Hangtárnok

Tűzre vágyom, szóljék egy kis Kasabian

(via Tamás)

Kedves Erika, nagyon nagyon sok boldogságot kívánok szülinapod alkalmából, fogadd szeretettel ezt a számot a régi szép napok emlékére

Jó késő van már, következzék egy éjszakai blues, Bernáczkiné Antal Judit kedvence egy angol blues gitáros-énekestől. Snowy White karrierje első mérföldöve a Peter Green-nel való találkozás volt, akivel életre szóló barátságot kötött. Snowy-nak már ekkor voltak próbálkozásai egy saját együttes létrehozására, de egyik sem robbant elég nagyot, hogy a kis klubkoncertek világából kitörjön. Ekkor jött a felkérés a Pink Floydtól. Snowy persze nem lett a banda teljes jogú tagja, hanem ,,csak” háttérgitáros a koncerteken. Néha még a stúdiómunkálatokba is besegített, hallható is gitárjátéka az Animals albumon. 1977-től kísérte a csapatot a turnékon, legnagyobb sikereit az 1980-as The Wall turnén érve el. Ekkor történt, hogy az egyik koncerten nem más állt a közönség soraiban, mint Scott Gorham, gitárost keresve a Thin Lizzy-be…folytatás a hardrock.hu -n: Adamwarlock: Kedvenc Lemezeim – Snowy White and the White Flames: Melting

Ránk tört az LGT láz, már a kiállításra kutattam a bakelitek között és képzeljétek rábukkantam egy angol nyelvű LGT albumra, ami 1980-ban jelent meg a Pepita gondozásában, a Wikipédia szerint:

1980-ban jelent meg az LGT negyedik angol nyelvű nagylemeze, a Locomotiv GT. Az albumot Magyarországon, valamint kis példányszámú licenckiadásként az NSZK-ban és Svédországban adták ki. A dalok eredeti magyar változatai az együttes 1975 és 1979 közötti albumain és kislemezein jelentek meg; ezeket némileg átdolgozták és újra felvették. A Traveller az egyetlen dal, ami nem az LGT saját szerzeménye: Mikor elindul a vonat címmel Demjén Ferenc Fújom a dalt című albumán jelent meg 1977-ben. A dalok angol szövegét Adamis Anna, Ambrózy István, Zákányi A. Emőke és Chris Hann írta. A nyugatnémet kiadás borítóját az Aranyalbum 1971–76 borítója alapján készítették, a svéd kiadásról viszont nincs információ. Gyűjtői körökben az album a könnyebb azonosíthatóság végett “Budapest” néven közismert. Ez az album lett az együttes későbbi EMI-lemezszerződésének alapja.

Az album dalai:
Első oldal:
1. Circus (Miénk ez a cirkusz) (Presser Gábor/Sztevanovity Dusán/Ambrózy István)
2. Lady of the Night (Álomarcú lány) (Somló Tamás/Adamis Anna)
3. Gimme Some Help! (Nem adom fel) (Presser Gábor/Sztevanovity Dusán/Chris Hann)
4. I Had Life (Veled, csak veled) (Karácsony János/Sztevanovity Dusán/Ambrózy István)
5. Traveller (Mikor elindul a vonat) (Presser Gábor/Demjén Ferenc/Ambrózy István)

Második oldal:

1. Let Me Be (Mindenféle emberek) (Presser Gábor/Sztevanovity Dusán/Chris Hann)
2. Boogie Land (Boogie a zongorán) (Somló Tamás/Sztevanovity Dusán/Zákányi A. Emőke)
3. Fed Up with All Your Fancy Phrases (Pokolba már a szép szavakkal) (Presser Gábor/Sztevanovity Dusán/Chris Hann)
4. Music Man (Mindenki) (Presser Gábor/Zákányi A. Emőke)

Most orrvérzésig ezt hallgatjuk, nagyon elandalottunk ezen a számon bitanggal:

Platthy Zsuzsa hívta fel a figyelmem erre a nagyszerű oldalra: a British Pathé az egyik legrégebbi brit médiavállalat, amelynek archívuma rengeteg kincset rejt, magyar anyag is jócskán található benne, pl. híradók, focimeccsek és amiért Zsuzsa elküldte nekem, ezen a felvételen Yehudi Menuhin beszélget magyar gyerekekkel, sőt Zsuzsa testvére énekel is Menuhinnak

http://www.britishpathe.com/record.php?id=67299

HUNGARIAN CHILDREN HEAR MENUHIN

Haj de jó…

Spencer Davis Group… a birminghami zenekarból indul Stevie Winwood, aki később megalapítja a Traffic-et, s tagja a Blind Faith-nek is…tőlük még lesz.

(via Szergej)

A Hot Chocolate 1969-ben alakult angol funky, pop, disco stílusokat vegyítő zenekar, ontották a slágereket, 1981-ben Lady Diana és Charles herceg esküvői fogadásán is játszhattak. Gyakorlatilag a jamaicai származású Errol Brown énekes kísérőzenekara voltak, aki megkapta Erzsébet királynőtől a brit birodalom érdemrendjét, elnyerte az Ivor Novello díjat is. Szóljék egyik legnagyobb slágerük:

Megjelent a Rolling Stones 1972-ben dupla albumon megjelent Exile on Main Street című egykori lemezének újrakiadása, a felújított változatra eddig nem hallott dalok kerültek, mint a Plundered My Soul, a Dancing in the Light, a Pass The Wine, s a Following the River, melyhez új szöveget is írtak.

Mióta a Varázstoronyban jártam, tiszta tudálékos tudós lettem.

Tudósrész: a Van de Graaff-féle szalaggenerátor működtetése közben a nagyobbik gömbön töltések halmozódnak fel. A kisebbik gömb le van földelve, így feszültség (potenciál-különbség) alakul ki a két gömb között, ez szikrakisülés formájában egyenlítődik ki. A feszültség értéke több százezer volt is lehet. A szikra mentén a levegő hirtelen felmelegedésével együtt járó túlnyomás által keltett hanghullám okozza a szikrát kísérő csattanó hangot.

A Van der Graaf Generator (rövidítve gyakran Van der Graaf vagy VdGG) 1967-ben alapított angol progresszív rock együttes. A zenekar legjelentősebb sikereit az 1970-es években érte el, azonban többszöri újjáalakulását követően mind a mai napig aktív.

Az együttes 1970-es évek-beli klasszikus, egészen egyedülálló hangzásvilágát alapvetően Peter Hammill különleges énekhangja és énekstílusa, valamint David Jackson elektronikusan módosított szaxofonjátéka határozta meg, amelyet erőteljes Hammond orgona és Clavinet kíséret egészített ki.

A Van der Graaf Generator klasszikus korszakának zenéjét főként a komor témák uralták. Ezzel a korabeli együttesek közül talán csak a King Crimson együttes vetekedhetett, melynek gitáros énekese, Robert Fripp vendégzenészként a zenekar két lemezén is közreműködött.

Az együttes nevét egy az elektrosztatikus töltés létrehozására szolgáló berendezésről, a Van de Graaff generátorról kapta. A név az együttes egyik alapító tagjának, Chris Judge Smith-nek az ötlete volt, a két betűeltérés pedig valószínűleg a véletlen műve. (forrás: Wikipédia)

Alvin Lee a legendás Ten Years After egykori gitárosa az I. Budapest Blues Legends Fesztivál vendége lesz szeptember 25-én a Petőfi Csarnokban, részletek a Passzio.hu-n: itt