Zsolti látta meg a plakátot, ahol régi ismerőseinket, Moós Janit és Tanyi Sanyit ismerte fel, Moós Jani az Eger Bluest, Sanyi a békebeli Megállni Tilost erősítette anno. Frenky Hard néven a Sorompóban volt hirdetve ingyenes évnyitó rock-blues koncertként. Ha az idők végezetéig gondolkodom sem jövök rá, hogy mit jelent a nevük, mint kiderült a Kemény Ferenc Általános Iskolában próbáltak
Rock és blues zenekar, ami annyit takar, hogy két énekesnőjük van, az est egyik felében ismert rock számokat hallhattunk Bencze Mónika tolmácsolásában, a másik felében pedig bluesokat, illetve ismert számok bluesfeldolgozásait Vigh Évi előadásában, akit Holló Miki gitárkíséretében már hallhattuk a Lámpásban. A zenekar tagjai Molnár Gábor (gitár), Moós János (szájharmonika), Tanyi Sándor (basszgitár), Krattinger Ákos (dob), Marcis Tibor (ritmusgitár).
Bencze Mónika többek között olyan klasszikusokat énekelt két részletben a lelkes közönségnek, mint a Live Wire, You really got me, Sober, It’s a long way, Hound Dog, Are you gonna go my way, Allright now, vagy épp a Should I stay or should I go, amelyen Károly is kulturáltan szórakozott: itt
Következett a bluesos blokk ismét két részletben, jól érthető a zenekar koncepciója, ha megnézitek Vigh Évi előadásában is a Should I stayt, átblúzosítva: itt
Évi énekelt még Doors, Robben Ford, Jimmy Rogers, Tom Waits, Tina Turner és Janis Joplin számokat is. Nagyon tetszett a szépszámú, táncoslábú közönségnek a koncert, Egerben nem vagyunk elkényeztetve blues, blues-rock vonalon.
Jó kis este volt. Azt itt nem írom le, mit mondott Moós Jani, mikor megkérdezték tőle, milyen érzés szájharmonikázni
Sodrós. Lassulós, meg tekerős is. Akár ez is eszedbe juthat, amikor az Ethnofil „Fülön csíp” albumát hallgatod. Műfaji korlátok itt nincsenek. Ha azt mondod világzene, azt mondjuk népzene, ha azt mondod népzene,azt mondjuk, nu-dzsessz, ha azt mondod nu-dzsessz, azt mondjuk modern zene, ha azt mondod modern zene, azt mondjuk, hogy igyunk meg egy sört a progresszív zene egészségére! Az Ethnofil szeretettel meghív lemezbemutató koncertjére 2011.12.09-én 20:00-tól Egerbe, a Bartakovics Béla Közöségi Házba. Belépő: 500Ft. Jegyek elővételben kaphatóak a Forrás GY.SZ.K.-ban és a Bartakovics K.H.-ban! További infó: ethnofil.hu
Bevallható, hogy imádom az Ethnofilt, nagyon vártam már a demo felvételek után, hogy megjelenjen nagylemezük. Két éve még nagy sikerű Tüzesvízbeli adventtáji koncertjükön mondták, hogy egyelőre pár számuk van, s a népes rajongótábor “vissza-vissza” követelésére újra elő tudják adni ugyanezt Azóta szerencsére bővült a repertoár s megjelent végre Fülön csíp (2011) címmel nagylemezük. Emlékeim szerint a 12 szám mindegyike felcsendült már koncertjeiken, a legkorábbi slágerüktől a Rózsaszín párduc motívumait felcsendítő Párduc az útontól, a Reggényes reggae dallamain, Okos Viola vendégéneklésével kiegészített Ha te tudnád és Három piros ismerős sorain, a Mahala fülbemászó ritmusain át, a Részeg legényig. Minden egyes szám népzenei alapokon nyugszik, hiszen ez a vezérlő motívumuk, a népzenét népszerűsíteni a fiatalok között, és ezt maximálisan megoldják, ahogy hagyományőrző szakkörünkön is tapasztalhattuk, kicsi-nagy mind táncolt vagy épp járt a lába a zenére. S erre a népzenei alapra rakódnak a jazz, reggae és egyéb műfajok, melyeknek fúziója csodamód illeszkedik Eger legjobb világzenét alkotó társaságához. Azt szeretem, hogy egészséges módon vegyítik a különféle műfajokat, de úgy, hogy mozdul a láb. Isteni váltások, improvizálások, fantáziadús, tehetséges játék, s ami leginkább szimpatikus: megmaradnak szerény, de annál lelkesebb és tehetségesebb zenészeknek.
Tracklista:
1. Reggényes/(Corn-Stalk Reggae
2. Részeg legény 1./(Drunken Lad 1)
3. Részeg legény 2./(Drunken Lad 2)
4. Balkán taxi/(Balkan Taxi)
5. Ha te tudnád/(If You Knew What I Know)
6. Slowdown/(Slowdown)
7. Mahala/(Mahala)
8. Elment a két lány/(Flower Or Weed)
9. Párduc az úton/(Panther On The Road)
10. L-A-T-I-N/(Latin)
11. Három piros/(Three Kerchieves)
12. Rozmár-ing/(Rosmary)
A lemez meghallgatható egy ideig a zenekar honlapján, Facebook oldalukon és itt. Zenei könyvtárunk kapott egy CD-t ajándékba, köszönjük! A lemez megrendelhető honlapjukról! Tiszta szívvel ajánlom nektek lemezbemutató koncertjüket, ahol mindezt élőben is meghallgathatjátok egy csomó meglepetéssel együtt!
Az átlagos dolgok megszokhatók, egy idő után unalmasak. Vannak, akik nem akarnak belelépni ebbe a gödörbe, szándékosan keresik a bajt. Időnként a legjózanabb, földhözragadt fülek is vágynak valami másra. Az andalgásból való riadt ébredésre, valami szokatlan hangmontázsra. Például a Wahorn, Kopasz, Szurcsik trió elemi részecskék kapcsolatait kutató harmóniáira, vagy Dr. Máriás halálos agylöketeire.
Az elmúlt hét bővelkedett zenei csemegékben. Hogy mást ne említsünk, ott volt például a Part Egyesület által szervezett artAlom Fesztivál, egy teljes kísérleti zenei arzenállal. Igaz, késői órában, ám gazdag kísérőműsort kínált az Egrix klubban a kimerítő performanszok okozta feszültség és szétcsúszás levezetésére. Az aludni nem tudók élvezték is a Rovart, a Nojzerrt, a Dynamic ego Killazt, a noDance partit, a gyerekek sajnos kimaradtak a rendbontásból. A kínálatból a teljesség igénye nélkül mindenképp érdemes megemlíteni a Tapasztalt Ecsetek és a Tudósok zenekar koncertjét.
A három napos artAlom élőművészeti fesztivál első napjának zárószáma a régen várt Tapasztalt Ecsetek nevű formáció fellépése volt, melyet az Eszterházy Károly Főiskola Vizuális Művészeti Tanszék kiváló tanárai alkotnak.
A most éppen három tagú zenekar emblematikus figurája, a legendás Bizottság alapítója Wahorn András szaxofonos. A Kanada és Los Angeles után Mezőszemerén horgonyzó képzőművész az elektronikus ritmusok és fúvós hangszerek mellett Munkácsy-díj, Smohay-díj és a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjének is birtokosa. A tapasztalt hangvarázs alapja a laptop, amihez Szurcsik József basszustémái kölcsönöznek sejtelmes rezgéseket. A pokol Wahorn trombita, szaxofon futamaitól és Kopasz Tamás gitár-hangorkánjától szabadult el.
Az absztrakt kompozíciók között Szurcsik megcsillogtatta szájharmonika tudását is, ami nemcsak a galériáról volt élvezhető, a meglehetősen nehéz akusztikai környezetben. Örvendetes, hogy az EKF művésztanárai a hangfestés világában is jeleskednek. Egy másik felállással már találkozhattunk tavaly a budapesti MissionArt Galéria 20 éves jubileumi ünnepségsorozatának rendezvényén. Akkor egy különösen feszült jam session keretében efZámbó István, Gaál József, feLugossy László, Kopasz Tamás, Wahorn András és Szurcsik József muzsikált együtt, Munkácsy Mihály extrád zenekar néven, a Falk Miksa utcában.
Egy másik kihagyhatatlan zenei csapás, az újvidékről származó író, festő, zenész, Dr. Máriás jazz és punk őrülete, az idén már 25 éves Tudósok zenekar volt kedden éjjel, az Egrixben.
A különlegességeket a vérfagyasztóan extrém dolgokra vágyóknak tartogatták a késői órán. Az avantgárd rock eszközeivel operáló Tudósok pályafutását több száz fesztivál- és klubfellépés dícséri, számos (angol, holland, olasz, orosz, osztrák, svájci, francia, szlovén) turné áll mögöttük. A neves trió legújabb felállásában járult a kis klub közönsége elé, akik persze nem tudtak ellenállni a lelkes zenekarvezető lehengerlő trombita futamainak. A tetszést közös üvöltözéssel koronázták meg és a „Bocs, megölhetlek?” című legújabb, tizenharmadik lemez számaival.
A zenei különlegességet kedvelők számára az őszi folytatás sem ígérkezik rossznak. Még ebben a hónapban találkozhatunk a dán Strange Party Orchestrával. A fiúk már harmadik alkalommal teszik tiszteletüket a Kis Zsinagógában, minden bizonnyal most is nagyon kellemes akusztikai élményt ígérve.
Indult egy nagyon jó sorozat a heolon, ahol egri zenekarokat, zenészeket interjúvolnak meg. Ma a Szavak Erejéről olvashatunk. Berencsi Balázs (bEba), Bene Krisztián (bEne), Oláh Balázs (bs) triója, azaz a Szavak Ereje még2008-ban alakult Egerben. Szókimondó, kreatív szövegek, változatos rap alapok. Az interjú zárszava egy freestyle erejéig: “Először is köszönjük a heolnak az interjút, ehhez minden olvasó 100%-ig ingyen jut, olvasgassatok, megtudhattok jó pár titkot, pl. hogy indultunk, hogy került életünkbe a hiphop, töltsétek a lemezt, vagy meg is lehet venni, aki szeretné kézzel fogni, tessék megrendelni, van benne meló, de csak nektek készült, gyertek a bulikba, csak értetek zenélünk.” Az interjú itt:
Menjünk le a Másba…sokszor elhangzott ez a mondat. Tegnap szomorúan olvastuk a hírt: 2012. január elsején véglegesen megszűnik az ország legrégebben működő, és a legtöbb kitüntető díjban részesült klubja, az egri EGAL, korábbi nevén MÁS klub. A ma már legendásnak számító klubot 16 éve működtető Egri Alternatív Kulturális Egyesület által szerződésben is vállalt harmadik 5 éves ciklus (egy esztendő PHARE felújítással telt) ez év végén lejár, és Juhász Mihály elnök-klubvezető, illetve az egyesület a továbbiakban nem kívánja meghosszabbítani azt, vagyis végleg bezárja az intézményt…forrás és folytatás: egriprogramok.hu
MÁS - alternatív zenei klub, hely azoknak, akik szeretik vagy épp kíváncsiak erre műfajra, filmvetítések, beszélgetések, koncertek. Hogyan is kezdődött?
“A konkrét ötlet, hogy egy klubot kellene csinálnunk, 1988-89-ben, a rendszerváltás idején fogalmazódott meg bennünk. Kézenfekvő volt az ötlet, hisz mind nekünk, mind rengeteg barátunknak hiányzott egy olyan hely, ahol összejöhetünk, szórakozhatunk hozzánk hasonló ízlésű emberek társaságában, ahol minket érdeklő programokon vehetünk részt. „Csináljuk meg magunk” – adta ki a jelszót kis társaságunk, s ki is szemeltük az MSZMP egyik városi székházát, részletes programtervet dolgozva ki egy majdani underground kultúcentrum működtetésére, de ebből első nekifutásra végül is nem lett semmi.
1989 tavaszán megtört a jég: az egri Ifjúsági Ház vezetősége megengedte, hogy hétfő esténként összejöhessünk náluk. Más Alternatív Zenei Klub lett a nevünk, s a kezdeti videovetítések, beszélgetések után, illetve mellett ősztől már rendszeresen szerveztünk koncerteket is.
VHK
Hat évig, szóval igen sokáig működött a Más az Ifiház „védőszárnyai” alatt, s ma már tudjuk, hogy mennyire fontos volt ez az idő abból a szempontból is, hogy többé-kevésbé kitanultuk a klubozás csínját-bínját.
Eközben persze nem feledtük eredeti elképzeléseinket sem, s 92 vége felé elkezdtük szervezni vágyaink titokzatos tárgyát, a saját klubot is, és ennek érdekében hoztuk létre – hivatalosan 1993 tavaszán – az Egri Alternatív Kulturális Egyesületet, melynek magját a kezdeti, 89-es baráti társaság alkotta.
Több éves munka eredményeként a város önkormányzata – hazánkban példaértékű módon – ingyenesen adta használatba az egyik, közel 400 m2 alapterületű pincerendszerét, és elvégeztette annak közművesítését. A klubot mi rendeztük be a színpadépítéstől az udvari tereprendezésen, kerítésépítésen át a festésig , a falakat borító graffitik, festmények pedig a város kreatív fiataljainak munkái.
A klub technikai felszereléséhez, valamint az induló programokhoz szükséges pénz java részét a Soros Alapítvány biztosította. A MÁS klub 1995. szeptember 8-án nyílt meg. Igazi szenzáció volt.
Juhász Mihály és Konrád György a klub megnyitóján
2002-ben a klub nevét MÁS-ról EGAL-ra változtattuk, mert a külvilág túlságosan nehezen viselte a más szó szexuális vonatkozású értelmezését.” forrás és folytatás: egal.hu
Számos díjat, elismerést nyert a klub, s 2006-ban PHARE támogatásból teljesen felújították. Rengeteg emlék, élmény köt hozzá mindannyiunkat, mindenki megtalálta a magának való zenét a (R)evolution-tól a Zeonig, tomboltunk Billre, Beatricére, Jurijra, vagy épp Szabó Balázsra, megismerhettünk új zenekarokat, zenéket, a klubban fellépett zenekarok listája: itt.
Nem számított, hogy úgy álltunk, mint a heringek. A koncertek, bulik mellett helyett kapott a képzőművészet, a film, vagy egyszerűen egy jóízű beszélgetés. Elkezdődött a finálé. Januárban szomorúan kell mondanunk: Volt egy hely. (de!!! Punk’s Not Dead)
Naszi, Misi, Kígyó
Láttátok már az EGAL filmet? Eged Dávid filmjében archív fotók, felvételek!
„Ne csináld a fesztivált!” címmel rendeztek zenés találkozót egri zenekarok részvételével a Magyar Dal Napjának előestéjén, egy belvárosi söröző udvarán. A fergeteges buli sztárjai a szervező Buszkasi mellett a Wahorn Airport, David Yengibarjan és a budapesti Grabanc voltak.
Több generáció adott egymásnak randevút tegnap este a belvárosban. A söröző hangulatos udvarán már délután négykor gyerekprogrammal kezdődött a műsor, nem véletlenül. A fellépő zenekarokhoz kötődő korosztály mára a szülői örömök részese. Sok ifjú rajongóval, akikkel együtt örülnek a zene ünnepének az apák és anyák, nem beszélve a nagyszülőkről.
A még sosem látott Bubutájjal kezdődő nagyszabású koncertsorozat olyan nagyszerű bandákat vonultatott fel, mint az egri Superego, a Blackrose” Night, az Eger Blues, valamint a Wahorn Airport, David Yengibarjan és a régóta várt Grabanc. Ezek a zenekarok abban is különlegesek, hogy kifejezetten jól szólnak meghittebb környezetben is, hiszen a zenékre érdemes odafigyelni.
A kocsmakörökben is rutinos Superego 3 akusztikus műsora most sem okozott csalódást. A sör és a nők mellé kellemes délutáni muzsika a füleknek, lendületes dalokkal, izgalmas gitártémákkal.
A Blackrose” Night-nak is jól állt a kocsmaudvar, akkor is, ha nem középkori a környezet. A reneszánsz rock szerelmesei időutazásra és táncra csábító ritmusokkal, dallamokkal ringatták el az egyre szomjasabb egrieket. Üde színfolt a fesztiválon, mely egészen éjfélig, sőt tovább is tartott, s a hétvége egyik legfontosabb eseményévé vált, s blues kedvelői sem csalódtak az Eger Blues jóvoltából.
A Magyar Dal Napjához kapcsolódó program ötlete az egri Buszkasi zenekar frontemberének, Nagy Róbertnek a fejéből pattant ki, akinek a város kulturális értékei iránti elkötelezettségét előző éjjeli érvei is igazolják. A megfelelő hadszínteret is jól megtalálta, a kisebb nagyobb helyi és más városból érkezett bandáknak már korábban is otthont adó udvarban.
Nyüzsgő, pörgős közegbe csöppent a hazai avantgárd fenegyereke, a manapság Mezőszemerén élő Wahorn András. A képzőművész, zenész mostani produkciójában David Yengibarjannal, az örmény származású harmonikással lépett színpadra. A szaxofon-harmonika különleges kettőse izgalmas zenei kalandozásra invitálta az egyre gyarapodó közönséget. A két művész tangóba fojtott experimentalizmusa szinte felfalta az egyének közötti teret az udvaron, ám a gyanútlan műélvező nem mindig reagált kellő időben a számok befejezésére.
A harmonikás orosz népdalkülönlegességgel is készült, Wahorn színektől áradó hangsűrítményt zúdított ki, a sörözőbe ekkor már szép számmal belépő tizenévesek nagy megrökönyödésére. (Gál Gábor fotói: heol.hu)
A különleges produkciók is véget érnek egyszer, s egy ilyen fesztiválnak szinte feltétele, hogy a Buszkasi zenekar teljes erővel folytassa az estet. Nagy Robi nemcsak a fesztivál szervezését cipelte a hátán, hanem a zenekar vezetésének terhét, is, bár ennek súlya egyáltalán nem érezhető a dinamikus zenén. Éppúgy, ahogy Rázsi Botond főállású alpolgármester is a dobjátékáról volt híres ezen az estén. Ollé Zoltán gitáros nyakkendőben érkezett, s a gitár hangjai is igazán elegánsak voltak. Az érzések dalokká válva zengték a levegőben a szép tiszai fákat, a kucsmagombát, és hogy a téren Dobó kardja vigyáz ránk.
A hab a tortán a Budapestről érkezett Grabanc volt, akiket baráti szálak kötnek a Buszkasi haveri körhöz, határainkon innen és túl. Laca barátunk vagy másfél évtizeddel ezelőtt még aktív részese volt az egri éjszakai életnek, azóta nem nagyon láttuk a környéken. Épp ideje, hogy újra szemügyre vegye a helyi közönséget szaxofonjával.
Nagyon letisztult, kiváló hangszeres zenére szórakozhatott immár az egri diszkókból elszivárgott közönség is. Jó volt látni, hogy a rendőrségi zaklatás jelenlét ellenére együtt hullámzik kicsi és nagy, öreg és fiatal. Békésen.
Az egyik legrangosabb gitárverseny, a Guitar Idol III-as szériájának Top 100-as mezőnyében büszkeségünkre ott van egy egri gitáros is. Halmai Richie pici korától gitározik, nem csoda, hisz örökölte édesapja tehetségét s kitűnő eredménnyel szerezte meg klasszikus zenei alapjait a zeneiskolában, példaképei Bach, Mozart, Beethoven, Vivaldi, kiknek gitárátirataival fel is léptek, de a klasszikusok mellett elég hamar felfigyelt az elektromos gitár olyan nagyságaira, mint Ritchie Blackmore, Yngwie Malmsteen, akik szintén nagy hatással voltak rá. Zenét szerez, előad szólóban és zenekarban, emlékeztek még talán a Rimon-ra, most egy vendéglátós csapatból él, és van a Rock by Joe, mellyel rockzenei klasszikusokat adnak elő. Olvassátok el a Gitárvilágon van egy jó interjú vele: itt
E-mail címünkre érkezik egy megerősítő levél, amelyben a linkre kattintva eljutunk újra a Guitar Idol oldalára s máris szavazhatunk Ricsire, hisz az oldalt kicsit lejjebb húzva ott van a neve a Top20-ban, de jöhetünk egyenesen ide: http://www.guitaridol.tv/video/richie-halmai/604, katt a “Vote”-ra, majd természetesen első helyezettként pöttyözzük, a 1st-be (szavazhatunk még két gitárosra, van néhány magyar versenyző ).
Reklamáció nincs címmel jelent meg az egri hardcore csapat a Tango Underground negyedik lemeze, mely ingyenesen letölthető innen. A “Free download” gombra kattintva kiválaszthatod, hogy milyen formátumban (mp3, FLAC stb.) szeretnéd letölteni a lemezt, a letöltött csomag a 11 szám mellett egy kis bónusz anyagot is tartalmaz. CD verzió is készült, amit megvehetsz, megrendelhetsz 1500 forintért, támogatva ezzel a zenekart.
Megérkeztek az első rajzok a Magyar Dal Napjára meghirdetett Rock and rollerkiállításra, biztos kitaláltátok, hogy a kislányom ceruzájából, nézzetek meg egyet:
Baranyi Panna rajza
Gondoltam, hogy néhány Kovács Kati számot is meghallgathatunk majd a napok során. Kezdjük ezzel:
Szabad vagyok : zene Barta Tamás (holnap róla bővebben), szöveg Adamis Anna, a dal 1974-ben jelent meg a Kovács Kati és a Locomotiv GT c. nagylemezen.
A Magyar Dal Napja rendezvénysorozatában a Bródy Sándor Könyvtár zenei gyűjteménye újra részt vesz 2011. szeptember 11-én (vasárnap). A zenei programok szervezés alatt vannak, ami biztos, hogy szeretnénk egy kiállítást berendezni “Rock and roller” címmel. A városi rendezvény főszereplője az egri születésű Kovács Kati lesz, aki a Dobó téri fellépés előtt ellátogat gyűjteményünkbe, megnyitja a kiállítást s egy rövid “énekes-közönség” beszélgetésen is részt vesz. Szeretnénk, ha ti is támogatnátok a Magyar Dal Napját azzal, hogy rajzokat, képzőművészeti alkotásokat, fotókat küldtök a kiállításunkra, ami Kovács Katival, a magyar rock zenével, vagy épp csak a rollerrel kapcsolatos. A rajzok személyesen behozhatók a Zenei gyűjteménybe (Eger, Kossuth u. 18.), leadhatók a központi könyvtár portáján, feladhatók levélben: Bródy Sándor Könyvtár, 3300 Eger, Kossuth u. 16. (Írjátok rá: “Rock and roller”), fotókat e-mailben is várunk a zsoldima@brody.iif.hu címen. Kérlek segítsetek nekünk, hogy színvonalasan ünnepelhessük a Magyar Dal Napját! Köszönjük szépen!
Szívesen várjuk ötleteiteket is, mivel tudnánk színesíteni ezt a napot!
