Zsebünkben még ott lapult a szerda esti, Bíboros-beli Pál Utcai Fiúk koncertjegy, amikor július 17-én útnak indultunk a végtelen messzeségbe: Orfűre, hogy megnézzük a 3. Fishing on Orfű fesztivált. Megérte autózni. Igaz Érdnél úgy elkavarodtunk, hogy azt hittem sosem érünk a Mecsekbe (ezúton is kérem az érdi önkormányzatot, hogy az Orfűre utazó észak-magyarországi, illetve budapesti fesztiválozók kedvéért jövőre legalább egy közlekedési táblát helyezzen el a városban, hogy könnyebb legyen az átjutás), de végül célba értünk, és már Orfű előtt letaglózott minket a táj szépsége. Legfőképp a pipacsmezők, s az egymást követő dombok ritmusa ragadta meg a tekintetünket.
A 2010-es fesztivál – melyen hat színpadon közel száz fellépőnek tombolhatott a közönség, köztük a hazai zenekarok legnagyobbjainak – a szokásos ünnepélyes tóátugrással és fesztiválnyitó szerklivel kezdődött 17-én, 15 órakor. Erről, ahogyan az első – minket érdeklő – Péterfy Bori koncertről is, lemaradtunk (Érd miatt, Érd miatt – remélem mindenki fülében ott muzsikál a négy szóhoz járó dallam , így elsőként a Pál Utcai Fiúknak tapsolhattunk. Dezsavü? Igen. És mégsem, mert míg az egri PUF koncert családias hangulatú volt, addig az orfűi inkább nagyszabású – két teljesen különböző élményben volt tehát részünk.

Koncertek még (amiket mi láttunk):
NemJuci (hatalmas energia, sok hajrázás), a 10. születésnapját ünneplő 30Y (a félmeztelen dobos miatt előttem teljesen leszerepeltek), Twist (véletlenül keveredtünk oda, de elnyerte a tetszésünket), Zuboly (hűűű…), Csík Zenekar (volt, aki tombolt, volt, aki ült, s ez a kettősség a színpadon is visszaköszönt).

Kispál és a Borz (az egyik utolsó Kispál koncert, hatalmas tömeg, fénytechnika, legjobb szám (nekem): Még egyszer, s kiderült, hogy Kispál András új zenekarának neve már biztosan a Velőrózsák lesz), Kafkaz (kellemes meglepetés, unplugged), Rutkai Bori és a Specko Jedno (eszméletlen zene, kevésbé jó szöveg, Bori = energiabomba, végigtáncolta a koncertet, és számomra különleges volt, hogy nem átkötő szövegek, hanem átkötő dalok voltak a számok között), Budapest Bár (komment: lásd. Csík Zenekar , Biorobot (a Péterfy-féle Szembogárt háromszor is meghallgathattunk, a többi szám… nekünk nem annyira), PASO (nálam vitte a pálmát, a három nap legjobb koncertje volt), Kiscsillag (őrült nagy tömeg, Rátgéber kétszer is a színpadon, ami, nos…, ahogy Lovasi fogalmazott “sokkoló volt”).

Off programok:
Fröccs(kul)túra Líviusszal, horgászverseny, póker, sportpálya, és még sorolhatnám, mi azonban a saját utunkat jártuk. A fesztivál idejére kitelepült a kempingbe a pécsi VeloSophie biciklikölcsönző, így az egyik nap körbebicikliztük a tavat:

Láttunk madárijesztő kiállítást, és isteni gyümölcsös lepényt ettünk a Kemencés Háznál. A másik nap pedig elmentünk Abaligetre, ahol egy pici cseppkőbarlangot, és egy denevérmúzeumot néztünk meg, és ellátogattunk még a Terekes nevű falvacskába is, amely egyetlen, gyönyörű házakkal teletűzdelt utcából áll, s az utca végén egy horgásztó várja az érdeklődőket.
A közönség:
Naponta 5500 embernél többet nem engedtek be, így a hely sosem volt túlzsúfolt (bár a kajáért mindig sorba kellett állni). A legkisebb fesztiválozó egy kb. 4 hónapos baba volt, de többen voltak babakocsival, és kétéves forma gyerekekkel, a legidősebb koncertező pedig… nos, maradjunk annyiban, hogy voltak nagymamák és nagypapák is Érdekes színfoltja volt a három napnak a repülő kék elefánt, mely különös módon minden koncerten visszaköszönt az első sorokból – illetve az első sorok fölül. Kitartó kéz tartotta, táncoltatta
Lovasi András, az igazi házigazda:
Mindenütt ott volt. A színpadon a Kispállal, a Kiscsillaggal, a Csíkkal, a Budapest Bárral; de többször feltűnt a tömegben; a PUF koncerten felköszöntötte Lecsót a saját készítésű pálinkájával (válaszként a tömeg a Boldog születésnapot énekelte), és megjelent a NemJuci koncerten is, hogy felhívja a fesztiválozók figyelmét a közelgő esőre. Nagyon szimpatikus volt, hogy nem a „ne foglalkozzatok az esővel, csak bulizzatok!” szöveggel állt elő, hanem azt kérte, „gyerekek, mindenki rendezze el a fejében, hogy hova menekül, ha leszakad az ég”. S ő volt az, aki a Kiscsillag ráadás számait úgy kezdte játszani, hogy „micsoda ismerős ritmus”.

És a végére még:
Utolsó nap, utolsó koncert után hazafelé menet megállt mellettünk egy autó. Kihajolt az ablakon egy láthatóan igen vidám fiú: – Sziasztok, hol vagyunk most? – Orfűn. – És ez itt a fesztivál? – Aha. És a válasz (…hm, nem pont ezekkel a szavakkal): – Hű, de jó, köszi.

Időben érkeztek a negyedik Fishing on Orfűre

Mi egy kicsit még később indulunk.

Fishing on Orfű hivatalos oldal: http://fishingonorfu.hu
A Fishing on Orfű hivatalos galériája: 1. nap, 2. nap, 3. nap