A 19. század végén, 1893-ban jelent meg az első zenei könyvtárossággal foglalkozó rövid útmutató, James Duff Brown(1862-1914): Guide to the formation of a music library (Útmutató a zenei könyvtár létesítéséhez) című négyoldalas röplapja, melyet egy ajánló jegyzék, a beszerzésre javasolt zenei könyvek és zeneművek jegyzéke egészít ki további 18 oldalon.
Az Internet Archive oldalain elérhető a digitális változat több formátumban: itt
Az online lapozgatáshoz (ami engem mindig lenyűgöz) kattintsanak bal oldalt a “Read Online“-ra.
Tóth Tamás Boldizsár neve fordítóként a Harry Potter könyvek kapcsán vált ismertté, pedig Jungot is fordított és egy nagyon különleges best-sellert Jasper Fforde A Jane Eyre eset című művét. Ez alkalommal (TÁMOP – Fordításszeminárium) azonban nem kizárólag a varázsló tanoncokról kérdeztük, hanem arról a magányos és titokzatos tevékenységről is amely során egy egy irodalmi mű magyarul is olvashatóvá, megérthetővé válik.
A fordításban nincs semmi titokzatosság. A fordítónak bele kell élnie magát a mű hangulatába, hogy vissza tudja adni azt a világot, amit az eredeti alkotás megteremt, tudtuk meg Tóth Tamástól.
A nevek, a kultúrához kötött tárgyak, események fordítása rendkívüli kreativitást igényel. Rá kell érezni mit kell lefordítani és mi maradhat az eredetiből. Kezdetekben végzős egyetemistaként sajtó- és reklámanyagokat fordított, amely során sok minden megtanult a fordításról. Az a játékosság, nyelvi tudatosság és humor azonban, ahogy például a rokfort sajt és az Oxford városnév összekombinálásából egy olyan legendás név született mint a Roxfort (a Harry Potter szlovák fordítói is ezt vették át) nem tanulható.
Ez fordítói tehetség dolga, ezért is hasonlítják sokan a Harry Potter könyvek fordítói teljesítményét Karinthy Micimackójához. Pedig ez volt az első nagyobb terjedelmű, igazi könyvfordítása. Előtte filmeket és kisebb terjedelmű, humoros könyveket fordított. A filmekhez azóta is hű maradt, nagyon szereti ezt a műfajt is. Talán azért is, mert egyik erőssége a párbeszédek fordítása, ami szerinte a könyvfordításain is érződik, hiszen ebben van a legnagyobb gyakorlata. Az ő mondatai hallhatók például, ha a Star Wars filmeket nézzük. A filmszövegek fordítása sem egyszerű. Megérkezik a filmet kazettán, és a szövegkönyv angolul. A kazettán sokszor csak egy elmosódott fejet lehet látni, mindent kitakarnak, nehogy a film még a bemutató előtt feltűnjön az interneten. Ez azért baj, mert figyelembe kell venni a színész szájmozgását, a gesztusokat, a film képi világát. A magyar mondat nem lehet hosszabb vagy rövidebb, mint az eredeti. A jelenetek, a film történései miatt széttöredezik a szöveg, ezért a jó fordításhoz jó ritmusérzék is szükséges. A feliratos filmeknél pedig arra kell elsősorban ügyelni, hogy mennyi szöveget képes egyszerre elolvasni a néző.
A Harry Potter sikerét most sem tudtuk megfejteni. Talán azért szerették meg olyan sokan, kicsik és nagyok egyaránt, mert a dickensi hagyományokra, a kelta mondákra épülő, de a krimi elemeit sem nélkülöző mesevilág egységes egész, egy másik élet, divatosan second-life lehetőségét csillantja meg az olvasó előtt, aki ebben a világban igen hosszan, hét köteten keresztül elidőzhet. És talán nem áll távol tőlünk az a sajátosan angol humor sem, ami könyvek sajátja.
Érdekes találkozó volt, rengeteg közös fotó született, sokan hozták a köteteiket dedikálni.
A fordítások stílusa alapján közvetlen, nagyon laza, vicces embernek képzeltük Tóth Tamás Boldizsárt és ebben nem is csalódtunk.
Egy megszívlelendő idézet útravalóul a fordító kedvencétől, magától Dumbledore professzortól: „A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában.”
(Harry Potter és a Titkok Kamrája, 18. fejezet.)
Január 29-én vendégünk volt Simon Ingram-Hill a British Council igazgatója és egyben az Egyesült Királyság kulturális attaséja, aki 2009 szeptembere óta tölti be ezt a tisztséget. A British Council könyvtárunk egyik legfontosabb partnerintézménye, nagy örömmel fogadtuk az igazgató urat és feleségét Egerben.
Simon, akinek eredeti végzettsége angoltanár, több nyelven beszél. Kicsit meglepődve hallotta, hogy nálunk 52 nyelven talál nyelvoktatási anyagokat, persze ebbe a számba beletartoznak az olyan nyelvek is mint az albán és a tibeti, amelyekből csak egy-egy könyvvel rendelkezünk.
Elkötelezett híve a kulturális kapcsolatok építésének, hisz abban, hogy egymás jobb megismerése és megértése segíthet hatékony válaszokat adni az előttünk álló kihívásokra.
A sok új, kreatív projekt mellett a kultúrák közötti kapcsolatépítés fontos része maradt kommunikáció. Ezért angoltanárként és nyelvészként is személyes szívügye a nyelvtanulás és nyelvoktatás.
Fontosnak tartja, hogy más perspektívában tekintsünk az angoltanításra. A British Council egyik új, „Learn English Family” (Családi angol) című programsorozatának keretében például azt tudatosítják, hogy a szülők is nagy szerepet játszhatnak abban, hogy a gyerekek magabiztossággal szólaljanak meg angolul, már nagyon kis koruktól kezdve.
A családi angol foglalkozásokon Fehér Judit nyelvtanár, a British Council trénere bravúrosan mutatja be, hogyan teremthetnek a szülők minden különösebb nyelvi előképzettség nélkül olyan légkört, hogy a kisgyermekek örömmel és kíváncsisággal forduljanak az idegen nyelvek, jelen esetben az angol nyelv felé.
A bemutatókon azt is megtudhatják az érdeklődők, hogy az új technológiákkal, mint az internet (közte a YouTube) hogyan tehető érdekesebbé, változatosabbá az angol tanulás. Nagyon örülünk, hogy sikerült felkeltenünk az érdeklődést.
Bodó Bogi kolléganőnk egyetlen helyet sem hagyott ki a városban, ahol kisgyermekes anyukák vagy apukák felbukkanhatnak. A szórólapjaink eljutottak óvodákba, iskolákba, az egri Családsegítőbe, a Forrás Szabadidő Központba, és azokba az üzletekbe, ahol az anyukák naponta megfordulnak.
A péntek esti egri Családi angol programra olyan sok szülő, nagyszülő, nagyobb testvér, óvónő és gyakorló nyelvtanár volt kíváncsi, hogy zsúfolásig megtelt a Zenei és Idegen Nyelvi Gyűjtemény belső terme. Maklárról, Kompoltról és Bükkszékről is jöttek érdeklődők. Judit briliáns előadása és kedvessége, a sok-sok apró, könnyen kivitelezhető ötlet magával ragadta a hallgatóságot.
Az előadás végén mindenki négy kis füzetkével felszerelkezve távozhatott, hogy ezután azokat otthon nyugodtan áttanulmányozva és az előadásokon hallottakra építve segíthesse kisgyermekét célzott beszélgetéssel, képeskönyvekkel, mondókákkal a nyelvtanulás kezdeti szakaszában.
Az este folyamán igazgató úrról megtudtuk, hogy nem áll távol tőle az informatika, nagy fantáziát lát az e-olvasók, e-könyvek könyvtári elterjedésében. Nagyon szereti a zenét, kedvence a világzene, szívesen ismerkedne a magyar népzenével is. (Zsoldos Marianna kolléganőnk szeme felcsillant, és gondolatban már hosszú listákat állított össze, amiket majd meg kell hallgatnia). Több kórusban is énekelt, Budapesten a Monteverdi Kórusnak lett a tagja (a zene összeköt, mi sem mutatja jobban, mint hogy igazgatónőnk, Tőzsér Istvánné Andrea szintén hosszú ideig énekelt a Movendo kamarakórusban, így hamar megtalálták a közös hangot.)
Reméljük kellemes hétvégét töltöttek Egerben feleségével, megkóstolták az egri borokat és a nagy hó ellenére is kellemes sétákat tettek a barokk városban és környékén. Mint megtudtuk, a család kedvencét, egy szabadulóművészként már ismert dalmata kutyust is magukkal hozták, aki bár a pénteki programot békésen végigaludta a kocsiban, biztosan sok új illatot és esetleg új ismerősöket is szerzett nálunk.
Emlékeztek még az Üvegtörők (Breaking Glass) c. 1980-as filmre? Imádtam, sajnos azóta sem tudtam beszerezni. A főhősnő Kate (Kate Bush nevéből), egy fiatal, tehetséges punk (azaz inkább New wave) énekesnő, akinek tündöklését és bukását láthatjuk, menedzsere és szaxofonosa erőteljes segítségével. A főszereplő Hazel O’Connor angol énekesnő, színésznő, a film zenéjét is ő írta. Nem sok videórészlet található a filmről, ebben a videóban az Eighth Day, a gyönyörű szaxofonszólós Will you?, s a Blackman látható: itt. A Calls The Tune, Give Me An Inch, Wrinting On The Wall látható: itt. A nyitó és zárójelenet, az If Only és a Big Brother: itt
Magam is tapasztaltam, hogy a British Library milyen gazdag Händel kéziratokban, most virtuális galériájában közzétette a Messiás eredeti kéziratát online formában, nagyon látványos, lapozgassuk végig, trükközhetünk, forgathatjuk, közelíthetjük stb., a “Listen“-re kattintva audiokommentárokat hallhatunk, ugyanezt elovashatjuk a “Read“-re kattintva, a “more” gombon pedig belehallgathatunk a műbe, a “Contents“-ben találjuk a tartalomjegyzéket. Csuda klassz: itt
Tavaly ajánlottam figyelmetekbe Karácsonyi rádiókat, most elindult az X-MAS FM : Karácsonyi dalok non-stop az X-MAS FM-en.
Immár harmadik éve a Power Fm internetrádió november 15-e és december 28-a között külön csatornán kínálja a legszebb karácsonyi dalokat hallgatóinak. A kínálatban nem csak az ismertebb dalok, hanem ritkaságok és különleges karácsonyi dalok is szerepelnek pl. a hip-hop műfajából is. A rádió 13 különböző stílusú csatornája mellett az X-MAS FM a 14. csatorna. Minden csatornájuk fogható az ország nagy részén a digitális kábelhálózatokban is, valamint a NOKIA saját internetrádió hálózatában is mobilon, a Power Fm-hez tartozik a DANCE TV is.
Magyar dalszövegek is állítanak kihívás elé minket, mit is akart kifejezni a szövegíró, chetak kedvenc kérdése, hogy mit jelenthet a Szécsi Pál énekelte “Viharként tombol már a messzi távol” sor?
Tekintsünk el az eleve zagyvaságoktól vagy banális, unalmas fordulatokat tartalmazóktól (kommentben osszátok meg, ha van kedvetek, a legrémesebb dalszövegeket).
Angol dalszövegeknél még bonyolultabb a helyzet. Mit is akar jelenteni? Dalok jelentéséhez találtam néhány angol nyelvű oldalt, ami segíthet a megfejtésben:
Song Meanings at Songfacts: az egyik legjobb oldal, dalok jelentése, dalszövegek, tények, adatok, játékok. Kereshetünk címre, kulcsszóra, böngészhetünk a dal címe s előadó, évszám, kategória szerint, de véletlenszerűen is. Az egyes daloknál albumcím, megjelenési év, kattintásra dalszöveg, video, aztán a dalok jelentése több megközelítésben, majd a hozzászólások, melyek szintén sok adalékot adnak. Van egy Artisfacts rész is, ahol az előadókról találunk adatokat.
Unravel The Music – egy olyan közösségi oldal, ahol megoszthatjuk gondolatainkat egyes dalok jelentéséről.
SongMeanings: ez is dalszövegek jelentésével foglalkozik, megtaláljuk magukat a dalszövegeket, a kommentekben találjuk a dalszöveg magyarázatokat, de nagyon sok zavaró reklám, felugró ablak van az oldalon.
A napokban került a könyvesboltok polcaira az első magyar nyelvű könyv a Placebo együttesről, mely egy interjúfüzért tartalmaz Brian Molkoénekessel, illetve egy százoldalas zenekari biográfiát.
A Manu Chao- és a Green Day-könyvvel a kortárs zene mellett elkötelezett Silenos könyvkiadó soron következő, harmadik zenei témájú könyvét jelentette meg a közelmúltban, melynek témája az angol Placebo zenekar.
Az eredeti, angol nyelvű könyv a megjelenésekor nagy vihart kavart: Brian Molko utólag úgy ítélte meg, túl sok személyes információt osztott meg a vele interjút készítő fiatal írónővel, Kaththeával. A könyv angol nyelvű kiadására kísérő promócióban össze is veszett a kamerák előtt az énekes, azóta kibékültek, de Molko azt mondta, többször nem nyílik meg ennyire.
A könyv címe: PLACEBO – Sebzetten és összetörve(Bruised and Broken)
Ez egyből utal is Molko kitárulkozására és élettörténetére. A mély és elgondolkodtató beszélgetésből filmvászonra illő életút bontakozik ki az olvasó előtt, aki a könyv második felében a zenekar menetelésével megismerkedve még teljesebb képet kaphat, hogy ki Brian Molko, és mire épült fel egy világhírű zenekar, a Placebo.
A magyar újságírók által készített biográfia kitér a magyar vonatkozásokra, s a könyv végén szereplő diszkográfiában a magyarországi koncerteken elhangzott számlisták is szerepelnek.
Sok mindent el lehet mondani Brian Molkóról. Sokféle skatulya létezik, amibe beilleszthető, legyen az pozitív vagy adott esetben negatív. Egyvalami azonban vitán felül áll: Brian Molko és zenekara, a Placebo a ’90-es évek újhullámának meghatározó alakjai, ha nem elindítói.
A könyv bemutatja Molko mondatain, gondolatain keresztül, hogyan lehetett egy lányos fiúból világhírű frontember és fiatalok ezreinek példaképe.
Az írónő számos személyes interjún keresztül rajzolja fel Molko alakját és a Placebo hátterét.
A könyvből a zenekar életútjáról is rengeteg információ megtudható tele magyar vonatkozásokkal, egy kizárólag a magyar kiadáshoz írt közel száz oldalas biográfiából.
Elgondolkodtató és érzelemdús könyv egy művelt és érzelmeinek élő emberről és zenekaráról.
Részletek:
Egykor meglehetősen rendes ember voltam,
de a rock and roll szétmarta ezt az énemet.
…
A dicsőséggel és a hírnévvel kapcsolatos, valószínűleg még ködös álmok már egészen korán, hároméves korában megjelentek Brian agyában. Egy alkalommal például a vécén ülve azt játszotta, hogy interjút ad valakinek.
Képzelhetitek! Magamban beszéltem szarás közben!
Le merem fogadni, a szüleim azt hitték, megbolondultam
– emlékezett vissza nevetve.
… A középiskolában megismerte a szenvedést és az elszigeteltséget. Később az egyik hajdani ellenfele, azok egyike, akik állandóan vele szórakoztak, a következőket mondta:
Ha véletlenül meghallom a zenéjét, eszembe jut, talán a
középiskolában sérült meg, az gyakorolt rá nagy hatást.
…
’96 augusztusában, közvetlenül az első tévés szereplésük (White Room című műsor) előtt Molko úgy döntött, Robertnek most már tényleg nincs helye a bandában, távoznia kell. Persze, megint csak annál a kérdésnél lyukadtak ki, hogy ha Robert nem, akkor ki legyen helyette. Robert javasolta, az albumot még vegyék fel együtt, hiszen ő írta meg a dobtémákat, így ő a legalkalmasabb a feljátszásukra, illetve a promóciós turnéra vagy legalább a beindítására is ő a megfelelő, mert nincs idő mást betanítani. Aztán közben keresgélhetnek nyugodtan. Az észérvek végül győztek az érzelmek fölött. Úgy döntöttek, az év végéig még megpróbálják kihúzni együtt. Így az első albumon is még Robert dobolt.
…
Nem véletlen, hogy amikor Briant megkérdezték, kivel játszana szívesen orosz rulettet, így válaszolt: „Először is Eminemmel. Aztán jöhetne Fred Durst, a Limp Bizkitből. Britney-t is dobjuk be. Vele mindenképpen. És akkor jöhetne Marilyn Manson – persze csak amiatt, mert ő van annyira beteg, hogy még élvezze is. Na igen, és végül? Tony Blair. A nagy csalódás – ő úgyis egyfolytában mások életével játszik. A változatosság kedvéért egyszer végre jó lenne látni, hogy most őt veri ki a víz.”
Kaththea A. Rowland: PLACEBO – Sebzetten és összetörve
(Bruised and Broken)
ISBN 978-963-88524-0-3
204 oldal
Silenos, 2009
Ára: 2500Ft (a kiadótól rendelve: 2000 Ft + postaköltség)
Megrendelhető:
A Silenos Kiadó zenei könyv webshopjában: www.silenos.hu
Bár a híres szüfrazsett, Emmeline Pankhurst révén a brit nők tekinthetik magukat az emancipáció úttörőinek, nehéz lenne azt állítani, hogy a rockban pionír szerepet játszó szigetországban nagy egyenjogúságot vívtak volna ki e műfajban.
Pedig voltak nekik már a 60-as évektől nagy tehetségű énekesnőik, mint a “kék szemű soul lady” Dusty Springfield, vagy a bluest és a jazz-rockot magas szinten művelő Julie Driscoll. Alig-alig jelentkezett viszont az Amerikában igen erőteljes vonal, a szerző-előadó nő, a Joan Baez-féle folk-Madonnáknak, a Patti Smith-féle punk-rockereknek, a Joni Mitchell-féle dalköltőnőknek nem volt párja Albionban. Legfeljebb a 80-as években a két O’Connort, Hazelt és Sinéadot lehetne említeni, de hát ők is írek…
Aztán a 90-es években megjött végre az egyszemélyes válasz Polly Jean Harvey személyében.
A hajszálvékony, hol szakadt megjelenésű, hol roppant izgató P.J. John Lennon 29. születésnapján, 1969. október 9-én jött a világra, és aligha panaszkodhat arra, hogy közte és szülei között “generációs szakadék” tátongott. A vidéki farmer ősök ugyanis már kiskorában megismertették őt a Mississippi és Chicago Blues nagyjaival, valamint Jimi Hendrix és Captain Beefheart (!) zenéjével. Később gitározni, majd szaxofonozni tanult és 18 évesen már saját dalokat írt. Láthatóan nem sokat törődött a rock-macsókkal, amikor 1991-ben egy két tagú férfi ritmusszekcióval alakította meg első bandáját. És bár Pollyékat hamarosan kitiltották kedvenc pubukból, ahol játszottak, mert a törzsvendégek szinte mind elmenekültek, és közben a lány szobrászatot tanult Londonban, mégsem volt kérdés, hogy milyen utat választ.
Első kislemeze, a Dress, 1991-ben jelent meg, és a Melody Maker mindjárt a hét kislemezének választotta. “Polly szinte összeroskad dalai súlya alatt, mintha szó szerint kiszívnák belőle a levegőt” – írta róla az MM vendégkritikusa, akit – úgysem találják ki – John Peelnek hívtak…Mire 1992 elején megjelent első albuma, a Dry, a punk, a grunge és a blues elemeiből szőtt zene meghódította közönséget és szakmát a tengeren túl is: a Rolling Stone az év új énekesnőjének választotta P.J.-t.
Pollyt gyorsan lefeministázták, ezért, hogy ne legyen a kategorizálóknak olyan egyszerű, 1992. áprilisában félmeztelenül jelent meg a New Musical Express címlapján. Feminista vagy nem, tény, hogy miután “nagy” kérői közül az Islandnek mondott igent, és megjelentette a zajos, intenzív és megalkuvások nélküli második albumát, a Rid of Me-t, feloszlatta állandó trióját és innentől kezdve mindig új és új utakra – és partnerekhez – evezett.
Az 1995-ös To Bring You Love az év albuma lett az USA-ban a Village Voice-nál, a Rolling Stone-nál és a New York Times-nál egyaránt, ami azért nagy dolog, mert ugyanebben az évben söpört végig az “Alanis hurrikán” a Jagged Little Pillel. Ezzel egy időben kezdett imázsán is dolgozni, és már-már mesebeli megjelenéseivel és előadásaival, amelyben épp úgy fellelhetők voltak a japán Kabuki-színház elemei, mint David Bowie Ziggy Stardust-figurájának külsőségei. Később bevallotta, hogy akkortájt “elveszettnek” érezte magát, és a szépérzéke is cserben hagyta. Még ennek a belső zűrzavarnak volt a lenyomata a vegyes fogadtatásban részesült Is This Desire? (1998) című, sok elektronikával kísérletező albuma, de az ezredfordulóra letisztult és visszatért eredeti hangjához.
Ismét trióban kezdett el játszani: visszahívta egykori dobosát, Rob Ellist, másik társa pedig Mick Harvey multistrumentalista lett, Nick Cave ezeréves zenésztársa. (Mellesleg Polly és Nick egy időben együtt éltek, sőt, Cave 1996-os Murder Ballads-án P.J. két dalban is duettezett vele, bár akkor már szakítottak…) Volt egy másik sztárvendége is: Thom Yorke, a Radioheadből, akivel a This Mess We’re Inben énekelnek együtt, de Thom még billentyűzött is két számban.
A kiegyensúlyozottság nem vált Harvey kárára: a Dorsetben, Párizsban és New York-ban készült Stories From the City, Stories From The Sea nagyszerűen vegyíti a szeretni való melódiákat azzal a magával ragadó, gitár sodorta punk-energiával, amely korai munkáit jellemezte. “Azt akartam, hogy minden gyönyörűen szóljon. Azt akartam, hogy ez a lemez énekeljen és szárnyaljon, legyen tele visszfényekkel és a melódiák buja hajtásaival” – mondta P.J. a Q magazinnak.
Polly állítja, hogy korántsem az a sötét boszorkány, akinek hiszik, miként azt is, hogy dalai egyáltalán nem “önéletrajzi ihletésűek”. Pedig az sem lenne szégyen, mert a Hot Press neki tulajdonítja a “valaha írt legerotikusabb, legerőteljesebb és legpozitívabb szerelmes dalokat“. Ebben korábban is nagyon erős volt, és most sem csitult: “segítség kellett nekem/sötétben bolyongva/míg valaki mézben megfürdet/s átkozott agyam felrobbantja” (We Float).
Mindez párosul a nagy szabadságvággyal (A Place Called Home: “sétálok/gázolok/teli földeken/egyedül/félrelépek/félrelépek/veled/várok/hogy újjászülessek”
Horses In My Dreams: “körbevágtattam a földet/egy vonatsínpár mentén“), de belemerít minket a nagyvárosi elidegenedésbe is. (You Said Something: “a mellvédnek dőltünk/ittuk a színeket/és otthonunk illatát/mint a szerelmesek/hogy kerültünk ide/az élet e partjára?/levegőt sem vettem/s szóltál valahára” – énekli az Empire State Building árnyékában, “bűnben és káoszban“; “One Line: “Az egész világ háborúzni ment/csak Te kellesz nekem ma éjjel“).
De akad a lemezen két felvétel, amely ugyanolyan baljós előérzetű, mint a Dream Theater koncertlemezének borítója az égő Ikertornyokkal. “tízezer akarat/pilóták szállnak/űrrel és mindennel/hadak jönnek értem/és meglelnek” – hangzik a Kamikazéban, míg a This Wicked Tongue Says felteszi a kérdést: “Hol a szíve a hamis embertömegnek?” Nem rímel-e a 2000 körüli apokaliptikus víziókra?
De a hallgató nemcsak szavakkal él: a leginkább ütős zenék a feszesre vágott Stories-on a nyers sikolyú Big Exit, a minden ízében remegő Good Fortune, a hipnotikus hatású Beautiful Feeling, a fejjel a falnak rohanó Kamikaze. Még egy “slágere” is lett az MTV számára, a This Is Love. De a The Whores Hustle, The Hustler Is Whore “globális kórképe” olyan, mintha Patti Smith énekelne U2-alapokra. (Sokan hasonlítják P.J.-t Pattihez, de ő mindig tagadja ezt a korántsem szégyellni való hatást….) A Yorke-os This Mess We’re In le sem tagadhatja a Radioheades “beütést”, sőt, inkább úgy tűnik, mintha Polly lenne a vendég. A Horses In My Dreams nem megy a szomszédba egy kis pszichedeliáért és a We Floatot is nehéz lenne földhözragadtsággal vádolni.
A lemez végleg kijelölte PJ Harvey helyét a rock-ban, nem csupán az egymillió eladott példánnyal. 2001-ben ő kapta meg a brit Mercury-díjat, amelyről 2001. szeptember 11-én Washingtonban értesült…az énekesnő telefonon köszönte meg elszorult torokkal az elismerést, miközben a szállodája ablakából láthatta a Pentagon lángjait. Ugyanebben az évben a Q olvasói minden idők legnagyobb női rock-egyéniségének választották. 2003-ban a Stories… bekerült a NME legjobb 100 lemezének örökranglistájára.
Pedig ez volt az első nagyobb terjedelmű, igazi könyvfordítása. Előtte filmeket és kisebb terjedelmű, humoros könyveket fordított. A filmekhez azóta is hű maradt, nagyon szereti ezt a műfajt is. Talán azért is, mert egyik erőssége a párbeszédek fordítása, ami szerinte a könyvfordításain is érződik, hiszen ebben van a legnagyobb gyakorlata. Az ő mondatai hallhatók például, ha a Star Wars filmeket nézzük. A filmszövegek fordítása sem egyszerű. Megérkezik a filmet kazettán, és a szövegkönyv angolul. A kazettán sokszor csak egy elmosódott fejet lehet látni, mindent kitakarnak, nehogy a film még a bemutató előtt feltűnjön az interneten. Ez azért baj, mert figyelembe kell venni a színész szájmozgását, a gesztusokat, a film képi világát. A magyar mondat nem lehet hosszabb vagy rövidebb, mint az eredeti. A jelenetek, a film történései miatt széttöredezik a szöveg, ezért a jó fordításhoz jó ritmusérzék is szükséges. A feliratos filmeknél pedig arra kell elsősorban ügyelni, hogy mennyi szöveget képes egyszerre elolvasni a néző.
