A Soundklan szolgáltatás a last.fm-hez hasonló, ám ingyenes zenei szolgáltatás kíván lenni, magyar nyelvű változata most van béta tesztelés alatt.
Saját szavaikkal:
A www.soundklan.hu site-ot egy online zenei játszótérnek tekintjük, ahol nem csak ingyen lehet zenét hallgatni, hanem mindenki kiélheti kreativitását is.
A Soundklanon ilyesmiket csinálhatsz:
-Ingyen hallgathatod kedvenc – és nem kedvenc – zenéidet.
-Új számokat, új előadókat fedezhetsz fel.
-Saját rádió(ka)t készíthetsz, ha úgy érzed, meg szeretnéd mutatni másoknak az ízlésedet.
-Megismerkedhetsz másokkal, akik ugyanazokat a zenéket szeretik.
-Ha saját bandád van, feltöltheted a számaitokat, és rajongókat gyűjthettek magatoknak.
-A Soundklanon akár direktben is kommunikálhatsz (más) zenészekkel.
-Megoszthatod az egy-egy dalhoz kapcsolódó élményeidet, emlékeidet, véleményedet. Feltölthetsz képeket, számokat.
-Mindezt magyarul.
-És ingyen. (Ja, ezt már mondtuk.)
Aki kedvet érez a teszteléséhez, vagy egyszerűen csak zenét hallgatna, szívesen látják. Várják a véleményeket a Soundklan blogján is: http://blog.hu.soundklan.com
68-ban születtem malac génekkel. Utáltam az iskolát, utáltam a melót, csak a rock érdekelt. Első bandám a Cross Fire volt. 14 évesen alapítottam, majd utána 86-ban Sámán tag lettem. 3 csodálatos év után beléptem a Classica zenekarba utána a Seneca énekese lettem, amivel Brutál címen kijött egy lemezünk 94-ben. A tököm se tudja az a hülye menedzserünk miért adta önkényesen a Brutal címet a lemeznek. 98-ban megalapítottam a Cool Head Klant, aminek mai napig tagja vagyok. Ángyán Tomival pedig megcsináltam a Mamutot. Úgy hogy két jó bandám van. Szeretem a p***t, a jó kaját, meg a fincsi piákat is. Imádom a metalt, de aTokyo Hotel tagjait szívesen fejbebasznám egy borosüveggel.
Kedvenc filmem: Fantozzi tovább tűr
Könyvem: Woody Allen- A szendvics feltalálása .
Fent láttátok a Baby Sisters egykori slágerének feldolgozását, de nekem nagyon tetszik a Százszor ölelj még videoklipje is, Ancsi figyeld 1’58″-nál (!), chetak Blöró is feltűnik
“Aldous Huxley kiszámította, hogy a csend köre évenként tizenhárom és fél kilométerrel szűkül. Már nincs messze az az idő, szól, amikor a csend a földről tökéletesen eltűnik. Boldog lesz, akinek néha sikerül a Himalájában, vagy az óceánon félórás megnyugvásban részesülni. A meghittség köre egyre kisebb.”
(Hamvas Béla)
Az egykori Tüzesvíz nevű szórakozóhely Tűzpróba ( Eger, Almagyar u. 21.) néven működik tovább, tervbe vannak különböző pénteki előadások. 2009. augusztus 7-én (pénteken) 19.00 órakor Szabadrajzok címmel Turcsányi Sándor (Turpi) grafikai kiállítása nyílik meg. 20.00 órától pedig TurpiZAJkör : dalok, versek, rajzok című műsorát élvezhetik az érdeklődők, ahol közreműködik Peti (szájdob).
Tavasszal érkezett a hír, hogy a blues királya B. B. King Budapestre látogat „One More Time” nevű turnéja keretében. Mint ahogy azt a cím is elárulja, valószínűleg utoljára tette tiszteletét hazánkban a zenészlegenda. Július 16-án boldog jegytulajdonosként vágtunk neki a hőségtől izzadó aszfaltnak, és meg sem álltunk a Papp László Sportarénáig, ahol a borsos árak ellenére hatalmas tömeg hömpölygött. A csarnokban szinte teltház volt, sokan, így kis csapatunk is távcsővel felszerelkezve érkezett, semmit sem bízva a véletlenre.
20 órától a csodás Susan Tedeschi és zenekara melegítette az amúgy is forró levegőt. Kellemes bluesokat játszottak, Susan gitáron kísérte fantasztikus hangját, de a súlyosabb szólókat átengedte a férfiaknak. Dalaikban érezhető volt a kifinomult amerikai stílus, a lágy, de mégis dühödt szenvedélyű blues teljesen lenyűgözte a közönséget.
Tökéletes volt a hangosítás, engem mégis zavart, hogy a lábdob és a cintányérok visszhangzottak a szemben lévő falon, bár ez inkább a rossz helyválasztás számlájára írható.
Az előzenekar után, rövid átpakolás és hangolás következett, majd a színpadra hozták Lucille-t az öreg Gibson gitárt, ami azt igazolta, hogy a mester már készül a színre lépésre.
Az első számot a banda még „egyedül” játszotta, mindenki gyönyörű szmokingba volt felöltözve, és a fúvósok még külön kis koerográfiával is fűszerezték a show-t.
Az első hangoknál érezhettük, hogy profikkal van dolgunk; a vérükben volt a blues minden egyes rezdülése. A zenészek természetesen egytől egyig feketék voltak, mi pedig teljesen aléltak; nem minden nap találkozik az ember ilyen muzsikával.
Aztán megtörtént a csoda: B.B. King elfoglalta helyét a mikrofon előtt, nem látszott rajta sem az út pora, sem a 84 éve, olyan varázslatos hangokat csalogatott elő gitárjából amelyek tisztábban és őszintébben szóltak, mint valaha. A közönség felállva éljenezte a királyt.
Nagyon ütős volt a kezdés, rögtön belevágtak a közepébe, a nézőtéren beindult a boogie, B.B. is ropta ültében és folyamatosan buzdított a nézőket.
Többször beindult a blues kör; a szólózó először mindig B.B.King-nek ajánlotta tehetségét, s csak aztán hajolt meg a nézőtér felé.
A koncert közepén egy kicsit laposodott a buli, B.B. King mindegyik dal köré kis történetet kanyarított, sokat mesélt és udvarolt a hölgyeknek. Itt előnyt élvezhettek az angolul tudók.
Külön énekelt a fiúknak és a lányoknak is egy- egy rövidke nótát, majd visszatért a hosszú bluesokhoz.
Szinte fel sem fogtuk, hogy maga a blues királya énekelt és gitározott nekünk, fantasztikus energiával és lendülettel hozta a tőle megszokott színvonalat. Épp, hogy kezdtünk teljesen elmerülni az isteni zenében, B.B. megköszönte a meghívást és azt, hogy tizenkét év után újra magyar közönség előtt játszhatott, felállt és indult kifelé, de a szemfüles rajongók nem engedték el kézfogás és pacsi nélkül. A zenészek még játszottak egy pár tisztelet dallamot, majd az ismét állva ünneplő közönség vastapsától kísérve eltűntek a kulisszák sötétjében.
Így ért hát véget a közel másfél órás B.B.King blues, amit még szívesen hallgattuk volna, de be kellett érnünk ennyivel, és az este hangulatától átszellemülve indultunk tovább remélve: látjuk még az öreg blues királyt.
Szeretem Ali G-t, szeretem Boratot, kíváncsi voltam nagyon Sacha Baron Cohen új filmjére a Brüno-ra. Megnéztük tegnap, csalódás volt. Egy osztrák meleg divatriportert alakít, aki Amerikába utazik sztárrá válás céljából. Volt néhány jó poén, amit emlegetünk, de inkább ízléstelen, néhol erőltetett az egész (pl. amit a Milli Vanilli elhunyt énekesének szellemével művel, hát az számomra pfújjj…). Nem szeretném, ha megnéznék a gyerekeim.
De nem is ezért írok róla, hanem a legutolsó jelenet miatt, a Dove Of Peace c. számmal zárul, ami nagyon ütött. Olyan viárdövörldösen énekelik, ahol feltűnik Bono, Sting, Elton John, Snoop Dogg, Chris Martin…és igen…igen Slash
A Microsoft által támogatott ReverbnNation oldaláról 1000 dalt letölthetünk ingyenesen MP3 és M4A formátumban, persze előtte meg is hallgathatjuk. A dalok alternatív, elektronikus/dance, hip hop, jazz, latin, pop, rock műfajúak, nem az untig ismert előadók számai, arra nagyon jó, hogy új zenéket, előadókat fedezzünk fel.
Az Amazon oldalán is találunk majdnem ezer ingyen letölthető dalt MP3 formátumban, ha van türelmünk és előtte regisztrálunk: itt
Közismert a vicc: - Mi az: már nem közönség, de még nem zenész?
- Dobos.
Persze ez csak vicc. A magyar dobosok nagyon jók. S mi lehet a titkuk? Marczell Katalin szerzői kiadásban jelentette meg 2008-ban Verőfogás című könyvét, amiben 12 interjút olvashatunk, melyek a Dobos Magazin számára készültek 2005 és 2008 között. Három nagy fejezetre tagolódik a könyv, az első részben olyan dobtanárokkal (akik játszanak is) ismerkedünk meg, mint Nesztor Iván, Martonosi György, Jávori Vilmos, Kőszegi Imre.
A következő fejezet azoké a dobosoké, akik tanítanak is: Pusztai Csaba – “Zene….csak egy van”, Berdisz Tamás – “Mint só a palacsintában”, Kisvári Ferenc – A mázlista, Mareczky István – Régi idők szele. A harmadik fejezet interjúalanyai: Szentmihályi Gábor (Michel) – “Tudom, hol a helyem”, Mády Kálmán – Köztes világban, Mohay András – “Folyamatosan zenével foglalkozom”, Borlai Gerő – “Ha nem dobos és nem harcművész, akkor tűzoltó lettem volna.
A könyv végén szó esik a ritmusról, a dobról, dobosokról általában s egy nagyon hasznos dobos szótár nyújt segítséget a szövegben előforduló szakkifejezésekhez.
Az olvasmányos, érdekes kötetet a számos idézet még élvezetesebbé teszi.
Mindaugas Piečaitis litván karmester, zeneszerző ötlete és projectje a CATcerto, melynek premierje júniusban volt, ahol a Klaipėda Chamber Orchestra közreműködésével adták elő a Catcerto for Nora The Piano Cat™ and orchestra c. művét, ahol a szólista Nora, a cica. Szerintem nem macskazene
