A múlt esztendőben volt negyvenéves a The Doors utolsó, 1971-ben kiadott L.A. Woman c. albuma, melynek megjelenése után pár hónappal Jim Morrison meghalt Párizsban. Most újrakiadják a 40. évforduló tiszteletére január végén, több számos bónuszlemezzel. Ezen a lemezen kap helyet egy olyan ismeretlen felvétel, amely eddig a Doors archívum mélyén hevert valahol. A címe She Smells So Nice, s a lemez megjelenése előtt már meghallgatható itt: She Smells So Nice.
Egy francia énekest, dalszerzőt ajánlottak nekünk, Antoine Bertazzon Lyonban született 1988-ban, 14 éves korában írta első számait, 2010-ben jelent meg hat számos CD-je, tavaly márciusban első díjat nyert az “Les Coups de pouce de la chanson”-on. Lyonban zenél, énekel, gitározik olyan kísérőkkel, mint Julien Delooz (cajón), Lorette Vuillemard (nagybőgő), Thibault Galloy (szaxofon).
Következő retro ritkaságunkat is Yester találta nekünk, az első dalban jöjjön ismét a Beatrice korai korszaka, bár Feró itt nem érvényesül annyira, viszont a lányok ugyanolyan kecsesen rázzák
A dal témája visszaköszön Szűcs Judith Eleonórájában is:
“Eleonóra ’904-ben furcsa világ volt ohó azám
Eleonóra ’904-ben máképp játszottunk a zongorán…”
1968. november 16-án került a slágerlista legtetejére a The Jimi Hendrix Experience harmadik stúdióalbuma, az Electric Ladyland. Göbölyös N. László így ír az albumról a Lemezlényeg Portalanul c. könyvében: Elektromos Nők Kozmikus Szeretője. Az albumon található többek között a Bob Dylan szerezte All Along The Watchtower feldolgozása, mely a szerző szerint is a legsikerültebb feldolgozása a dalnak, sőt később koncertjein már ezt a verziót játszotta ő maga is. A dal egy párbeszéd a „Bohóc” és a „Tolvaj” között, az élet nehézségeiről („There’s too much confusion – Túl nagy a zűrzavar”). Ironikusan a Bohóc aggódik amiatt, hogy mindenét elveszti, és a Tolvaj az, aki szerint az élet abszurd dolgai humorosak lehetnek: „There are many here among us who feel that life is but a joke – Sokan vannak közöttünk, akik szerint az élet nem más, mint egy tréfa”. Ezután arra emlékezteti a Bohócot, hogy az idő egyre múlik, mellyel talán halandóságukra vagy egy nagy társadalmi változás eljövetelére céloz. Az utolsó versszakban a dal nézőpontja hirtelen átvált. A hercegek egy őrtoronyban védelmezik asszonyaikat és szolgáikat, miközben a kintről hallatszó baljós hangokra két lovas jelenik meg. E két utolsó sor: “A messzeségben egy vadállat üvöltött, Két lovas megjelent, és a szél süvített” egy feltevés szerint Ézsaiás próféta könyvéből ered. (forrás: Wikipédia)
A dalszöveg:
“There must be some way out of here,” said the joker to the thief
“There’s too much confusion, I can’t get no relief
Businessmen, they drink my wine, plowmen dig my earth
None of them along the line know what any of it is worth”
“No reason to get excited,” the thief, he kindly spoke
“There are many here among us who feel that life is but a joke
But you and I, we’ve been through that, and this is not our fate
So let us not talk falsely now, the hour is getting late”
All along the watchtower, princes kept the view
While all the women came and went, barefoot servants, too
Outside in the distance a wildcat did growl
Two riders were approaching, the wind began to howl
Concert de Noël: Gerome Roboklex sera a la bibliotheque de Eger le mardi 6 Décembre pour chanter des chansons françaises dans sa langue natale. Toutes les personnes intéressées par la langue française sont invitées a venir.
Francia karácsony: Gerome Roboklex francia énekes hangulatos karácsonyi koncertje, francia karácsonyi dalok, Edith Piaf slágerek a Zenei és Idegen Nyelvi Gyűjteményben 2011. december 6-án (kedd) 14.30-16.00 között. Minden érdeklődőt szeretettel várunk egy meghitt délutánra!
UPDATE:
Gerome Roboklex francia énekes karácsonyi koncertje Gerome betegsége miatt elmaradt, hangulatos újévi koncertként 2012. január 17-én (kedd) 14.30-16.00 között lesz megtartva. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Kovács Kati egyszerűen tüneményes, alig várom, hogy a Magyar Dal Napján találkozzunk vele, ne felejtsétek, jön hozzánk szeptember 11-én! Képzeljétek, az 1972-es Táncdalfesztivált s később egy drezdai dalfesztivált az Add már, uram, az esőt! című számmal nyerte meg. A zeneszerző akkori férje Koncz Tibor, míg a szövegíró Szenes Iván. A kísérőzenekara pedig a Juventus, Sipos Péter mesélt erről: “Boldogan igent mondtunk, mert nagyon tetszett a szám, mint alapötlet, és az, hogy mégiscsak a legjobb magyar énekesnővel fogunk dolgozni. De én rögtön pofátlanul odaszóltam a “nagy” Szenes Ivánnak, hogy a nóta eredeti címével Esőváró teljesen esélytelen. Rossz cím. Szenes: “Miért, szerinted mi lenne a jó cím?” – Sipos: “A nótában ott a sor, már megírtad: Add már uram az esőt”. – Szenes: “Azzal a címmel soha nem fogják átengedni.” – Sipos: “Dehogynem! Ha a Szenes Iván úgy adja be, akkor az úgy fog átmenni”. Beadta és igazam lett.
És akkor jött a “hangzás”… Koncz Tibi egy nagyon tehetséges és szuper-képzett zenész és nagyon jó hangszerelési ötletei voltak. De ezt a nótát valahogy nagyon “puhán” képzelte el. Hiányzott belőle az “erő”. És akkor megszólalt a Csomós Péter: “vegyük a nótát Rare Earth fazonra”. Annak a bandának éppen akkor volt egy nagy slágere I Just Want To Celebrate címmel. Mi lenne, ha azt a hangzást kapná a nóta, az új címmel? Nem volt nehéz megoldani, Tátrai merészségével, Csurgay kőkemény dobolásával és a Pápay-Csomós-Sipos vokál tökéletes harmóniájával és Kati hangjához való illeszkedésével. Koncz Tibi jól kiegészítette Csurgay dobolását a percussion mögött, elsősorban kongákkal dolgozott. Valamint írt a legvégére egyetlen egy akkordot az összes fúvosoknak, ahogy azt annakidején a TV-sek hívták: a tízezer forintos finálé… És így született meg ez a nyertes dal. Nagy élmény volt!” (forrás, fotó: passzio.hu)
Egy újabb felvétel (Ancsikám közreműködik pl. Tornóczky Ferenc, Póka Egon, Koncz Tibor, Csurgay Attila): itt
A zeneszerző szerint a dal spirituáléból eredő soulos dalnak számított. Korábban Berlinben élt, ahol az amerikai katonai adót hallgatta, a szám megírására ez volt rá hatással. A dal kislemezen jelent meg először még abban az évben s a legenda szerint az akkori hosszú forró, száraz nyarat országos esőzés követte. A dalt kiadták az egykori NDK-ban is Wind, komm, bring den Regen her címmel, angol nyelven is énekelte The Wind Is Blowing West szöveggel, s meg kell hallgatnotok csehszlovák feldolgozását Marie Rottrová : On má címmel:
2010-ben robbant a hír, hogy a dalból származó részletek szerepelnek Christina Aguilera: Woohoo c. számában (részletek: Hirado.hu), micsoda nemzetközi siker: itt
Egyik magyar továbbélése a dalnak, hogy Palya Bea: Én leszek a játékszered c. albumán szerepel feldolgozása:
Zárjuk a sort az eredeti előadóval, Kovács Kati utánozhatatlan hangjával, sokszor fellépett az utóbbi időben a Qualitons zenekarral, a repertoárjukon szerepel a dal:
Éppen negyven évvel ezelőtt történt, hogy egy írországi klubban Robert Plant bejelentett egy “epikus dalt”, amely új színben mutatta meg a Led Zeppelin muzsikáját, végleg kitörve a hard-rock skatulyájából. Ez volt a Stairway To Heaven, a Lépcső(ház) a mennybe.
Hét perc, 55 másodperc, amely megrengette a rock-világot. Egy rock-blues zenekar, amely kíméletlen dübörgéseivel, féktelen vadságával tette le névjegyét az előző három évben, egyszer csak egy több tételes, gyönyörű balladával jelentkezett. Hamarosan az együttes legnépszerűbb dala lett, az Egyesült Államokban minden idők legtöbbet játszott rádiófelvétele (csupán 2001. szeptember 11 után tiltották be egy időre, más “mennyországot” emlegető dallal együtt) – a ritka hosszúság ellenére -, több ezredvégi lista szerint pedig a rocktörténet legszebb kompozíciója.
Hogyan született meg ez a remekmű?
Tulajdonképpen véletlenül. Jimmy Page egy, a világtól eldugott walesi udvarházban, ahol már a III. album akusztikus felvételeit is készítették, mélypiros kétnyakú elektromos gitárján különböző hangolásokat próbálgatott, és megtetszettek neki a “kísérleti akkordok”. Ezek adták a darab lírai részének vázát. Volt ezekben a futamokban valami nagyon misztikus, és ez kapóra jött neki, mert a Led Zeppelin tagjaihoz közel álltak mind az okkult tudományok, mind pedig a kelta legendák. Plant, akit éppen Page vezetett be Aleister Crowley világába és a tarot-kártya rejtelmeibe, szívesen olvasott a középkori mítoszokról, különösen az Arthur-mondakörből (ő maga később az együttes koncertfilmjében, a The Song Remains The Same-ben királynőjét kiszabadító lovagot játszott) és kedvencei közé tartoztak Tolkien meséi is. Mindezekből született meg a Stairway To Heaven szövege, egy titokzatos hölgyről, falakra írt jelekről, nevető erdőkről, egy végtelen útról, amely sok-sok csoda után elvezet a suttogó szélben heverő lépcsőig. A zene pedig pontosan tükrözi az útkereső ember tépelődéseit egészen addig, amíg egy gitárszólót követően feljut a csúcspontig, egy képzeletbeli hegytetőig, ahol fehér fénnyel születik meg a hajnal az univerzumból.
Nem csoda, hogy a dalt szinte valami vallásos tisztelet veszi körül – egyedül Frank Zappa merte átdolgozni reggae-ritmusban, de előtte semmi nem volt szent – és komoly filológusok, okkult kutatók írtak tanulmányokat szövegének sokrétegű értelmezéséről.
A banda tagjai maguk is érezték, hogy valami rendkívülit alkottak. Amikor 1971 novemberében megjelent a más dimenzióból származó üzenetekkel teli IV. album, a Stairway To Heaven már a legsikeresebb koncertdarabok egyikének számított. A közönség pusztán attól izgalomba jött, hogy Page felvette a kétnyakút…
Ellentétben többi dalukkal, amelyeket rendszerint a felismerhetetlenségig átdolgoztak élőben, a Stairway-ben legfeljebb Jimmy szólóinak hossza és tartalma, illetve Plantnek a közönséggel való társalgása változott.
A dal annyira népszerű lett, hogy akadtak, akik már torkig voltak vele: az Egyesült Államok egyik kisvárosának hangszerboltjában a tulajdonos 5 dollár büntetést fizettetett azzal, aki a Stairway nyitóakkordjaival próbálta ki a vásárolandó gitárt.
A Lépcső azonban már nemcsak a hangszerárusoknak jött ki a könyökén, hanem maguknak az alkotóknak is. Egyetlen koncerten sem hagyhatták ki, a közönség kikövetelte, és a Led Zeppelin tagjai számára elkopott a mestermű. Amikor 1988-ban az Atlantic 40. évfordulóján a három életben lévő tag is fellépett, Plantre valóságos hisztériás roham tört rá, amikor megtudta: kénytelen ott is elénekelni. (Igaz, a végén elsírta magát – a publikum
tombolásától). Tíz évvel később Budapesten, amikor Page-dzsel közösen turnéztak, az egyik dal végén a gitáros “beetetésképpen” eljátszotta a nevezetes “intrót”, aztán, amikor a közönség üvölteni kezdett, széles, ám annál gonoszabb mosollyal letette hangszerét… Ez persze nem változtat a lényegen: a Stairway To Heaven egyike azoknak a daloknak, amiért a rocknak érdemes volt megszületnie.
