Hangtárnok

Ilyet is tudnak, egy Elton John feldolgozás, kissé nyálas, de nekem annyira tetszik. Már csak egyet kell aludni

Hogyan egészítik ki a közismert albumborítókat egyesek saját testükkel?
Ötletes. Az eredmény szórakoztató. 46 albumborító a Dixi World-ön: Vinyl Faces Art

(via Ancsi aka bunyós)

Az egri Bródy Sándor Könyvtár Gyermekkönyvtára 2009. június 15. és július 31. között nem csak megszokott helyén, a Bartók téren várja olvasóit. Minden hétfőn és csütörtökön, – ha az időjárás engedi – délelőttönként 10 és 12 óra között „kiköltözik” az érsekkerti játszótérre, ahol beiratkozási és kölcsönzési lehetőséget is kínál a gyerekeknek, felnőtteknek. Pauer Erika könyvtárosnéni üzeni: Találkozzunk a piros napernyő alatt!
Fotók: itt
A TV Eger tudósítása: itt

Gyermekkönyvtárunk az Olvasóligeten

James Blackshaw, egy angol gitáros, akit egyszemélyes zenekarnak is neveznek, 12 húros akusztikus gitáron játszik hihetetlen virtuozitással. Londonban született 1981-ben,  a Takoma kiadó gitárosai hatottak rá inspirálólag (pl. az alapító John Fahey), maga tanult meg gitározni, a minimalista zeneszerzők és az európai klasszikus zene volt rá nagy hatással. Már 6 stúdióalbuma jelent meg, és számos válogatás, új lemeze a “The Glass Bead Game” a Young God Records-nál látott napvilágot a múlt hónapban.
James Blackshaw a Young God Records oldalán
James Blackshaw a MySpacen

Ma este a 20.05, TV2 Az olasz meló (The Italian Job) c. film, benne a Velvet Revolver által feldolgozott Pink Floyd szám: a Money. Figyeljétek majd. Egy autózós jelenetnél lesz.

Július 2-án, 11 év előkészület után jelenik meg az új P. Mobil lemez, a MOBILEUM a Rockinform mellékleteként. A cím utal a jubiláló szándékra, amivel összegezni kívánják a 40 évet, és nem mellékesen, ünnepelni a rockzenét. Hihetetlen ajándékokkal kedveskedik ez alkalomból a zenekar a rajongóknak, több exkluzív kiadvány jelenik meg tartalmazva a lemezt, és DVD-t. A jubileumra a koronát, augusztus 8-i koncert teszi fel, amit a Bozsik Stadionban rendeznek és mindenki számára teljesen ingyenes.

Minden nagy történelmi rockzenekar mögött ott áll egy név, aki a változások ellenére is évtizedeken át, rendíthetetlenül viszi a zászlót, mert a rock örök. Ha a bajtársak már kihulltak mellőle, a márkanévvé nemesült zenekart a főalak testesíti meg. A sok megpróbáltatást megért Örökmozgó esetében, Schuster Lóránt személyében tisztelhetjük a lovagkor fáradhatatlan hősét.
Az új lemez 10 új dalt és három bónuszt tartalmaz, a címe: MOBILEUM : P. Mobil 40. A világturnék korában nem tudni, hogy sok vagy kevés a 40 év egy zenekar életében. Minek is szól itt a 40-es szám?
Schuster Lóránt, aki egyébként máig nem zenész, 1969-ben alapította első bandáját Hausbyrds néven, ami a későbbiek ősének nevezhető. A következő állomás, a “botrányos” nevű Gesarol együttes, amiből név- és nem kevés tagcserével lett az idők során P. Mobil. Szóval a rockkal összeforrt Lóri pályája érkezett el a jubileumhoz. Kétszeresen is, mert zenekarvezetőnk idén, pontosan május 20-án töltötte be a hatvanat.
Régi sérelem, hogy a hetvenes években komoly kultuszt kialakító P. Mobilnak és jogelődjének nem sikerült megjelentetnie lemezt. Az sem vigasz, hogy az akkori zenekari átalakulások viharai után, ’81-ben  megjelent a Mobilizmo. Utána jött még kettő, bár ezekkel éppenséggel belecsúsztak a rocktörténet nagy kátyújába, a késő-újhullámos diszkó-korszakba. Az évek teltek, az idők változtak, de nem lett sokkal sűrűbb az aktuális Mobil lemezek megjelenése később sem, és a kiadványok is retrospektív tartalmat rejtenek. Vajon mi az oka a hanglemezgyári cenzúrára már nem hivatkozó passzivitásnak? Nincs mit mondani, vagy a trendek kavalkádjában elkedvetlenedtek az ősrockerek?
Itt a rég várt új lemez, ami nem ezt sugallja. Kétségtelen, hogy a zenekar mögött álló Schuster Lórinak van mondanivalója, és jó, hogy ki is mondja, de a legutóbbi stúdióalbum óta több mint tíz év telt el, azt megelőzően négy. A köztes helyet és időt, válogatások, ki nem adott felvételek és koncertlemezek töltik ki. Így már teljes a kép, de nem magyaráz meg semmit.

Az előző albumhoz képest új arcok vannak a bandában. Németh Gábor helyett Szakadáti Mátyás üti a bőröket már február óta, az énekesi poszton pedig Baranyi László foglalja el, a nem önszántából távozott Rudán Joe helyét.
A fiatal és veterán muzsikusok összefogása eredményeként egy rendkívül dinamikus, energikus gitártémákra épülő, jól hangzó anyag született. Első benyomásra folytatódik a „Kutyából szalonna”. Baranyi László hanghordozása sokmindenben emlékeztet Rudán Joe orgánumára, de sokkal kimértebb és sterilebb annál.
A lemezt két olyan szám nyitja, amit már ismerünk demofelvételekről. A „Fegyvert veszek” a világ demoralizálódásának sajátos krónikája, a „Hol voltál King Kong?”, a más kárán örvendő „nyugatkritika”.

Rögtön szembetűnik Lóri közéleti szemléletmódja, a „magyar szemüvegen” át nézett világtörténelem. Az ellenzéki alapállás groteszk helyzete nem jut el a szatíráig úgy, mint korábban, csak arra törekszik, hogy minden áron megfogalmazza magát, és a világhoz való viszonyát.
Többszöri meghallgatás után is talán a sok indulat tűnik föl, és a precíz, de viszonylag kevés színárnyalatot tartalmazó, egyébként kiváló zene.
Elsőként a modern fogyasztói társadalom menetrendszerű kritikája vág a szavunkba. A sokszor előkerülő téma legújabb felvonásban a fogyasztók és a kínálók egyaránt a céltábla közepén vannak.
A zene modern is, meg nem is. A hard rock, a rhythm and blues és a metál hagyományok impozáns építményén Póka Egon és Sárvári Vilmos szakavatott munkálkodása érződik. Egységesen szól a lemez, a két gitár mindent betölt. Feszes gitártémák és virtuóz, de mértékletes szólók erősítik az elbeszélő énekmód dramaturgiai szerepét.
Mindezek mögött visszaköszön a hagyományos „mobilos” harmóniavilág, időnként a Mobilizmo és a Heavy Medal dallamai jutnak eszünkbe.
A nótákban most is rengeteg az indulat, és sajnos kevesebb a humor, az irónia. A dalformába oltott kritika időnként dühödt kiáltássá fajul, a tisztán formált ének sem menti meg mindig a kéretlen magyaros diagnózist: „Meddig él egy ötven éves férfi?”, „Egészség és térerő”, „Benzinkút”. A vihart még idejében töri meg, a hetvenes éveket idéző, „A két legnehezebb szó” című ballada, a két gitáros egyéniség fantasztikus szólójával és a felbukkanó emlékekkel.
Az egyik legjobb zenei téma a „Keresztfa” hömpölygése, zeneileg nagyszerű pillanatokat ígér.
Az állandó mozgást, ugyanakkor a maradandó erényeket (mi nem változunk) hirdető Perpetuum Mobile zenekar üzenetei az ellenségnek tekintett korunknak szólnak.  Az ügy mottója is lehet a dal: „Én már Mobil voltam, amikor a telefon még nem, térerő nélkül is mindenkit elértem”.
Az albumot hallgatva az a benyomás ébred, hogy ez egy összegző, összefoglaló mű, ami sorolja az érdemekké minősített emlékeket, és ostorozza a mát. A lemezen megtalálható a banda szinte teljes ikonográfiája, az ÚT szimbolikától a gitáron és politikán át a„móóóbil”-ig, felvonultatva a 40 év élményeit, sérelmeit, ügynökeit.  Néhány esetben Lóri túlmagyarázza, értjük mi a célzásokat is. Az idézetekkel teli nagy áttekintés, egy gigantikus köszönet a rockzene egzisztencialista megnyilvánulása nevében, és saját magunk ünneplése is. Mi is az, amit a rock and roll tud? Nem más, mint a mulandóság legyőzése, az az erő, ami Mick Jaggert, a halott Hendrix muzsikáját, az összes rockert, és valószínűleg a P. Mobilt is hajtja.
Köszönet!
A nagy csapások nem csak számunkra emlékezetesek: „Túléltük a diszkót és a Kádár rendszert” figyelmeztet is a szerző, hogy én is, te is ott voltunk… „és a zenekar játszott”.
Talán a legnagyobb vérveszteség Tunyogi Péter tavalyi halála, ami mára végleg megfoszt a klasszikus P. Mobil korszak nosztalgiájának lehetőségétől.
Akármi is történik, a Mobil is újult az idők során. Méghozzá az utóbbi korszakában megjelent népies és szakrális vonallal, aminek markáns példái a „Babba Mária”, a Honfoglalás szimfonikus változata, ezen a lemezen pedig a bónusz „Kaszárnya, kaszárnya” című népdal, ami Jimi Hendrix „Little Wing” gitártémájára hangzik el.
Szintén egy másik szellemi-érzelmi vonal bukkan fel a nemzetiségeket egy Isten és korona alá rendező „Keresztfa” című számban. A nemzeti történelem- és társadalomszemlélet, ami Schuster médiabeli és közéleti megnyilvánulásaihoz képest visszafogott.
Az album végére két, a P. Mobil hangvételétől szokatlan, érdekesség jutott. Az „Anyaszív” című ófrancia dalt 25 évvel ezelőtt már hallhattuk Varga Miklós tolmácsolásában. Az utolsó felvétel az „Embered voltam én” akusztikus változata, az őszinte kőkemény rock romantikus pillanatait idézi – az ének mögött Tunyogi hangja bujkál.
Nem elég megcsinálni egy lemezt, elő is kell adni azt. Nem elég megcsinálni egy lemezt, legyen, aki értő módon meg is hallgatja azt. A két tevékenység nem kis feladatot ró a zenészekre és a közönségre egyaránt.
Valaha azt hittük, hogy a zene nem változik, ahogy mi sem öregszünk. „maradsz, aki voltál” – mondá az Úr, s a P. Mobilnak is van már három halottja. Oh yeah! Az időre, az áldozatokra, az indulatokra, és a változásra nincs gyógyszer (Még Michael Jackson sem).
De hát időnként a rock is megéli a maga halálát. Hogy poraiból feltámadva, főnixmadárként mindig új dalokban fogalmazza meg önmagát és a világot.

Diszkográfia:

Lemezek

Mobilizmo 1981
Heavy Medal 1983
Honfoglalás – Rocklegendák 3. 1984

Stage Power 1993 (2CD) (válogatás – az első három album anyaga)
Ez az élet, Babolcsai néni 1994 (CD)
Worst of P. Mobil 1994 (2MC / CD) (1994-es koncertfelvétel)
Rest of P. Mobil 1995 (CD) (1994-es koncertfelvétel + öt stúdiófelvétel)
Honfoglalás – szimfonikus verzió 1996
Honfoglalás ’96 – rockverzió 1996
Kutyából szalonna 1998
Az első nagylemez ’78 1998
Színe-java 1.:  Színe 1999 (CD) (duplára tervezett válogatás album első része)
Múlt idő 1973-1984 2003 (demó és koncertfelvételek)
Múlt idő 1985-2007 2009 (mp3 / promo CD) (a Honfoglalás ’96 – rockverzió + demo- és koncertfelvételek)
Mobileum 2009 (CD) (P. Mobil 40.)

DVD

Honfoglalás – szimfonikus verzió 2002
Fekete bárány koncert 2003 (1980-as koncertfelvétel + dokumentumfilm)
Magyar fal 2004 (2CD + DVD) (1983-as koncertfelvétel + koncert-dokumentumfilm)
Kopaszkutya 2008
Örökmozgó lettem  2DVD 2009

Könyv

Szakács Gábor: Maradsz, aki voltál (?)  – a P.Mobil története 2001
Sárvári Vilmos: Örökmozgó lettem 2002

Utcazenésznek mindig adok pénzt. Egerben is élt pár éve egy angol férfi, aki ebből tartotta fenn magát. Emlékeztek rá? Nem tudom, hogyan lehet belőle megélni, mindenesetre Egerben nincs sok ilyen. Vannak a megélhetési zenészek, az alkalmilag megszorulók, van néhány ember, akinek önkifejezési eszköz, a Playing For Change: Peace Through Music c. díjnyertes dokumentumfilmben több kontinens utcazenészeit láthatjuk a békéért kampányolva.

Szerintem az első utcazenészek a verklisek lehettek, nem?
Úgy olvastam, hogy egy zenésznek, egyszál hangszerrel nem kell engedély, ha nem követ el csendháborítást, nem zavar másokat.

Úgy jutott ez az egész az eszembe, hogy Péter New Yorkban járva lefotózta nekünk ezt a hárfás utcazenészt, maximális riszpekt, nem lehet egyszerű mindennap cipelni a hangszerét:

Zsiri ajánlja nektek:

A szerelem köszörű
Nagyon ritkán gyönyörű…

2009. június 18. és 20. között rendezték meg a második Fishing on Orfű alterfesztet, Magyarország legviccesebb nevűnek tartott fesztiválját, a FOO 2009-et. A helyszín a Mecsekben található gyönyörű Orfű festői kilátást nyújtó campingje volt.

Sátorverés céljából egymás fölött három párhuzamos, vicces nevű utca egy meredek domboldalba vágva: Pál utca, Heaven Street, Üllői út

A Lovasi-Rátgéber nevével fémjelzett fesztivál tavalyi méreteihez képest (2 és fél nap és 3 színpad) eléggé kinőtte magát: idén 6 színpadon több mint 70 zenekar lépett fel 3 nap alatt. Lovasiék célja az volt, hogy a rock-punk-metál vonalon kívül mindenkit meghívjanak, aki nem danubiusrádió-barát zenét játszik.

mr2 Nagyszínpad

Az mr2 Nagyszínpad vonultatta fel a hazai élvonal legnagyobb közönséggel bíró zenekarait: Péterfy Bori,  P.A.S.O,  Heaven Street Seven, Pál Utcai Fiúk, Kistehén Tánczenekar, Kispál és a Borz, Quimby és végül a záró koncertet adó Kiscsillag.

Pál Utcai Fiúk koncertje az mr2 Nagyszínpadon

A PEN nagyszínpad kevesebb közönséggel, de hasonló színvonalú koncerteket nyújtott: itt látható volt többek között az Üllői Úti Fuck, a NemJuci, a Kaukázus, a Kutya vacsorája, illetve a három külföldi zenekar is: a Washington Dead Cats (F), a Titty Twisters Orchestra (I) és az Eat More Plastic (D).
Új helyszín volt idén a sátorba épített Bomba színpad, melynek szervezése sajnos túl sűrűre sikeredett, így az ígéretesnek mutatkozó programkínálat (Amber Smith, E.Z. Basic, Belga, Akkezdet Phiai, Erik Sumo, Zagar, Irie Maffia…) a folyamatos csúszások miatt egyre rövidebb koncertekben valósult meg.
Szintén újdonság volt a camping legmagasabb pontján fekvő Alexandra Kúltúrszínpad, ahová szó szerint fel kellett mászni, de megérte: jó bor mellett „kúltúrkoncerteket” kapott a közönség: a Budapest Bár, Frenk, Rutkai Bori, Takács Eszter, a Zuboly, és a Csík zenekar Lovasi Andrással lépett fel itt.
Emellett jelen voltak a további szokásos fesztiválprogramok is: tehetségkutató színpad amatőr zenészekkel, Jager Bár kabaréval és karaokéval és a civil utca zöld fiatalokkal.

Egyedüli problémát az utolsó nap időjárása jelentette, szombat délutántól folyamatos, lassú eső áztatta a koncertező közönséget és a helyszíneket, így az esti koncertekre némelyik színpad környéke valóságos dagonyává vált…

Ennek ellenére a hangulat az utolsó percig nagyon jó volt, a fesztivál családias, az emberek barátságosak, a helyszín idilli.
Jövőre ott leszünk megint!