A Krízis újra támad: ismét Egerbe látogat a hétvégén az 1988-ban Nagykátán alakult metal csapat. Az öttagú klasszikus rockbandát az év végi koncert-trilógia első állomásán 2011. november 19-én (szombaton) 20.00 órai kezdettel, a Sorompóban láthatja a közönség. Lassan véget ér az esztendő, a hideg estéken az emberek valami lélekmelegítőre vágynak. A zord időre kőkemény érzelmeket ajánlhatunk, zenében. A forró hangulatról ezúttal a Krízis együttes gondoskodik.
Négy albummal és rengeteg fellépéssel a hátuk mögött, ma is töretlenül tépik a húrokat a fiúk. Az év végi hajszában még háromszor lépnek színpadra. Elsőként itt Egerben mutatják meg, hogy milyen a metal 2011-ben. A zenekar új dalt is ígér a bulikra, nem fog csalódni, aki az előző egri koncerten is ott volt. Ismerkedjünk meg tavasszal megjelent új albumukkal!

Pesszimista asztronauták dühös jövőképe, avagy a válság hatása a tudatra

Különös dolog egy végtelen hosszú turné után a Marson landolni és feszes ritmusok kíséretében beleüvölteni a semmibe, hogy a sorsáért mindenki maga felel. A Krízis számára nincs lehetetlen, a vörös bolygón, – bár zord körülmények között – jól áll a kézben a gitár. A Nincs lehetetlen (2011) CD-ről sugárzik a világot, s az emberi viszonyokat ostorozó életérzés, hiszen az életben semmi sem az, aminek látszik, korunkban mindenki ördögöt játszik. A gonosz valóságra lövöldöző szövegeket egy-egy jól elhelyezett, ízletes gitárszóló támogatja meg. Az ötletes megoldásokkal tarkított zene keményen a szöveg alá dolgozik. Néhány perc riffjei kicsit a Metallicát és a Black Sabbathot idézik.
A kimunkált muzsika ellenére a Krízis nem a válság befejezését jött hirdetni, komor világot fest a jelenről, múltról, jövőről. A Nincs lehetetlen lemez egyik legnagyobb erénye, hogy lendületes módon reflektál a világra, megpróbálja a maga helyét kivívni a jelen zenei szcénában, ami valljuk be, szinte lehetetlen. Ám a 2011 tavaszán megjelent album hallatán rögtön kiderül, hogy a Stósz László – ének, Kovács Szabolcs – gitár, Nagy Tamás – gitár, Gyeniss György – basszusgitár, Kürti Krisztián – dob összeállítású csapat ma is a klasszikus metálzene egyik legelkötelezettebb képviselője hazánkban.
A dalokat végighallgatva kitűnik, hogy a kőkemény alkotóerő öt pesszimista asztronauta dühét sugallja. A szellemi program az egyén sorsát, (kozmikus) magárahagyottságát elemzi, a hajtóerőt, ami mögött talán az elveszett hitet a földtől távol kell keresni. Mindenesetre meglehetősen sötét korrajz a földi életről, az emberi viszonyokról, ami szinte már a marsbéli felszínhez hasonlatos. Nem is véletlen a borító kozmikus utalása, hisz a világunk a dalok tanúsága szerint élhetetlen, hazug, ezért “mennem kell, mert senki nincs aki megértene”. Az élet küzdelem, semmi sem az, aminek látszik ám a Krízis vallja, hogy csak rajtad áll, hogy mivé lesz az életed. Az ember senki másra nem számíthat. A lemez harmadik száma már egy “Álom”, méghozzá a hazai rocktörténelem kiaknázatlan területéről bátran merítve. Az Edda szám a koncerteken is nagy kedvenc, ügyesen átszabott nóta.
A kézbe vehető CD formátum kapcsán mindenképpen meg kell említeni a lemezborítót. Manapság, a meglehetősen körülményes lemezkiadási helyzetben dicséretes, hogy a borítóra is adnak a zenekarok. Kétségtelen, hogy nem mindegy milyen csomagolásban kerül a fogyasztó kezébe a zene. A Krízis ebben nagyon jól áll, megkapó az űrben lebegő szkafander sisakján tükröződő vörös bolygó érzete. A srácok űrruhában feszítenek, és a szellemes asztronauták számára a dalok szövege is nagyon fontos, hiszen ezeket is tartalmazza a füzet, nagyon kellemes dizájnnal.
A Krízis honlapja szerint a közel 25 éves rock-metál zenekar 2006-os újjáalakulásával egy ütőképes, stabil felállás jött létre – amit az új lemez mindenképpen igazol. A Krízis egyike a nyolcvanas években elindult metál hagyomány folytatóinak, ugyanakkor a jelenre és előre is tekint. Az alapító, énekes frontember Stósz László a nehézségek ellenére töretlen hittel kormányozta zenekarát az elmúlt két évtizedben.

A fájl-letöltések korában, az internetes őrületben az is lehet, hogy az utolsó lemezek egyikét tartom a kezemben. Már a baráti körök tagjai is kezdenek leszokni arról, hogy elkészült albumuk egy példányát jó minőségű CD formájában kulturált megjelenéssel a kezembe adják. A CD immár kezd kimenni a divatból, ami a letöltésekkel, üzleti koncepcióval, a megváltozott technikával magyarázható. Na de azért laptopon közel sem olyan jó zenét hallgatni mint egy hi-fi cuccon. Maga a zene is olyan, ami szétfeszíti az elektronika kereteit. A Krízis is sokkal jobban szól egy jó lejátszón….