A tavalyi bajai könyvtáros vándorgyűlés szép emlékei után jókedvűen indultunk az útra a 43. MKE Vándorgyűlésre, Pécsre, bár sikerült megint kifogni az év legforróbb napjait. Igazgatónőnk nagy hangsúlyt fektet a szakmai utakra, kapcsolatépítésekre, így könyvtárunk a gyöngyösi és hatvani kollégákkal együtt 28 fővel indult útnak a légkondis busszal. 1 körül értünk oda, majd becsekkoltunk a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont új épületében.

Mit gondoltok, mennyi az esélye annak, hogy él még Magyarországon egy Zsoldos Marianna nevű könyvtáros? Tudom, hogy nincs párom a világon, de druszám, aki Pécsett könyvtáros, már várt a regisztrációnál. Jó érzés volt, végtelenül szimpatikus ember. Elfoglaltuk a remek szállásunkat a kollégiumban, majd a nyitó plenáris ülésre átballagtunk a monumentális Kodály Központba. A plenáris ülésről a MeetOFF-on olvashattok: itt. Nagyon tetszett, hogy olyan közel volt minden, az előadásokat pedig online is közvetítették, a vándorgyűlés videoblogján pedig utólag is megtekinthetjük a napi összefoglalókat (második nap). Tépelődtem, hogy az esti koncertre menjünk a Kodály Központba, vagy a FITT kocsmába. Az utóbbi mellett döntöttünk, amit nem is bántunk meg, fantasztikus ötlet volt ezen a meleg estén egy kellemes kiskocsmában a könyvtárosok és kiadók csörtéjét hallgatni az ekönyvekről és a digitalizálásról, a KonferenciaKlogon olvashatjátok Habók Lilla percről-percre beszámolóját: itt.

Este sétálgattunk a városban, felderítettünk néhány ajánlott helyet, pl. a Korhelyt, ahol isteni csülkös sztrapacskát ettem

Másnap reggel a koliban a szomszéd szobában kollégáim szervírozták a finom reggelit, majd kezdődött a reggeli plenáris ülés, utána a szekcióülések, végül 5-kor a záró plenáris ülés (a plenárisokról a MeetOFF-on: itt). Sikerült a hagyományoknak megfelelően Mesivel, kecskeméti csoporttársammal fotózkodni:

Az MKE Zenei Könyvtárosok Szervezete szekcióülésének a Tudásközpont 4. emeleti Zenei gyűjteménye adott otthont, témája pedig a vándorgyűlés tematikájához igazodva: Tanulás, tudás, műveltség – Könyvtárosok a jövő szolgálatában, avagy: Mit tehetünk a jövő zenei közönségéért? az alábbi előadásokban: Szabó Ferencné: Zene és műveltség a változások tükrében – ahogy a zenei könyvtáros látja címmel mutatta be a gyűjteményt és szubjektív élményeit a zenét szeretők megtartására, igényeik kielégítésére, majd Uzsalyné Pécsi Rita, zenepedagógus, a neveléstudományok doktora: Automatikus-e a zene befogadása? – Mit tehetünk érte? című előadása következett, Varga Károly zenepedagógus, karnagy, zenei szerkesztő: Játék – élmény – motiváció: utak és lehetőségek a zenei ismeretszerzésben címmel foglalta össze tapasztalatait, végezetül Dinnyés József daltulajdonos előadása élő zene nélkül: Irodalom. Zeneirodalom. Zene és irodalom címmel. A szekcióülés kellemes hangulatát rögtön megadta Szabó Anikó, aki mint megtudtuk Anikó lánya, csodaszép dalokat hallhattunk tőle gitárkísérettel.

A Csorba Győző Megyei-Városi Könyvtár Zenei Gyűjteményének vezetője Szabó Ferencné köszöntötte a résztvevőket, majd bemutatta kollégáit. Jó humorral, szeretettel beszélt a gyűjtemény tudásközpontban való elhelyezkedéséről, s elárulta, bár a tervrajzon szerepelt a zongora, a valóságban még nem kapták meg.

Bemutatta a kölcsönző-tájékoztató övezetet, az RFID kölcsönzést, az internetezési lehetőséget, belakták a helyet, az olvasók is szeretik, őrzik a bakelitlemezeket, de külön polcot állítottak fel a könnyűzenei CD újdonságoknak is. A zenei részleg úgymond elkanyarodik, ekkor lehet fogalmunk az állomány nagyságáról, itt találhatók a zenei könyvek, a belső oldalon pedig a CD-k. Mintegy 60.000 darabos a gyűjtemény: ebből 13.000 kotta, 8.000 kórusmű lapkotta, 10.000 CD, 3.000 hangkazetta, 16.000 bakelitlemez, 500 zenei videokazetta, 200 zenei DVD,  10.000 kötet zenei könyv, 22 féle zenei folyóirat.

Az állomány főleg szabadpolcokon, illetve tömör raktárban helyezkedik el. 32 lehallgatóhely szolgálja a használókat, a zeneszobában helyezték el a muzeális értékű Tiszay Andor gyűjteményt, mely 78-as, 33-as és 45-ös fordulatszámú hanglemezeken klasszikus, jazz, szórakoztató és egzotikus népzenei felvételeket is tartalmaz. A Tiszay Andor szoba alkalmas kamarahangversenyek tartására, kutatásra, vagy épp oktatásra is.

Anikó ezek után a zene és műveltség kapcsolatáról, a zene megszerettetésének folyamatában a zenei könyvtáros szerepéről beszélt. A zene sokszor mindenhonnan kilóg, vagy túl komoly, vagy túl komolytalan, de négy olvasói kérés példáját hozva illusztrálta, hogy egy zenei könyvtárosnak miért nincs olyan, hogy semmi sem lehet túl komoly vagy túl komolytalan. Egy hallgató az anglisztika tanszékről a 20. század második felei skót könnyűzenéből írt angol nyelven dolgozatot, ehhez keresett irodalmat, s megkapta, egy kedves idős bácsi madárhangot keresett, mert kapott egy madarat, ám de néma volt a madár, meg akarná tanítani “beszélni”, a zenei könyvtárosok összeszedték a madárhangokat neki, egy zeneakadémista Liszt Ferenc egyik karművének többféle kottakiadását kereste szombat délután, mert versenyre jelentkezett, megkapta és szép helyezést el a versenyen, egy alsó tagozatos kislány hallás után megtanult több slágert egy tévés tehetségkutatóból, szerette volna megtudni tiszta-e hangja, előadta a zenei könyvtárosoknak teljes koreográfiával, akik hálás közönség voltak. Megemlítette egyik régi, kerekesszékes olvasójukat, aki havonta egyszer jön félnapig, s aki nagyon szeret beszélgetni a zenei könyvtárosokkal, mert velük jól lehet. Mi is a legnagyobb hiánycikk manapság? Az odafigyelő beszélgetés. S ezek csak kiragadott szeletei a zenei könyvtáros munkájának.

Ezután Anikó a 30 éve nyílt zenei részleg történetét foglalta össze és szeretettel beszélt a kedves emlékekről, olvasókról, és a SWOT analízis mintájára az erősségeket és gyengeségeket foglalta össze. Elérve a mai helyzethez az állomány összetételéről beszélt, ritka hangfelvételek mutatott be, rendezvényeikről fotókat vetített, befejezésül pedig egy gramofonfelvételt hallgattunk meg.

Loholtam ezután tovább, végül úgy döntöttem, nem aggódom a többi szekció lekésett előadásai miatt (kollégáim mondták, hogy Tóth Máté személy szerint megemlített), hanem ebéd közben váltottuk meg a könyvtárügyet. A záró plenáris ülésen oklevelet kaptak az MKE évkönyvének munkálataiban résztvevők, így az MKE Heves Megyei Szervezetének vezetője Guszmanné Nagy Ágnes, és a megbonthatatlan Szeged-Eger könyvtáros barátság élő példája Oros Sándor is, gratulálunk, bár örök fájdalom marad a számára, hogy a nevét rosszul írták. Kihirdették, hogy a jövő évi vándorgyűlés Győrben lesz. Meglátogattuk ezután a könyvtárbuszt, négyezer kötet új könyv, folyóirat, audiovizuális eszközök, internet érkezik meghatározott menetrend szerint a falvakba, nagyon jól néz ki, nem is bírtunk kihagyni egy plankingot, Csobán Lászlótól megtudtuk mennyire élvezi munkáját, amit csöppet sem csodálok, hálásak a használók, s olyan jó érzésem volt a busz belsejében.

A baráti találkozó a tudásközpont parkolójában volt egy sátorban, viharos széllel, de csoda jó falatokkal, szuper zenekarral, mindent tudtak, kivéve a Kétforintos dalt, amit a gazdasági igazgatónknak szerettek volna kollégáim küldeni

Másnap Kati vezetésével felkerestük, megcsodáltuk Pécs jó néhány nevezetességét, majd egy kiadós tettyei ebéd után indulás haza. Gratulálunk a pécsi szervezőknek, minden simán, gördülékenyen zajlott, a helyszín, a szállás, a programok is kifogástalanok voltak. Köszönet könyvtárunknak, hogy eljöhettünk. Én a vándorgyűléseken a szakmai rész mellett, ami vagy nyújt új ismereteket, vagy nem, azt szeretem, hogy személyesen találkozhatok virtuális és valódi kollégákkal, barátokkal. Jövőre Győrben találkozunk (alig várom, hogy lássam HSD birodalmát)!

Fotók: itt