztak folk-rockos elemeket is, a banda egyre inkább a hard irányzat felé tendált. Az igazi váltást a Rock On (1971) jelentette, rajta a Stone Cold Fever című HP-alapdallal. E formáció még az ugyanabban az évben kiadott dupla koncertalbummal, a Performance Rockin’ at Fillmore-ral ért a csúcsra. A kritikusok élesen vitatkoznak arról, hogy a Ray Charles-féle I Don’t Need No Doctor-a, vagy Dr. John I Walk On Gilded Splinters közel 25 perces feldolgozása-e a tökéletesebb, és közben az egyik lemezoldalt Muddy Waters Rolling Stone-ja tölti meg…Ekkorra azonban már elmérgesedett a viszony Marriott és a melodikusabb zenét kedvelő Frampton között, és mire az album megjelent, Peter távozott a bandából.
A Humble Pie legnagyobb kasszasikerét ezután érte el a Smokin’ című albummal (1972), rajta a 30 Days In a Hole-lal, amelyen a Colosseumból érkezett Clem Clemson lett a társgitáros (erre szokták mondani, hogy minőségi csere), és olyan vendégek szerepeltek rajta, mint a nagy blues-nevelő Alexis Korner, Stephen Stills, a háttérvokálban pedig a Pink Floyd The Dark Side of The Moonjáról is ismert Doris Troy, valamint Madelaine Bell énekelt).
Egy évvel később az Eat It dupla albumán Steve már azt is megengedte magának, hogy egy teljes oldalt akusztikus felvételeinek szenteljen. Ekkor azonban megjelentek a hanyatlás jelei: Marriott egyre többet ivott és drogozott, felesége elhagyta, a Humble Pie is feloszlott 1975-ben. Ekkor volt egy halvány esélye arra, hogy ő legyen Mick Taylor utóda a Rolling Stones-ban, de a meghallgatás során Jaggerék rájöttek arra, hogy Steve még annyira sem tűrné, hogy másodhegedűs legyen a bandában, mint Taylor…
Marriott életének hátralévő másfél évtizede szomorú történet. Anyagi csődbe jutott, állítólag előfordult, hogy üres üvegek gyűjtéséből tartotta fenn magát, megpróbálta előbb a Small Facest, majd a Humble Pie-t feltámasztani, de egyik „reunion” sem hozott tartósabb sikert. A 80-as évek elejére elege lett a rock-bizniszből, különböző formációkkal, évente 200 bulit is lenyomott különböző klubokban, de igazán soha nem tudott visszatérni a nagy körforgásba. Harmadszor is megnősült, de függőségeitől nem tudott megszabadulni. 1991. április 20-ra virradóra arkesdeni (Essex) házukban érte a halál: égő cigarettával a kezében elaludt, és a hálószoba kigyulladt és mire a tűzoltók megérkeztek, bennégett.
Steveie Ray Vaughan örökségének méltó folytatójára lelt Judit. Kenny Wayne Shepherdamerikai blues-rock gitáros énekes Louisianában születtett 1977-ben, 7 éves korában kezdett gitározni, nem sokkal azután, hogy SRV egyik koncertjén a kontrollhangfalára ültette. 18 évesen megjelent első CD-je (Ledbetter Heights), azóta pályafutása töretlen, több Grammy-díjat is zsebre tett, további részletek róla a Blues Plázán: itt. Sajna foglalt a szíve, Mel Gibson egyik lányát vette feleségül
Vlatko Stefanovski egy zseniális macedón gitáros, aki az etno rock, etno jazz, sőt a blues területén is sikerrel veszi fel a versenyt bármely gitárossal. Böngészgetés közben akadt rá hazatérő, az az érzésünk, hogy valamelyik filmből lehetnek részletek az alábbi klipben, a kérdésünk, felismeri-e valaki, hogy melyik filmből?
A Rolling Stone magazin következő számában közreadja az általuk felkért szakemberek, zenészek által a világ 100 legjobb gitárosának tartott nevét, adatait, sztorikat. A lista online elérhető: itt. Lehet vitatkozni, az elsőn nem fogok
A tíz legjobb gitáros:
1. Jimi Hendrix 2. Eric Clapton 3. Jimmy Page 4. Keith Richards 5. Jeff Beck 6. B.B. King 7. Chuck Berry 8. Eddie Van Halen 9. Duane Allman 10. Pete Townshend
Ma lenne 65 éves Skydog, azaz Duane Allman, a világ második legjobb gitárosa (Hendrix után számolva), nem érhette meg 25-ik szülinapját, halálos balesetet szenvedett Harley Davidsonjával. Még 1969-ben alapították meg az Allman fivérek az Allman Brothers Bandet, hallgassuk meg Duane emlékére nagy sikerüket az In Memory of Elizabeth Reed-et legendás 1970-es Fillmore East-beli koncertjükről, ahonnan alig akarta leengedni őket a közönség, a Rockhálón olvashattok további részleteket: Géczi László: Duane Allman végzetes előzése.
1968. november 16-án került a slágerlista legtetejére a The Jimi Hendrix Experience harmadik stúdióalbuma, az Electric Ladyland. Göbölyös N. László így ír az albumról a Lemezlényeg Portalanul c. könyvében: Elektromos Nők Kozmikus Szeretője. Az albumon található többek között a Bob Dylan szerezte All Along The Watchtower feldolgozása, mely a szerző szerint is a legsikerültebb feldolgozása a dalnak, sőt később koncertjein már ezt a verziót játszotta ő maga is. A dal egy párbeszéd a „Bohóc” és a „Tolvaj” között, az élet nehézségeiről („There’s too much confusion – Túl nagy a zűrzavar”). Ironikusan a Bohóc aggódik amiatt, hogy mindenét elveszti, és a Tolvaj az, aki szerint az élet abszurd dolgai humorosak lehetnek: „There are many here among us who feel that life is but a joke – Sokan vannak közöttünk, akik szerint az élet nem más, mint egy tréfa”. Ezután arra emlékezteti a Bohócot, hogy az idő egyre múlik, mellyel talán halandóságukra vagy egy nagy társadalmi változás eljövetelére céloz. Az utolsó versszakban a dal nézőpontja hirtelen átvált. A hercegek egy őrtoronyban védelmezik asszonyaikat és szolgáikat, miközben a kintről hallatszó baljós hangokra két lovas jelenik meg. E két utolsó sor: “A messzeségben egy vadállat üvöltött, Két lovas megjelent, és a szél süvített” egy feltevés szerint Ézsaiás próféta könyvéből ered. (forrás: Wikipédia)
A dalszöveg:
“There must be some way out of here,” said the joker to the thief
“There’s too much confusion, I can’t get no relief
Businessmen, they drink my wine, plowmen dig my earth
None of them along the line know what any of it is worth”
“No reason to get excited,” the thief, he kindly spoke
“There are many here among us who feel that life is but a joke
But you and I, we’ve been through that, and this is not our fate
So let us not talk falsely now, the hour is getting late”
All along the watchtower, princes kept the view
While all the women came and went, barefoot servants, too
Outside in the distance a wildcat did growl
Two riders were approaching, the wind began to howl
Fire It Up
Let the engines roll
It’s time to burn it down
Keep bleeding on ’til the day you die
Forever, love it loud,
Hellfire, doom
Watch the hatred spin
Beyond the speed of sound
Fire it up
Let the engines roll
It’s time to burn it down
