Ma hajnalban elhunyt Melis György operaénekes, a legnagyobb magyar bariton. Egy Szarvas melletti tanyán született szlovák paraszti családban. 1945-50 között a Zeneakadémián Molnár Imre és Révhegyi Ferencné növendéke, 1949-től az Operaház magánénekese, itt debütált Bizet: Carmen c. operájának Morales szerepében. Wagner operáinak kivételével az operairodalom szinte valamennyi bariton szerepét elénekelte (Don Alfonso, Figaró, Falstaff, Papageno, Almaviva gróf, Don Alfonso, Amonasro, Jágó, Scarpia, Don Pasquale, Pizarro, Kékszakállú herceg, Biberach, Petúr bán, Tiborc, Háry János stb.), külföldön is kiemelkedő sikere volt, főleg Don Giovanni szerepében. Énekesi adottságain túl színészi képességeivel is kitűnt. 1988-ban alapította saját díját: a Melis György-emlékplakettet évente adják a legszebb, legtisztább magyar kiejtésű énekesnek. 1989 óta az Operaház örökös tagja. Háromszoros Liszt Ferenc-díjas (1954, 1959, 1973), Kossuth-díjas (1962), kiváló művész (1967), Bartók-Pásztory-díjas (1986), Magyar Örökség-díjas (1998), 2003-ban a Magyar Állami Operaház Mesterművésze kitüntetésben  és a  Hazám-díjban részesült. Életútja elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetés tulajdonosa lett.
Könyv: Rajk András :  Melis György. — Bp. : Múzsák, [1984]