A brit New Musical Express című zenei szaklap adta közre az általuk legjobbnak tartott 50 zenés film listáját, melyek között dokumentumfilmek, életrajzi filmek, játékfilmek is megtalálhatók:

1. 24 Hour Party People – Non-stop party arcok (2002)
A manchesteri posztpunk és baggy/acid, közelebbről a legendás Factory kiadó és a legendás Hacienda klub története játékfilmben, ahogyan azt a két intézmény egyik alapítója, Tony Wilson átélte és egyes szám első személyben elmeséli. A filmről tovább a Quarton: itt

2. Anvil: The Story of Anvil (2008)
Díjnyertes dokumentumfilm a korszakalkotó kanadai metálbandáról, az Anvil-ről. A filmről a Filmtrailer-en: itt

3. Control (2007)
A film a ’70-es évek végén befutott posztpunk zenekar, a Joy Division énekesének és dalszövegírójának, Ian Curtis-nek tragikusan rövid életét dolgozza fel. A filmről tovább a Kimozduló-n: itt

4. Almost Famous – Majdnem híres (2000)
Cameron Crowe a 70-es években, már 16 évesen legendás rock együttesek körében mozgott a Rolling Stone legfiatalabb újságírójaként. A történetet saját útjain szerzett élményei inspirálják és alkotják is egyben. Olyan bandákkal találkozott, mint a Led Zeppelin, a Lynyrd Skynyrd, a The Eagles vagy a  The Allman Brothers Band. A filmről tovább a Videodrome-on: itt

5. Some Kind Of Monster (2004)
Dokumentumfilm a Metallica történetének 2001-2003 közötti szakaszáról, vagyis Jason Newsted távozásának körülményeitől, a “St. Anger” lemez felvételéig. A DVD-ről a Passio.hu-n: itt

6. Trainspotting (1996) (Edinburghi narkósok mindennapjai a drog körül)

7. Quadrophenia – Kvadrofónia (1979) ( A Who zenekar rockoperájának filmváltozata)
8. Don’t Look Back (1967) (Pennebaker Bob Dylanről készült dokumentumfilmje)
9. This Is Spinal Tap (1984) (A film egy képzeletbeli brit zenekar amerikai útját kíséri végig 1966-tól 1982-ig átívelve és parodizálva minden zenei korszakot)
10. High Fidelity – Pop, csajok, satöbbi (2000)

A lista folytatása videó részletekkel a New Musical Express oldalán: itt

Rájöttem, hogy elég sok filmet nem láttam még sajnos, de leginkább a This Is Spinal Tap, amire látására most vágynék, ahol pl. a heavy metal hangerőmániáját úgy figurázzák ki, hogy a fantomzenekarban játszó „Nigel Tufnel” gitáros elárulja nagy tudományosan, hogy az ő Marshall erősítőin 11-re is fel lehet tekerni a hangerőt (minden erősítőn 10-es skála van): itt