írta: Trinity

Címkék: filmzene

9 hozzászólás to “Neil Young: Don’t Let It Bring You Down”

1. Csaba szerint:

   2009. szeptember 29. kedd - 09:11

   Igazán köszönöm, imádom ezt a számot. Szegény Neil úgy néz ki az elején,mint egy rakás szerencsétlenség (talán még a mai Ozzy tudna versenyezni vele:-)), de amikor énekelni kezd, már helyre kerülnek a dolgok).
   De, nem is tőle halottam először, hanem Annie Lennoxtól

   (A szokásos wéwéwépontyoutubepontcom után ezt kellene begépelni: /watch?v=TE_hfuWsgBU)
   http://www.youtube.com//watch?v=TE_hfuWsgBU

   azoban nem így, hanem az amerikai szépségben.

   (A szokásos wéwéwépontyoutubepontcom után ezt kellene begépelni/watch?v=7V9HlNkGfBg)
   http://www.youtube.com/watch?v=7V9HlNkGfBg

   Amikor Lester ráébred, hogy a lánya barátnője a látszat ellenére még sohasem, senkivel, és ez a tény abban (ebben?) az elcseszett értékrendű, szemét és beteg világban a beállt agyú Lesterből valahonnan nagyon mélyről előhozza a jót és néhány percre “normális” lesz és megérti, mi az ami igazán fontos az életben (mint amikor Neil énekelni kezd), azaz helyre kerülnek a dolgok.

   Kár, hogy a körülötte lévő világ nem ilyen, így esélye sincs (igazából az a csoda szerintem, hogy eddig életben maradt)…De ha nem halna meg, akkor nem mondhatná el az epilógust, ami valami ilyesmi:
   (A szokásos wéwéwépontyoutubepontcom után ezt kellene begépelni/watch?v=rwKMkk38Tc4)
   http://www.youtube.com//watch?v=rwKMkk38Tc4

   “Azt mondják, mielőtt meghalsz, az egész életed egyetlen másodperc alatt lepereg a szemed előtt. Először is: egyáltalán nem egy másodperc, hanem egy végtelenné nyújtott pillanat, akár az idő óceánja: Látom magamat, ahogy a hátamon fekszem a cserésztáborban és a hulló csillagokat nézem… az elsárgult leveleit az utcánkat szegélyező juharfafáknak…a nagymamám kezének papírvékony bőrét…és amikor először pillantottam meg Toni unokatesóm vadi új Firebirdjét…és Jenie…és Jenie…és Carolin.
   Azt hiszem dühösnek kellene lennem, amiatt, ami velem történt, de nem könnyű, amikor annyi szépség van a világon. Néha úgy érzem, hogy mindet egyszerre látom és ez túl sok, a szívem mindjárt szétrobban, de aztán eszembe jut, csak nyugi…”

   Nekem sokszor segítene, ha így tudnám nézni a világot
2. Zsiri szerint:

   2009. szeptember 29. kedd - 09:15

   Éééééééééés: a leghosszabb-komment-írója verseny győztese: Csaba!
3. Csaba szerint:

   2009. szeptember 29. kedd - 10:58

   Hát még ha tudnád, hogy ez a rövidebb változat A hosszabban volt egy értekezés Neil Young életének művészi korszakairól a zakók tükrében
4. Trinity szerint:

   2009. október 01. csütörtök - 10:38

   Csaba, nekem nagyon tetszik a hozzászólásod, várom újabb ajánlódat
5. Csaba szerint:

   2009. október 06. kedd - 12:33

   Kedves Trinity!
   Biztos te is vagy úgy, meghallasz egy dallamot és annyira szép, hogy libabőrös leszel már az első alkalommal is. Mostanában Sheryl Crow: Chances are című számával vagyok így. Ha gondolod, nézd és hallgasd meg itt:
6. Trinity szerint:

   2009. október 06. kedd - 15:47

   köszi Csaba, nagyon szép, kiraktam.
   remélem szerencsésen megérkeztél és kérlek ne feledd a táskát
7. Zsiri szerint:

   2009. október 08. csütörtök - 20:51

   Szerintem végtelenül unalmas ez a szám…
8. Zsiri szerint:

   2009. október 08. csütörtök - 20:51

   Mármint a Sheryl Crow
9. Gábor szerint:

   2009. november 16. hétfő - 09:54

   Ez az egyik kedvenc számom tőle, imádom! A szövege is nagyon tetszik, bár a második szakaszt nem igazán értem, le kéne már fordítanom Még egy személyes élmény a dallal kapcsolatban, mikor kinn voltam Neil koncertjén Ausztriában, a buli után a vasúti megállóban üldögéltünk páran a sötétben, és két srác pont erről a számról beszélgetett, meg dúdolgatta(nem magyarok voltak)