Idén első alkalommal lépett fel a Vad Fruttik együttes szerda este, az Egal Klubban. Az első album sikerei mellett néhány vadonatúj nótát is hozott magával a zenekar.
A szeptemberi Eger Ünnepe rendezvényen Szeleczki János alpolgármester által nem engedélyezett, (így elmaradt) Vad Fruttik koncert helyett akkor nem kapott semmit a közönség. Egészen e hét szerdáig kellett várniuk az egri rajongóknak, hogy láthassák kedvenceiket. A színhely most is a város talán legnyitottabb szellemiségű koncertszínpada, az Egal Klub.

A jó néhány tehetségkutató versenyt sikerrel megjárt Vad Fruttik zenei világát körülbelül az italodiszkótól az elektropunkig terjedő skálán lehetne elhelyezni, de igazán behatárolni nem. Különös, fájdalmasan groteszk világuk tele iróniával, jó alap a búval bélelt lelkek számára, hogy belefeledkezzenek a keserű mámorba.

Nem kell elsőre megijedni, ezek a vadak inkább sírnak a mikrofonba, bár nem mindig áll jól, ha a karizmatikus erő érzelgőssé válik.  Mind a zene, mind a szöveg a cinikus szívbemarkolásra pályázik, és nevükkel ellentétben, élőben elviselhető a vadságuk. Jó a lendület, magával tud ragadni a hangulat, csak inni kell kicsit. Aki nem tud erre a hullámhosszra kerülni, az a lemezt sem élvezi. Kicsit lazuljatok el, itt öt kedves fiatalember borzolja a csajok idegeit az Izabella című bohém nótával. A szatírikus szövegek egyébként jól egészítik ki a zenei dekadenciát, időnként ügyesen csillogtatva meg a frontember szellemességét.