A múlt héten indítottuk el sorozatunkat Nicolas, a francia Mediamus blog szerkesztőjének ötletéből, hogy különböző zenei műfajokban ismertessük meg és népszerűsítsük egymás zenéjét. Az első rész a kortárs rockzenével foglalkozott: a 3+5 francia rockzenekar és a 3+5 magyar rockzenekar. Következzék a második rész, a progresszív rockzene:
1. Ange
Az Ange egy progresszív rock zenekar Nicolas szűkebb hazájából, a Kelet-Franciaországi Franche-Comté tartományból, melyet 1969-ben alapítottak a Décamps testvérek (Francis és Christian). Kezdetben nagy hatással volt rájuk a Genesis, a King Crimson és a belga énekes-dalszerző Jacques Brel zenéje, zenéjük nagyon színpadias és lírai. Nem kétséges, hogy Ange a legnépszerűbb és leghíresebb francia progresszív rock zenekar. Karizmatikus énekesük, Christian Décamps és a zenekar több generációt lenyűgöz évtizedek óta.

Honlap: angemusic.free.fr
Ajánlott albumok:
Le Cimetière des Arlequins (1973)
Au-delà du délire (1974)
Émile Jacotey (1975)
Par les fils de Mandrin (1976)
2. Magma
A Magmát Párizsban alapította 1969-ben Christian Vander dobos, aki klasszikus zenei képzést kapott (mélyen lenyűgözte Sztravinszkij Tavaszi áldozata, Orff Carmina Buranája és John Coltrane). A Magma zenéje a rock, modern jazz, klasszikus zene és a kórushangzás egyfajta elegye, misztikus trance ihlette képzeletbeli pogány folklór. Vander kitalált egy fiktív “német-szláv” nyelvet, az ún. Kobaïan-t, amelyen a legtöbb dalszöveget éneklik. Számos megbecsült jazz-zenész is a Magma tagja: Simon Goubert, François Laizeau, Yochk’o Seffer, Didier Lockwood, Jannick Top.

Honlap: www.seventhrecords.com
Ajánlott albumok:
Mekanik Destruktiw Kommandoh (1973)
Kohntarkosz (1974)
3. Gong
A Gong francia-brit progresszív/pszichedelikus rockzenekar, melyet az ausztrál zenész Daevid Allen alapított, aki a Soft Machine társ-alapítója is egyben. Egy európai turné után nem tért vissza Angliába, Franciaországban maradt és 1967-ben megalapította a zenekart Gilli Smyth, Steve Hillage, Pierre Moerlen és Didier Malherbe társaságában. Zenéjük a pszichedelikus rock és fúziós jazz keveréke. A Gong talán a legismertebb francia progresszív rockzenekar külföldön, melyhez hozzájárul a minőségi zene és a fél tagság angolszász állampolgársága is.

Honlap: www.planetgong.co.uk
Ajánlott albumok:
Camembert Electrique (1971)
Angel’s Egg (Radio Gnome Invisible, Vol. 2) (1973)
4. Heldon
A Heldon nevű progresszív rock zenekart 1974-ben alapította a gitáros Richard Pinhas. A zenekar nevét Norman Spinrad regénye ihlette. Richard Pinhas szakdolgozatát Gilles Deleuze filozófusról írta, aki szintén szenvedélyes sci-fi rajongó volt. Érthető, hogy zenéjüket a sci-fi és filozófia inspirálja, olyanok hangja és gondolatai is megjelennek, mint Gilles Deleuze, Norman Spinrad, Maurice G. Dantec (a lentebbi videóban pl. Gilles Deleuze hangját hallhatjuk). Zenéjükre nagy hatással volt még Robert Fripp, King Crimson, Philip Glass és Brian Eno.

Honlap: www.richard-pinhas.com
Ajánlott albumok:
Électronique Guerilla (1974)
Richard Pinhas : East West (1980)
Albert Marcoeur egy bekategorizálhatatlan énekes, nem feltétlenül sorolható a progresszív rockhoz. Ugyanakkor őt nevezik a francia Frank Zappának. Klasszikus zenei képzést kapott, a konzervatóriumban klarinétozni tanult. Zenéjében keveredik a jazz, avantgard rock és klasszikus zene, dalszövegei nagyon szürrealisták és abszurd humorral átitatottak.

Honlap: www.marcoeur.com
MySpace: www.myspace.com/marcoeur
Ajánlott albumok:
Albert Marcoeur (1974)
Sports et percussions (1994)
m, a, r et cœur, comme cœur (1998)
További francia progresszív rockzenekarok: itt
Jómagam a Facebook nagyszerű magyar Progressive Rock csoportjában tettem fel a kérdésemet, hogy egy külföldinek melyik 5 magyar progresszív zenekart ajánlhatnánk, a két legjobb album és a videó kiválasztásánál pedig Judit és férje, valamint kedves olvasónk, hazatérő volt nagy segítségemre, köszönöm mindannyiuknak. Íme az eredmény, az 5+1 magyar progresszív rockzenekar, amit ismerniük kell:
5 + 1 groupes de rock progressif hongrois : les recommandations d’Hangtárnok #2









Szorgalmasan végig hallgattam a francia ajánlatokat, de én inkább mókásnak és alternatív zenének éreztem őket. A magyar zenék közül nálam a Solaris, a Nézz rám (East) és a Gőzhajó (Mini) vitte a pálmát, de jó volt újra hallgatni őket! Azért egy kicsit hiányoltam a végéről a Barbaro együttest, ezért küldök tőlük egy számot, a címe: Tűpárna a szívem:
http://www.youtube.com/watch?v=5OQPw-adkig&feature=related
Sokszor eszembe jut a Lennon idézet, amely megfordítva is igaz: az angol rock olyan, mint a francia bor.
húú, tényleg, a Barbarot még oda kellett volna írni, kiment a fejemből.