Steveie Ray Vaughan örökségének méltó folytatójára lelt Judit. Kenny Wayne Shepherdamerikai blues-rock gitáros énekes Louisianában születtett 1977-ben, 7 éves korában kezdett gitározni, nem sokkal azután, hogy SRV egyik koncertjén a kontrollhangfalára ültette. 18 évesen megjelent első CD-je (Ledbetter Heights), azóta pályafutása töretlen, több Grammy-díjat is zsebre tett, további részletek róla a Blues Plázán: itt. Sajna foglalt a szíve, Mel Gibson egyik lányát vette feleségül
Zsolti látta meg a plakátot, ahol régi ismerőseinket, Moós Janit és Tanyi Sanyit ismerte fel, Moós Jani az Eger Bluest, Sanyi a békebeli Megállni Tilost erősítette anno. Frenky Hard néven a Sorompóban volt hirdetve ingyenes évnyitó rock-blues koncertként. Ha az idők végezetéig gondolkodom sem jövök rá, hogy mit jelent a nevük, mint kiderült a Kemény Ferenc Általános Iskolában próbáltak
Rock és blues zenekar, ami annyit takar, hogy két énekesnőjük van, az est egyik felében ismert rock számokat hallhattunk Bencze Mónika tolmácsolásában, a másik felében pedig bluesokat, illetve ismert számok bluesfeldolgozásait Vigh Évi előadásában, akit Holló Miki gitárkíséretében már hallhattuk a Lámpásban. A zenekar tagjai Molnár Gábor (gitár), Moós János (szájharmonika), Tanyi Sándor (basszgitár), Krattinger Ákos (dob), Marcis Tibor (ritmusgitár).
Bencze Mónika többek között olyan klasszikusokat énekelt két részletben a lelkes közönségnek, mint a Live Wire, You really got me, Sober, It’s a long way, Hound Dog, Are you gonna go my way, Allright now, vagy épp a Should I stay or should I go, amelyen Károly is kulturáltan szórakozott: itt
Következett a bluesos blokk ismét két részletben, jól érthető a zenekar koncepciója, ha megnézitek Vigh Évi előadásában is a Should I stayt, átblúzosítva: itt
Évi énekelt még Doors, Robben Ford, Jimmy Rogers, Tom Waits, Tina Turner és Janis Joplin számokat is. Nagyon tetszett a szépszámú, táncoslábú közönségnek a koncert, Egerben nem vagyunk elkényeztetve blues, blues-rock vonalon.
Jó kis este volt. Azt itt nem írom le, mit mondott Moós Jani, mikor megkérdezték tőle, milyen érzés szájharmonikázni
Billért és a Teamért a világ végére elmennék, nemhogy a Broadwayba. A 90-es években szólt utoljára blues ezen a helyen, egy nagyon jó kis blues klub működött itt. S most Bill Kapitány és csapata a Deák Bill Blues Band hivatalos születésnapi koncertjétEgerben a Broadway Arénában tartotta 2011. november 11-én (pénteken). Az előzenekar a szívünknek oly kedves Team Rock Bandvolt. Évezredes barátság fűz a zenekarhoz, rég láttuk őket, nagy örömmel készültünk a koncertre. Jó volt találkozni, beszélgetni régi barátokkal, ismerősökkel. A Team dobosa most Ricsi (Tóth József), aki Elektromosgitár-klubunk vendége is volt, akkor is elmondta, hogy milyen erős szálak fűzik Billhez, számtalanszor hangosította, az ő közvetítésével lett a Team az előzenekar most. Méltóan. Olyan jólesett hallani Kósa Zsolti torkából a rock klasszikusokat s Team dalokat.
Ricsi és Erdélyi Csabi erős alapott biztosított, szólt Radics Béla, a Prognózis, Bill köszöntésére a Rocktóber kicsit módosítva a szöveget novemberre, Bajzát Zsolti brillírozott a Hammondon a Deep Purple-t nyomva,
Bajzát Feri ismét bebizonyította milyen fenomenális gitáros:
A Piramis Becsületével zártak, csak annyit tudok hibájuknak felróni, hogy nem volt ráadás (és Zsolti nem borotválkozott meg)
Kicsit beszélgettünk a barátaimmal, s ekkor felcsendültek a Hey Joe kezdőhangjai s a 63 éves szülinapos a színpadra állt.
Fantasztikus életerő árad ebből az emberből, aki beburkolózott a népes közönség szeretetébe. Én egy tapodtat sem mozdultam jobb szélről, ahol az új gitárosban, Fejér Simonban gyönyörködtem
Nagyon szerencsés választás, akárcsak Szabó Csaba a doboknál, Horváth Zsolt billentyűs és Balázs Péter basszgitáros régi, megbízható tagok, jó ez a csapat, méltó Billhez.
S a Kapitány? Hatalmas erővel teszi elénk a bluest, fekete hangjával közvetíti az amerikai elődök, köztük nagy örömöre Jimi Hendrix örökségét, s ami még jobb, bár furcsán hangzik, a “magyar” blues éltetője, továbbvivője. Sorjáztak a nagy slágerek: Tetovált lány, Kőbánya blues, Hosszú lábú asszony,
Szólt Bill kapitány bluesa, s a Hatvan csapásról is hallhattunk dalokat. Lenyűgözött a Rossz vér:
A végére maradtak a kötelező darabok, a Kopaszkutya, A zöld, a bíbor, a fekete. Torta nem volt, pedig azt még vártam volna egy szülinapi koncerten, minimum 63 gyertyával, egy elhaló Happy birthday hangzott el a közönség részéről.
Ettől eltekintve Bill ugyanolyan fantasztikus mint rég, nagyon jól éreztük magunkat, isten éltesse még nagyon sokáig nekünk!
Végre! Végre Végre! Bill Kapitány és csapata a Deák Bill Blues Band hivatalos születésnapi koncertjét Egerben a Broadway Arénában tartja, mégpedig 2011. november 11-én (pénteken). Kapunyitás: 20 órakor. Alig várom.
No és az előzenekar? A szívünknek oly kedves Team Rock Band! Végre! Végre! Végre!
Az év bulija van kilátásban! Gyertek! A belépőjegyek elővételben: 1500,-Ft (Broadway kávézó Eger, Széchenyi utca), helyszínen: 1800,-Ft (Broadway Aréna, Eger, Pyrker tér 1.)
Csak azért nem linkelem be az egriprogramok.hu játékát páros belépőért a koncertre, mert én is pályázok rá, s nehogy megnyerjétek előlem! (na jól van, én akkor is megyek, ha nem nyerek: itt van). Micsoda éjszaka lesz Kapitány?
Hiba a Mátrixban. Déja vu. Meg voltam győződve róla, hogy egy túlfolyó mosogató szerelése nem jelent problémát számomra. Egy éve ugyanígy jártam, akkor nem sikerült, Béla megoldotta. Nem szoktam tanulni a hibáimból. Nekiláttam. Szétszedtem alul. Gyönyörűen kitisztítottam az eldugult lefolyót a szennyeződésektől, vigyázva arra is, hogy a tömítőgyűrű el ne vesszen. Visszaszereltem. Már nem folyt vissza a víz. Viszont alul elkezdett csepegni. Alattomosan. Meghúztam jobban. Most már nagyon csöpögött. Húúú, de utáltam, de ez nem hatotta meg. Telefon Bélának. Béla jött. Kicserélte a gyűrűt egy rugalmasabbra. Most nem csöpög. Megragadtam az alkalmat és a fogast is megnézettem Bélával, mivel lötyögtek a csavarok és nincs csavarhúzóm. Béla elhozta megint a csavarhúzógépet. Egyszerűen imádom ezt a szerkezetet, ahogy a kézbe simul, ahogy működik, ahogy csavar. Bármire képes lennék vele. Dodge this.
Örök hálám jeléül küldöm ezt a dal Bélának: I shot the sheriff (kemény vagyok, mint a fasírtgolyó)
Teljesen jogos Judit észrevétele: nem talált mai svéd rock zenéket a Hangtárnokon. Jó szívvel ajánl nekünk néhányat, érdemes megismerkedni velük, kezdjük a sort a Graveyard-dal. A Fémforgácson olvashattok egy kritikát új, Hisingen Blues (2011) c. lemezükről: itt. A lemezről Judit két kedvence a The Siren és a címadó dal. Akinek tetszett (nekem nagyon!), kattintgathat tovább ezekre az oldalakra:
Súlyos egyéniség, teljesen úgy néz ki, mint egy trash metal gitáros, a neve is érdekes, a Popa Chubby a „pop a chubby” – feláll a farkam – szleng kifejezés játékos változata. Valójában egy isteni blues gitáros.
Popa Chubby Ted Horowitz néven 1960. március 31-én született New Yorkban, Bronx-ban, egy édességboltos apuka csepp kisfiaként. Amerikai blues-gitáros, énekes, zeneszerző. 13 évesen dobolni kezdett, majd egy Rolling Stones-album meghallgatása után gitárra váltott. A későbbiekben is nagy hatással volt rá többek közt a Cream és Jimi Hendrix. A 80-as években – bár akkor is bluest játszott – belegabalyodott a punkzene világába, majd számos kisebb blues-díj elnyerése után ő lett a Long Beach Blues Fesztivál nyitózenésze 1992-ben. A 90-es években átlagosan évi 200 fellépése volt kisebb-nagyobb klubokban. Lemezeit az Atlantic Records adta ki, 1994-től saját, Laughing Bear címkéjű albumokkal lépett a piacra. 2000-ben a Blind Pig logója alatt dolgozott, 2002-es A jó, a Rossz és a Chubby című alkotásán a bluesba beleszőtt hip-hop és pop-elemeket is találhat a vájt fülű hallgató. 2007-es The Fight Is On c. lemeze azonban már a hard blues- rock kategóriában jelent meg. Eddig 19 stúdióalbummal jelentkezett, az utóbbi években élettársa, a basszusgitáros Galea aktív közreműködésével. Popa Chubby nem az a tipikus blues-zenész külsejű fickó. 140 kilós, tök kopasz, szanaszét tetovált külsejével inkább egy trash-metal banda tagjának tűnhet. A külső ellenére azonban rendkívül színvonalas, csiszolt bluest játszik, általában A. J. Pappas basszusgitáros és Tom Papdatos dobos kíséretével, azaz egy new york-i lengyel két new york-i göröggel csinál tipikus amerikai fekete zenét brit beütéssel. Na, ez a valami.
Forrás: Blues Pláza
“Emlékszem mennyire elbűvölt, hogy soha, semmikor nem tűnt elveszettnek sehogy sem. Úgy értem, soha nem történt olyan, hogy vett egy nagy levegőt, vagy megállt egy kicsit átgondolni, hogy merre is menjen ezután. Egyszerűen csak kiáramlott belőle. Az ereje.. az ereje abban az energiában rejlett, amit a gitárral és az énekével és a zenéjével és a teljes egészével teremtett.” (Eric Clapton)
Ma 21 éve, hogy egy végzetes helikopter baleset miatt itt hagyott bennünket a világ legjobb fehér blues-gitárosa Stevie Ray Vaughan.
