Egy ingyenes magazinban láttam meg Londonban a British Music Experience hirdetését, ami a brit könnyűzene interaktív kiállításának hirdeti magát C’mon Feel The Noise alcímmel. Megterveztem az utat s nekivágtam, a Jubilee Line metróvonalon kellett utazni a “North Greenwich for The O2” állomásig. Az O2 neve annyit mondott, hogy ebben az arénában lépett fel 2007-ben a Led Zeppelin. Lenyűgöző maga az épület, kicsit futurisztikus, de impozáns. Az aréna területére beérve útbaigazító táblák vezetnek egészen a kiállításig, a jegyár elég húzós volt: 15 font. Őrizzétek meg a jegyet!

A mozgólépcső tetején Mick Jagger és mások hatalmas fotói s Eddie figurája terpeszkedett, majd a kanyar után egy kishölgy állított meg, s lefotózott.
Sajnos nem lehetett belül fotózni semmit.

Egy nagy, gyér világítású terembe érkeztem, amiből apróbb termek nyíltak, körbe körbe. A nagyterem közepén hatalmas kivetítőn a megfáradt látogató kényelmes kanapén ülve a brit popélet nagy koncertpillanatait nézhette végig.

Alatta egy nyitott fülke, amit bátor hölgyek látogattak. A fülkében egy monitoron egy csinos hölgy tánclépéseket mutatott be, lehetett választani country tánc, disco stb. közül, bemutatta a lépéseket, még zene nélkül lehetett gyakorolni, majd élesben indult a virtuális színpad, a táncoslábú nézők produkcióját vette a kamera, s a végeredményt kívül lehetett megtekintetni. Nagyon szórakoztató volt, nekem nem volt merszem

A körben elhelyezkedő termek közül az első a Gibson cég interaktív stúdiója volt, ahol tetszőlegesen gitározhattak, dobolhattak, zongorázhattak, énekelhettek a látogatók.  Kilépve újra középre, megismerkedhettünk a playback technológiával, a rádiózással, interaktív térképpel. Folytatva a sétát a többi teremben korszakokra bontva a brit könnyűzenei élet történetét tekinthettük át, kezdve a big band korszakkal, majd 60-as évek, és így tovább időrendben (1945 – 1962, 1962 – 1966, 1966 – 1970, 1970 – 1976, 1976 – 1985, 1985 – 1993, 1993 – Jelenig, A jövő), benne Beatles, Stones, Who, Led Zeppelin, David Bowie, Queen, Oasis, Amy Winehouse stb.  munkássága. A fülkékben egy teljes falat elfoglaló kivetítőn választhattunk a korszak nagy eseményeinek, előadóinak ismertetői, zenéi, videói közül, körben az együttesek relikviái, ruhái, hangszerei, középen dokumentumfilmeket, interjúkat indíthattunk, volt ahol bakelitlemezt lehetett kiválasztani s meghallgatni, megismerkedve a szám történetével (a Smoke On The Water-t hallgattam meg), mindent a jegyünk segítségével lehetett aktiválni a szenzoros pontokra helyezve. Regisztrálva a honlapon, be kell gépelni a jegyünkön található számot s megtalálhatjuk a táncos videónkat, vagy a Gibson studióban rögzített felvételeinket, 3 számot ingyen letölthetnek a britek az iTunes Store-ból, s egy csomó látott tartalmat is visszaidézhetünk.
A kiállítás honlapja: http://www.britishmusicexperience.com
Kattintsunk az Artists menüpontra s a jobb oldali Artist search keresőben válasszatok előadót s kis ízelítőt kaphattok a kiállításról, láthatjuk pl. Brian May legendás Red Special-jét, vagy Freddie Mercury fellépőruháját stb.

Többször is végigjártam a termeket, nem lehet mindent egyszerre befogadni, jól el is fáradtam. Kifelé menet meg lehetett vásárolni különböző méretben a bejáratnál készült fotónkat, ráapplikálva  a magunk választotta háttérre.