Ma reggelre leesett az első hó Egerben.

Esik a hó a jégre, nádra,
esik szememre, szempillámra,
esik bokorra, fűre, fára,
esik a fázó vadmadárra,
esik, esik csizmám nyomára,
hogyha keresne sem találna
senki, pedig milyen jó lenne,
hogyha valaki megkeresne,
megfogná a kezemet szépen
s együtt mennének a hóesésben,
együtt mennénk a havon, jégen,
amíg csak süt a nap az égen,
és mikor a nap lemenne,
a hó örökre betemetne.

(Tóth Éva)