A Mester köztudottan csodálta Paganinit, de ugyanúgy hatással volt rá Chopin is, ez tetten érhető Consolations (Vigasztalások) c. hat darabból álló zongoraciklusában is, amelynek alcíme Hat költői gondolat. Az irodalmi ihletet valószínűleg a francia romantikus költő, kritikus Charles Augustin de Sainte-Beuve (1804–1869) Joseph Delorme álnéven kiadott kötete adta. Kedvencem a harmadik darab, vigasztaljon most ez minket:
Igazi “miből lesz a cserebogár?!” sztorinak fogható fel a békásmegyeri DSP története. Két raprajongó, akik rengeteg hip-hop beszívása után maguk is a zenekészítés felé fordultak a kétezres évek elején, és felvettek egy számot, amire ráraktak egy Digital Signal Processing effektet. Bom és Dipa ennek hatására DSP Bradaznak nevezte el a frissen alakult duót. Noha azt a számot – széles mosolyok melletti gondossággal – elnyelte a Windows könyvtárszerkezete azóta, végeredményében mégis elindított egy pályát, ami néhány évvel később, immáron Dj Geryssonnal kiegészülve és a Bradazt elhagyva, egy hazai underground zenei színtéren kiemelkedően sikeresnek tekinthető. Voltak már a hiphop.hu szerint az év rapcsapata 2008-ban, ugyanekkor övék lett az év raplemeze is a Társadalomklinikával. A srácok készítették 2010-ben az év számát az Egyszer Fent, Egyszer Lenttel:
Nyertek több közönségdíjat, sokat játszotta a Lakótelep című dalukat az MR2-Petőfi rádió, valamint készített róluk riportfilmet több lokális és országos tévécsatorna is. Eközben belekóstoltak más stílusokba is, készítettek például numetal számot a Stopyt zenekarral, valamint újabb kísérleti zenék körvonalazódnak azóta is, így többek közt egy közreműködés az ország egyik legismertebb dubstep dj-jével. Idén márciusban jelent meg a második nagylemezük Elmezaj címmel. Dipa, Bom és Gerysson pozitív tartalommal töltötte meg a sokszor és sokak által lesajnált “telepi” kifejezést. A Bloose Broavaz kiadó címkéje alatt tevékenykedő csapat azt tekinti a legnagyobb eredményének, hogy zenéjükkel büszkévé tettek, és tesznek sok embert Békásmegyeren. A lakótelep szerintük egy kimeríthetetlen ihletforrás, annyi izgalmas jelenség és karakter található meg rajta. Mindezek az ország minden szegletében megtalálhatóak, lévén több millióan élnek ezekben a tömbökben, az ábrázolásuk és reprezentációjuk azonban mindeddig elmaradt. Több helyről tapasztalt már visszacsatolást a DSP, hogy olyanok is hallgatják őket, akik nem szeretik a rapzenét. Ennek oka az lehet, hogy a dalaik nagyrészéhez mindenki számára hozzáképzelhető az a hétköznapi élethelyzet, amikor megfogant a gondolatuk.
Életközeli történetek, rímekbe csomagolva két húszas évei közepén járó srác mikrofonjából. Nem gazdagok, de nem is végtelenül csórók, és nem akarnak másnak, vagy többnek látszani annál, amik. Nem hadonásznak fegyverekkel, nem folytatnak élet-halál harcot egy üveg kannás borért, és nem is gengszterkednek – ilyen sorok a szövegeik közt sem köszönnek vissza. Helyettük igyekeznek rímekbe fogalmazni azokat a gondolatokat és történéseket, amiket ők is, és a hallgatók is megélnek a hétköznapokban. Legyen az hajnali munkába menetel, meló alatti stresszhelyzet és az onnét való kései hazaesés, egy görbe péntek este és egy megbénult másnap, a közéleti viszonyokon való frusztrált idegeskedés vagy a klasszikus “honnan hova tartok” merengés, a DSP minden helyzetre betárazott pár rímet.
“Adj pár percet, hogy elmondjam, mit jelent nekünk a beton
Ahol élünk, ahol halunk, járdák, utcák, utak, peron
Amit naponta koptatunk, a földünk, a múltunk
A város, a telep, az életről mindent itt tanultunk” – Dipa
Valódi unplugged koncertben volt része a Jaffa közönségének péntek este. Az akusztikus bulit hirtelen áramkimaradás szakította meg, ám ez az előadókat nem akadályozta abban, hogy befejezzék műsorukat.
A szeszélyes nyári időjárásnak köszönhetően hétvégére érkezett meg a csapadék, ami a tomboló nyári szenvedélyeket is lehűtötte kissé. A Jaffa romkocsmában Vigh Évi koncertjére behúzódott eltérő stílusú és érdeklődésű közönség, egy ideig meghitt félhomályban élvezhette nemcsak az esőt idéző dalokat.
A program vége felé, viharos lendülettel távozott az elektromos áram a vezetékekből, nem kis izgalmat okozva ezzel a szórakozóhely személyzetének és a vendégeknek.
A rock and roll viszont nem fogyott el, hiszen a zene örök, és a zenészek hangosítás nélkül folytatták a Jefferson Airplane klasszikusát. Az unplugged buli ekkor nyerte el igazi jelentőségét, hiszen a hallgatóság nagy tetszésére valódi hangján szólalt meg az ének és a gitár. A különleges orgánummal bíró énekesnő hangja betöltötte a teret és a szíveket.
A nem éppen pillanatnyi ideig tartó áramkimaradás az egész utcát érintette. A szórakozóhelyen csak a vészlámpa és Amy Winehouse gyertyái fénylettek. A péntek esti esős, zenés produkció a Mercedes Benz-zel teljesedett ki.
Londoni otthonában holtan találták ma az utánozhatatlan hangú énekesnőt, Amy Winehouse-t, a halál oka egyelőre ismeretlen, sokat olvastunk drogproblémáiról, de azért döbbenet, 27 éves múlt. Nagyon szerettem, hiányozni fog csodás hangja.
Tegnap nekem, ma pedig drága szerelmemnek van a szülinapja, ez nem lehet véletlen, az ég is egymásnak teremtett, szerintem
Kislányomtól kaptam ezt a fotót szülinapomra:
Tudom, hogy volt már ez a szám, de nagyon gyönyörködtet. Isten éltessen drága Slash!
Álmodom az álmaimat,
Élem az életem,
Bízom, és azt hiszem,
A holnap új csodát hoz még,
Álmodom az álmaimat,
Minden út mögöttem,
Mindent mit elviszek,
Bennem él most és mindörökké…