Header image alt text

Hangtárnok

Born to be Wilde

Posted by Trinity on 2011. szeptember 04. vasárnap
Posted in idézetek  | Címkék:, , , | 2 Hozzászólás

A zene a művészet legtökéletesebb típusa. A zene sohasem fedi fel legvégső titkát. Így értjük meg a korlátozás értékét a művészetben. A szobrász könnyen lemond a színről, a festő a való méretről. Ezzel a lemondással elkerülhetik a valóságnak nagyon is érthető visszaadását, a csupasz utánzást és a gondolatoknak túlságosan érthető, értelemhez szóló ábrázolását. Éppen tökéletlensége által éri el a művészet a tökéletes szépséget. (Oscar Wilde)

Slash nap

Posted by Trinity on 2011. augusztus 26. péntek
Posted in Évforduló, jeles napokidézetekSlash  | Címkék:, , | 2 Hozzászólás

Nem az számít, hogy mennyire vagy jó gitáros hanem, hogy mennyire vagy király!” (Slash)

Slash Day.

Még tavaly nyilvánították Hollywoodban augusztus 26-át Slash nappá. Ünnepeljük mi is méltón :-)

“Ha lehetne egyetlen kívánságom azt kérném, hogy folyamatosan legyen Marlboro-m.” (Slash)

És akkor honorít:

“Ebben a világban, amelyet, persze, nem ő teremtett, úgy közlekedik, mintha ő csinálta volna. Félig ember, félig vadállat. Nem is tudom miféle lény. Egy kicsit lökött, egy kicsit be van gerjedve, és úgy hívják: Slash!”

Milliószor meg tudom hallgatni és egyszerűen elgyöngül tőle a lábam:

Dressed to KISS

Posted by on 2011. augusztus 14. vasárnap
Posted in idézetekKönyv  | Címkék:, , , , , , , , , | 2 Hozzászólás

Ki ne ismerné Gene Simmons vagy Paul Stanley nevét? Na jó, azért nem minden egyes élő embernek fog A Démon és A Csillaggyermek eszébe jutni. De ha azt mondom KISS, akkor mindenkinek gondolkozás nélkül a négy kifestett arcú rock zenész fog bevillanni. Még annak is, aki nem szereti. A 38 éve fennálló banda történetét leíró könyvet, azaz a Szántai Zsolt-Váry Zoltán páros könyvét szeretném most bemutatni.

Csodálkoztam, hogy a remek könyveket megjelentető Cartaphilus kiadó még nem adott ki KISS-es könyvet. Megláttam a könyvesboltban ezt a mindössze 205 oldalas kis könyvet, egyből tudtam hogy meg kell vennem. Nem követtem el hibát, hisz egy jó könyvhöz sikerült hozzájutnom, ami azt hiszem magyarul és magyar szerzőktől az egyetlen Kiss könyv.

A könyvet, mint már említettem Szántai Zsolt és Váry Zoltán írták, az utóbbi Magyarország és talán a Világ legjobb KISS tribute bandájában, a KISS Forever Band-nek a frontembere. (A könyvben szó esik a tribute banda történetéről is.) A könyv a STB Kiadónál jelent meg, csupán egy puha borító védi a lapokat, bár a „DRESSED TO KISS” feliratot kidomborodva helyezték el, ami szerintem nagyon ötletes. A könyv teljes címe: Dressed to KISS : a „Csók”-tól a „Hangrobbanás”-ig : a Démon, a Csillaggyermek, az Űrpilóta, a Macskaember, meg a többiek.

A könyv előszavában Váry Zoltán ír a Kisshez fűződő kapcsolatáról, majd a zenekar történetét ismerjük meg korszakokra bontva, a banda történetén kívül az oldalakat idézetek színesítik, mind a zenekar tagjaitól: “Nem tudok kottát olvasni, azt viszont bárkinek megtanítom, hogyan tudja füstöltetni a gitárját” – írja Ace Frehley, mind híres zenészektől a Kissről, mint Ozzy, Lenny Kravitz, Brian May, Ian Gillan, John Paul Jones: “A Kiss óriási show-t csinál ezekkel a sminkekkel. A Kiss koncertek események…az emberek azért járnak Kiss koncertre, hogy jól érezzék magukat”.

Visszatérve, ha a történetben egy lemez kiadásához érünk, le van írva az album számlistája, persze a könyv vége felé lapozva egyben megtaláljuk a KISS-discography-t. Ha ez nem lenne elég, a könyv legvégén van egy zenei függelék, mely a rock and roll történetét írja le pár oldalban Blues, rock, glam rock címmel.

Nekem nagyon tetszett a könyv, főleg, hogy másfél éve KISS-rajongó vagyok, jó volt részleteket is megtudni a banda történetéről, bár szívesen vennék egy sokkal részletesebb életrajzot is ekkora legendáról. Elbúcsúzásnak küldeném mindenkinek azt a számot, amely megszerettette velem a maszkos fickókat: „You gotta lose your mind in Detroit Rock City!”

Bob Dylan 70

Posted by Trinity on 2011. május 24. kedd
Posted in Az olvasóink ajánljákÉvforduló, jeles napokidézetek  | Címkék:, , , | 6 Hozzászólás

Hihetetlen, de Bob Dylan épp ma ünnepli 70. születésnapját. Isten éltesse! Szeretnék nektek ajánlani pár dokumentumot gyűjteményünkből: Bob Dylan: Krónikák : első kötet (Bp : Park Könyvkiadó, 2005), mely Dylan gondolatainak, érzéseinek szenvedélyes, szellemes, költői tükre, aztán a Cartaphilus Kiadó Legendák élve vagy halva sorozatában megjelent Bob Dylan interjúk (szerk.  Jonathan Cott, 2009), amiben olvashatjuk:  “A dalok arról szóltak, amit éreztem és láttam. Soha nem folyt bele például az, amit ütemesen kiokádtam, a hányás nem romantikus. Azt gondoltam, hogy a daloknak romantikusnak kell lenniük. És nem akartam semmi olyat se énekelni, ami túl általános. Az általános dolgokból hiányzik az időérzet. Semelyikünknek sincs időérzéke; ez egy dimenziós probléma. Konkrét és kézzelfogható bárki tud lenni, az mindig könnyen ment. A világ vezetői a könnyebb utat választják. Nem arról van szó, hogy olyan nehéz volna általánosnak és kevésbé kézzelfoghatónak lenni; inkább arról, hogy nincs semmi olyan a világon, amivel kapcsolatban konkrétnak és kézzelfoghatónak kéne lenni. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a régebbi dalaim nem szóltak semmiről. Az újabbak ugyanerről a semmiről szólnak, csak valami nagyobb dolognak a részeként tekintve, amit hívhatunk esetleg úgy, hogy sehol. De ez mind nagyon erőltetett. Mindenesetre én tudom, hogy kábé miről szólnak a dalaim. Kábé?
Hát valamelyik kábé négy perc; valamelyik öt, de, ha hiszi, ha nem, van kábé tizenegy perces is.”

Filmek közül érdemes kikölcsönözni Martin Scorsese dokumentumfilmjét, A Bob Dylan-dossziét (No Directon Home), lemezek közül ma vigyünk el egy válogatást, amelyen rajta van a Knockin’ on Heaven’s Door c. dal amit úgy szeretek. Szóljék most a The Band zenekar búcsúkoncertjéről készült filmből (The Last Waltz) a zárószám:

(via hazatérő)

Blues a pokolban

Posted by Trinity on 2010. október 20. szerda
Posted in Az olvasóink ajánljákbluesidézetek  | 1 hozzászóls

sbkata bukkant a a Molyon erre a gyöngyszemre egy_ember tollából, aki egy nagyszerű zenei könyvújdonságból idéz, Kerékgyártó György – Szűcs József: Nagyon komoly zenei kalauza letehetetlen lesz:

A blueszenész meghal, és úgy gondolja, mielőtt fölkerül a Mennyországba, szétnéz a Pokolban. Maga Lucifer fogadja és elvezeti egy terembe, ahol rengeteg híres blueszenész muzsikál együtt.
– Ha nálunk marad, ezekkel a nagyságokkal zenélhet együtt.
– Ez nagyon jól hangzik, de akkor miért ez a Pokol?
– Mert tilos szólózni. :-)

Mintha az ördög bújt volna a fejembe és az ujjaimba. Ha előbb meg nem bolondulok, művész lesz belőlem.” (Liszt Ferenc leveléből)

Lisztománia…nem, nem az Edda számról van szó, se nem a francia Phoenix számáról, nem is Ken Russel filmje.

Ezzel a rocksztárra hasonlító plakáttal elkezdődött a felvezetése a Liszt Ferenc (1811-1886) születésének 200. évfordulója tiszteletére megrendezendő Lisztomania 2011 elnevezésű rendezvénysorozatnak, részletek a Fidelion: itt. A Doborjánban (Raiding) született világjáró zongoravirtuózt és zeneszerzőt hisztérikus rajongás kísérte, a romantika korának egyik kulcsfigurája volt, egész Európát lázba hozta, a nők a lábai előtt hevertek, s a kritikusok, művészek is elismerően szóltak róla. Clara Wieck zongoraművész, Schumann későbbi felesége így írt róla: “Őt nem hasonlíthatjuk össze más művésszel – ő egyedüli a maga nemében. Rémületet és csodálatot kelt s emellett végtelenül szeretetre méltó. Szenvedélye nem ismer határt…Nagyszabású szellem. Elmondhatjuk róla, hogy a művészete egy az életével…”

A programsorozat honlapja: http://www.lisztomania.at

Talán húsz ember sincs…

Posted by Trinity on 2010. május 24. hétfő
Posted in idézetekvidámság  | Címkék:, , | Még nincs hozzászólás, légy te az első!

Amerikaiak… :-)

Chicagoban egy külföldi zenekar hangversenyzett. Beethoven-műveket adott elő. Hangverseny után bankett. Az ünnepi szónok elkezdte beszédét:

“Ladies and gentlemen! Valamennyien hatása alatt állunk Beethovennek (angolosan így ejtette: Bíszófn). Chicago, ami a sertéshízlalást és bőrgyártást illeti, egyedül áll a világon. De úgy hiszem, nem túlozok, ha azt állítom, hogy városunkban talán húsz ember sincs, aki ilyen szimfóniát tudna komponálni…” (Közli az újság 1936. június 23-i számában)

(forrás: Ráth-Végh István: Az emberi butaság, Bp : Gondolat, 1962)