Hangtárnok

Szeretem a farmert, nem tudtam, hogy zenélni is képes, Andrew Huang megmutatja, hogy de igen:

(from Doobybrain.com via Bits and Pieces)

A Zenei hálózatokon olvassuk: “Nagy örömmel jelentjük, hogy immár letölthető a Zenei hálózatok kötet teljes tartalma: teljesen ingyen, mindössze egy megosztást kérünk cserébe! A letöltősite-ot, amelynek segítségével sok-sok platformon el tudjátok mondani a remek hírt barátaitoknak, a Mito készítette pro bono a Zenei hálózatok számára. A zeneihalozatok.hu-n mától letölthetitek a kötet összes cikkének bármelyikét, vagy éppen egyben az egész könyvet, és ezt megoszthatjátok a Facebookon, iWiW-en, Twitteren, esetleg emailen keresztül. Ha pedig élőben is szeretnéd látni a könyv közreműködőit, akkor gyere el a június 7-én 18 órától kezdődő könyvbemutatónkra a Kossuth Klubba. További online hírekért, fejleményekért, zenei hálózatokért pedig gyere a Facebook- vagy a Twitter-oldalunkra!”

T-Bone Walker, az első blueszenész, aki elektromos gitáron játszott, s ezzel a szerzeményével született meg a rhythm and blues, ezen a felvételen az Allman Brothers és Eric Clapton nyomják:

(via hazatérő)

Barkóczi Noémi és az X-Menz Idiotronic zenéjét vadonatúj helyszínen élvezhette a közönség szombaton este Egerben. A hétvégi zenés őrületnek városunk első romkocsmája, a Jaffa CoolTour Club adott otthont.

Az elmúlt hetekben nyílt meg meglehetősen retrós elnevezésű, éjszakai titkos találkákra is kiválóan alkalmas szórakozóhely a Jaffa, melyről azt rebesgetik, hogy Észak-Magyarország első romkocsmája.
A Vörösmarty utca egyik elhagyatottnak és külvárosinak tűnő udvarában tehát felfedezésre vár a bár, ahová ezúttal zenével csábították a közönséget. A látogatók között volt is mindenféle korú és hajviseletű, a szeánsz hangulata mindenesetre összeboronálta a lelkeket.
A Jaffában a földszint a sörbarátoké, az emeleten viszont koktélokkal és zenével bombázzák a száraztorkú híveket.
Akiknek a ferde íróasztallapú, ősrégi iskolapadokban nem jutott hely, azok a hetvenes évekbeli fotelek és dohányzóasztalok között találtak menedéket a félhomályban. A rendezők némelyek számára állólámpával és mécsesekkel tették komfortosabbá a szombat esti akusztikai élményt, amire fősulis szabadcsapatok, és a helyi művészeti élet kiválóságai nagy várakozással érkeztek.
Az este nyitó produkciója, a nemrég első lemezbemutatóján túlesett Barkóczi Noémi, egyszálgitáros dalnok volt, aki egyre otthonosabban lépked a szórakoztatóipar ingatag deszkáin. Az izgatottnak tűnő lány ezúttal jól kihangosítva hallatta nem akármilyen hangját, rögtön egy „pici emberrel” szembesítve a hallgatóságot.
Az érzelmi hatást felerősíti félhomályból alaposan megérlelt, apró gondolatok bújnak elő: én, szegény mazochista, mikor hazafelé… nem is értem miért lesz vége egyszercsak….

A dalszerző-énekesnő egyéni színfoltot jelent Eger zenei palettáján, sajátosan meghitt hangvételű produkcióiban akusztikus gitáron kíséri énekét. Nemcsak a hangjára érdemes odafigyelni, dalai, gitárjátéka is a szívek falait döngetik. Bemutatkozó EP-jét “szerda 5” címmel online jelentette meg március végén. A lemez meghallgatható és letölthető: itt

Az est második szereplője az X-Menz Idiotronic volt, akikről annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy az electrotrash-t játszó budapesti zenekart 2008-ban néhány bolondos kedvű fiatal hozta létre. Az erős képzőművészeti kötődésű csapatot Brückner János, Fillér Máté és Dr. Rácskai Csaba alkotja, Szurcsik Erikával a mikrofonnál. A Jaffában, a műsor elején a zenészek bemutatták elektronikus „ketyeréiket”, amelyek mellett szintetizátor és gitár is megszólalt az esten.
A banda egyébként az idén először megrendezett Trash Fesztivál dobogójáról érkezett. Produkciójukban techno és electro alappal, gitárral és a legkülönfélébb effektekkel, vizuális mágiával operálva varázsoltak új színeket a buliba, amelyet a Popméter folytatott, ők rögzítették ezt és ezt a videót is. S ha jól megy minden, 2 hét múlva megint koncert(ek) lesz(nek) a Jaffában (via bokt).

“Nagyra nőj gyermekem, nagyra nőj, az utad könnyű lesz, ne félj, ne félj!”

A Budapest Bár negyedik, Hoppá! című nagylemezéről a Bubamara magyarul

(via Lángoló Gitárok)

Nemrég nyílt Egerben Észak-Magyarország első romkocsmája a Jaffa CoolTour Club, még nem volt alkalmam felfedezni, de most kitűnő alkalom kínálkozik rá, mivel szombaton Barkóczi Noémi akusztikus koncertje,

utána pedig az X-Menz Idiotronic őrülete kápráztathat el,  róluk annyit olvastam, hogy “2008-ban néhány bolondos kedvű fiatal által útjára indított, electrotrash-t játszó budapesti zenekar egyenesen az idén először megrendezett Trash Fesztivál dobogójáról érkezik hozzánk, hogy bemutassák, milyen hatást is tudnak elérni az olcsó kínai gyerekhangszerek nyomkodásával. Gitárkísérettel, techno és electro alappal megbolondított fellépésük derűt okozó, színpadi jelenlétük és kisugárzásuk pedig már önmagában bulizásra ösztönző hatású.”

Nos, kíváncsi vagyok. A koncertek után Popméter DJ set. Az esemény pontos időpontja: 2011.05.28. (szombat) 21 óra, helyszín tehát: Jaffa CoolTour Club (Eger, Vörösmarty u. 25-27.). A belépés: ingyenes!

További infók és forrás a Popméteren: itt

Hihetetlen, de Bob Dylan épp ma ünnepli 70. születésnapját. Isten éltesse! Szeretnék nektek ajánlani pár dokumentumot gyűjteményünkből: Bob Dylan: Krónikák : első kötet (Bp : Park Könyvkiadó, 2005), mely Dylan gondolatainak, érzéseinek szenvedélyes, szellemes, költői tükre, aztán a Cartaphilus Kiadó Legendák élve vagy halva sorozatában megjelent Bob Dylan interjúk (szerk.  Jonathan Cott, 2009), amiben olvashatjuk:  “A dalok arról szóltak, amit éreztem és láttam. Soha nem folyt bele például az, amit ütemesen kiokádtam, a hányás nem romantikus. Azt gondoltam, hogy a daloknak romantikusnak kell lenniük. És nem akartam semmi olyat se énekelni, ami túl általános. Az általános dolgokból hiányzik az időérzet. Semelyikünknek sincs időérzéke; ez egy dimenziós probléma. Konkrét és kézzelfogható bárki tud lenni, az mindig könnyen ment. A világ vezetői a könnyebb utat választják. Nem arról van szó, hogy olyan nehéz volna általánosnak és kevésbé kézzelfoghatónak lenni; inkább arról, hogy nincs semmi olyan a világon, amivel kapcsolatban konkrétnak és kézzelfoghatónak kéne lenni. Túlzás nélkül állíthatom, hogy a régebbi dalaim nem szóltak semmiről. Az újabbak ugyanerről a semmiről szólnak, csak valami nagyobb dolognak a részeként tekintve, amit hívhatunk esetleg úgy, hogy sehol. De ez mind nagyon erőltetett. Mindenesetre én tudom, hogy kábé miről szólnak a dalaim. Kábé?
Hát valamelyik kábé négy perc; valamelyik öt, de, ha hiszi, ha nem, van kábé tizenegy perces is.”

Filmek közül érdemes kikölcsönözni Martin Scorsese dokumentumfilmjét, A Bob Dylan-dossziét (No Directon Home), lemezek közül ma vigyünk el egy válogatást, amelyen rajta van a Knockin’ on Heaven’s Door c. dal amit úgy szeretek. Szóljék most a The Band zenekar búcsúkoncertjéről készült filmből (The Last Waltz) a zárószám:

(via hazatérő)

A svéd Hortlax Férfikar érkezik városunkba 2011. június 2-án (csütörtökön) és a Szent Antal Minorita Templomban (Eger, Dobó István tér 4.) ad koncertet 19 órától. Karnagy: Folke Antonsson. A belépés ingyenes!

Minden érdeklődőt szeretettel várnak!

Most, hogy ilyen szerencsésen megúsztuk a tegnapi világvégét (bár volt egy kis mennydörgés, sőt borzalom, még az internet is elment a könyvtárban), ideje egy kis nyugalomnak, hallgassuk meg egy holland város zenéjét. A Stadsmuziek (City Music) a holland designer, Akko Goldenbeld művészeti projektje. Megalkotta a holland Eindhoven város méretarányos modelljét egy fából készült forgó hengerre, amely meghatározott kalapácsokat hoz mozgásba a zongorán, a magasabb-alacsonyabb épületek körbe és körbe más-más hangot hoznak létre, összekapcsolva a háromdimenziós valóságot a hangzásbeli élménnyel. Tetszik nekem, bár túl nagy épületeket nem láttam, kíváncsi lennék Eger zenéjére is, mit tudna a Minaret vagy a Bazilika